Múzeumok Éjszakája - József Attila "univerzuma"

Rendhagyó tárlatvezetés a József Attila Emlékhelyen, ahol a szövegekre épülő, ám mégis színes kiállítás eljuttatja a nézőt a költő univerzumába.

Mitől lesz autentikus egy ház? Ugyanazokon a vezetékeken, cserepeken, téglákon múlik, vagy azon a hatalmas életművön, amit az ott élt költő ránk hagyott? – tette fel a kérdést H. Bagó Ilona kurátor a József Attila Emlékhelyen tartott tárlatvezetés kezdetén. Mesélt arról, hogyan alakult ki 2015-ben a mostani emlékhely, és milyen támadások érték őket amiatt, hogy nem az eredeti huszonöt négyzetméteres, egy szobakonyhás kis házban alakították ki azt. A kurátor elmondta, a költő tizennégy év alatt tizenkilenc helyen lakott Ferencvárosban, a Gát utca 3. alatt csupán három hónapig; élete tehát nem köthető egy otthonhoz. Így az autentikusságot leginkább azzal próbálták kifejezni, hogy kizárólag József Attila szövegekre építették a kiállítást.

Láthatóan sikerrel, hisz a Múzeumok Éjszakáján csak úgy zajlott az élet a Gát utcai ház udvarán, a fejek felett lebegő fehér esernyők akár egy második égbolt terültek a helyszínen összegyűltek fölé. A számos program közül sokakat – fiatalokat, időseket egyaránt – érdekelt a délutáni tárlatvezetés az emlékhely belső terében is. Ami nem meglepő, hisz H. Bagó Ilona anekdotái, és Sebő Ferenc, Kossuth-díjas énekművész megzenésített versei egy órára kiragadták a nézőket a múzéj forgatagából, és egy kis megnyugvást hoztak – afféle József Attilás módon. H. Bagó Ilona már az elején kiemelte a kiállítás egyik fő mondatát, amely a pillanatnyi csend és bólogatások alapján úgy tűnt, az az üzenet, amelyet a látogatók az emlékhely falait elhagyva is magukkal vihettek: „Anyám világot hagyott rám, nem házat”. A kiállítás tere ezt a világot mutatta be – a nézővel több ponton is interakciót létesítve –, a szüntelen otthonkereséssel és otthonra nem találással, reménnyel és reménytelenséggel, próbálkozásokkal és csalódásokkal átszőtt világot.

FOTÓK: VAJDA JÓZSEF

A falakon látható József Attila idézetek, szerteágazó életének írásos anyagai mellett néhány, a költő életéhez szorosan kapcsolódó tárgy is helyet kapott: hintaló, csúzli, gyufaskatulya, egy köteg madzag, cigarettatárca, kéziratok. Bár alapvetően a szöveges részek dominálnak, a néző nem szövegtengerben fuldokolva szembesül a teleírt falakkal, az interaktivitás beszippantja, és a József Attila univerzum részévé teszi. H. Bagó Ilona elmesélte, hogy a tér közepén található körívet a költő egy a versírás körkörösségéről szóló gondolatára építették fel: eszerint verset írni ahhoz hasonló folyamat, ahogy egy utas megy fel a szalagúton a hegyre, s egyre feljebb érve mindig ugyanazt látja, de mégis mást, más perspektívából, a végén pedig egyetlen metszetlen kör közepén találja magát, „és ki-ki annyit lát, amennyi szeme van”. A cél az volt, hogy a kialakított körkörös rész középpontjából – ahol a költő órája lóg egy interaktív tábla fölött – a néző is más perspektívából tudja szemlélni a látottakat.

József Attila Emlékhely, Budapest IX. Gát u. 3.- Nyitva: kedd-péntek 10-18, szombat-vasárnap: 10-17

A számos új információt nyújtó tárlatvezetést tovább színesítették Sebő Ferenc dalai és az azokhoz fűzött történetek. Elhangzott népies, fiatalkori vers és szerelmes mű is, az utolsó dal pedig a Rejtelmek feldolgozása volt. A figyelmes hallgatóság mintha egyszerre felélénkült volna, ahogy H. Bagó Ilona énekelni kezdett Sebővel együtt; a szájak mosolyra húzódtak, s többen csatlakoztak is hozzájuk: „tedd könnyűvé énnekem ezt a nehéz hűséget, dom, dom, dom, dana dom, dom, dana, dana, dana dom, dom”. Mert egy ház tényleg nem a tégláitól válik autentikussá.

Bérárnyék az ünnepen

A Múzeumok Éjszakáján dolgozó közgyűjteményi és közművelődési dolgozók nevében a terület szakszervezete közleményben hívta fel a figyelmet, hogy mekkora bérfeszültség halmozódott fel az ágazatban. A Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) arra figyelmeztetett, hogy a múzeumi, könyvtári, levéltári és közművelődési területen az idei minimálbéremelés hatására úgy összecsúsztak a bérek, hogy egy pályakezdő ugyanúgy 127 650 forintos bruttó fizetést visz haza, mint 15 éve dolgozó, egyetemet végzett kollégája. A megalázóan alacsony bérek miatt a kormány 15 százalékos bérpótlékkal hitegette a köz művelődésének szolgálóit, de a szakszervezetet vezető Csóti Csaba Balog Zoltán humánminiszternek és Hoppál Péter kulturális államtitkárnak címzett, a közleménnyel együtt nyilvánosságra hozott leveléből az derül ki, hogy jó esetben 8-11 százalékos pótlékot adtak a szakdolgozóknak. Az elnök bértárgyalást sürget erről és a terület nem közalkalmazott munkavállalóinak béremeléséről is, hiszen az ő bérük 9 éve változatlan. A levelezés egyelőre egyoldalú, a kormány a KKDSZ-szel ugyanúgy nem áll szóba, ahogy a köztisztviselők és a többi közalkalmazott képviselőivel sem.