„Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár döntése alapján, a Csepeli Munkásotthon Alapítvány a 2017. évre állami támogatásban nem részesül”. Néhány nappal ezelőtt írták meg a Csepeli Munkásotthon Kulturális Központot fenntartó alapítványnak, hogy az utolsó állami támogatást is megvonták tőlük. A döntés keserűséget keltett a művelődési központ régóta utóvédharcot vívó vezetésében, de meglepetést a legkevésbé sem okozott: hét éve tart már üldöztetésük.
Csepel egyik szimbolikus épületegyüttese a művelődési központ, amely 1917 és 1920 között épült. A két telken álló négy, összesen 5400 négyzetméter hasznos alapterületű épületben 129 helyiség található, amelyek közül a legfontosabb a 460 fő befogadására alkalmas színház és moziterem. A központot – amely soha nem volt köztulajdonban – a Vasas Szakszervezeti Szövetség Munkásotthon Szövetkezete építtette. Később a Csepel Vas- és Fémművek tartotta fenn a rendszerváltásig. Azóta a tíz, mára megszűnt csepeli cég által létrehozott Csepeli Munkásotthon Alapítvány működteti.
Nagy József, a kulturális központot fenntartó alapítvány kuratóriumi elnöke onnan kezdi: a csepeli önkormányzattal hosszú éveken át kifogástalan volt az együttműködésük, a helyhatóság segítette munkájukat, a városháza értékelte, hogy a színházi előadások, a koncertek sora, a könyvtár, az irodalmi és fotókör, a táncház fontos részévé vált a csepeliek életének. 2010-ben azonban nagyot fordult a világ: győzött a Fidesz Csepelen, Németh Szilárd lett a polgármester, s ettől kezdve a központ nem kapott támogatást az önkormányzattól.
– Egészen pontosan egy alkut ajánlottak. Ha több helyet kapnak a központot fenntartó alapítvány kuratóriumában, akkor számíthatunk támogatásra – mutatott rá Nagy József arra, Németh Szilárdéknak rögtön az volt a céljuk, hogy átvegyék az irányítást a művelődési házban is. – Mi ezt visszautasítottuk, mert a függetlenség megtartása volt a cél.
Csakhogy ilyen könnyen nem lehet lerázni a rezsibiztost – akit talán nem elsősorban a színi előadások és gyerekprogramok szervezése csigázott fel, sokkal inkább a másfél milliárdosra taksált ingatlan. Olyannyira nem, hogy Németh Szilárd második nekirugaszkodásra már a nehéztüzérséget is bevetette. Előterjesztése nyomán 2015-ben elfogadta a parlamenti többség a lex munkásotthon néven ismertté vált törvényt, amelynek lényege az: ha egy közhasznú alapítványnál nem lelhetők fel az alapítók, akkor a helyileg illetékes önkormányzat kijelölhet egy gazdasági társaságot az alapítói jogok gyakorlására.
Nagy József : a rezsibiztoséknak a kezdetektől az volt a céljuk, hogy átvegyék az irányítást a művelődési házban is
Mindez véletlenül épp a kulturális központot fenntartó alapítványra illet. Azt ugyanis még a rendszerváltás idején a Csepel Művek tíz nagy cége alapította, ám azok mára megszűntek, így az alapítvány ma önálló, független szervezetként működteti a művelődési házat. Nem is vártak sokat a friss törvény bevetésével: egy helyi önkormányzati cég, a Csepeli Városkép Kft. kapta meg az alapítói jogokat és puccsszerűen igyekezett átvenni a hatalmat. Maga Németh Szilárd tájékoztatta az alapítványt, hogy az addigi kuratóriumot és a felügyelőbizottságot megszüntetik, ő lesz az egyszemélyes kurátor meg szakmai irányító, s követelte, azonnal bocsássanak rendelkezésére minden anyagot. Ezt az alapítvány nem engedte, arra hivatkozva, hogy jogszerűtlen lenne, hiszen a változások csak a bejegyzéssel válnak hatályossá. A meghiúsult hatalomátvétel miatt az önkormányzati cég – az alapító okirat módosítási kérelmével – bírósághoz fordult, és miként azt Nagy József összegzi, eddig erős vesztésre áll: első- és másodfokon is elutasították a keresetüket. Most a Kúria előtt van az ügy.
Miután a fideszes puccs kudarcba fulladt, a hatalom most anyagi ellehetetlenítéssel próbálkozik
Azt persze az alapítványnál is tudják: egyelőre csak csatákat nyertek, nem háborút. Ezt jelzi az is, hogy a központ korábban évi 20 milliós állami támogatást kapott, de tavaly váratlanul megfelezték azt. Hoppál Péter államtitkár azért hagyta jóvá a támogatás megfelezését, mert „szükséges figyelemmel lenni az alapítói jogok gyakorlása tekintetében várható bírósági folyamatra.” Tehát azért vonták el a pénzt, mert Németh Szilárdék a kudarcba fulladt puccskísérlet után bírósághoz fordultak. Emlékeztetőül: a Hoppál által hivatkozott ügy első- és másodfokon is bukott a csepeli önkormányzati cég.
Mindezek után kapta meg a napokban az alapítvány az értesítést arról, hogy már a megfelezett támogatásra sem számíthatnak. A döntésről szóló levélben nincs indoklás. Megkérdeztük az Emberi Erőforrások Minisztériumától, hogy miért döntött így Hoppál Péter. A tárca a döntés felelősségét másra, a támogatási keret elosztását koordináló Területi Művelődési Intézmények Egyesületére (TEMI) hárította. Mint írták, a pályázatokat a TEMI elnöksége bírálta el, és az alapítványnak most nem javasolt támogatást. Vagyis a tárca szerint az államtitkár nem döntött, hanem „csak” jóváhagyta a döntést. Arra már nem tértek ki, hogy miért hagyta jóvá a döntést, ha erre szakmai oka nem igen lehetett. A tárca legalábbis kifogásokról nem tett említést, Hoppál munkatársa, Závogyán Magdolna kultúráért felelős helyettes államtitkár pedig alig három hónapja még feltűnően jó véleménnyel volt az intézményről: „A központ jelentős művelődési tevékenységet végző intézmény, amely széles programkínálattal, művészeti és klubcsoportok működtetésével, közösségépítéssel végzi a széleskörű lakossági közművelődési feladatellátást.”
Megkerestük a TEMIT-t is, hogy megtudjuk, miért nem akarták támogatni a központot. Pál Gábor elnökségi tag kifejtette, a központban „szakmailag maximálisan színvonalas munkát végeznek”, pályázatukat pedig „nem érhette kritika”, az egyesületük elnöksége mégsem javasolhatta az állami támogatást. Pál Gábor jelezte, nem lenne kötelességük megindokolni a döntést, de ő ezt mégis megteszi:
– Az alapítványnak van egy jogvitája, amiről egyelőre nem tudni, hogyan végződik, milyen hatással lehet a központ későbbi működésére – utalt a Csepeli Városkép Kft. által indított eljárásra, azzal folytatva: – A helyzet rendezéséig felelőtlenség lenne a közpénzt odaítélni.
– Nem érzi igazságtalannak, hogy azért vonják meg a támogatást egy jól működő művelődési háztól, mert egy önkormányzati cég, az eddigi két végzés alapján alaptalanul, bírósághoz fordult? – kérdeztük az elnökségi tagot.
– Mi csak annyit tudunk, hogy van egy jogvita, s erre tekintettel kell lennünk – reagált Pál Gábor.
Mindez akár úgy is érthető: a minisztérium és a TEMI addig nem támogatja a művelődési központot, amíg azt - így vagy úgy - nem Németh Szilárd uralja.