Nőhiány: alig vannak nők az állami vezetők között. Hogy is lennének? El vannak foglalva azzal, hogy teleszüljék az országot, másrészt több bennük a beleérzés, megértés és a szeretet, mint férfitársaikban.
Férfihiány: lassacskán az igazi férfiak is hiányoznak a hazai politikából. Olyanok, akiknek van saját meggyőződésük, hitük, és alkalomadtán ki is állnak érte. A gerinces férfiakat felváltották a gerinctelen klónok, az egyéniségeket a haszonleső pártkáderek, az értelmesen megszólalókat zavaros fejű hitszónokok, akik azt lesik, mikor tapsolhatnak a prófétájuknak, aki nemcsak igét hirdet, hanem zsozsót is ad hozzá. Ez pedig még az igénél is sokkal fontosabb.
Észhiány: erre igazán nincs szükség. Minek? Van egy útmutatónk, aztán a pártnak elnökhelyettese, aki ugyan elkésett, amikor észosztás volt, de ezt nem látják a hívek. Jó, ahogy van. Illyés Gyula valaha leleményesnek nevezte a verselő Hidas Antal következő sorát: „Ész, mész, kész…” Így igaz. Az ész elmegy, nekünk meg annyi, és kész.
