Mint a Librarius írja, a jelen kisregény igazi noir elbeszélés: egyes szám első személyben regéli el egy, a tisztesség útjáról le-letérő dokkmunkás kiábrándító kalandjait a kikötői alvilágban, mindezt egy férfiúi vetélkedéssel elegy, reménytelen szerelem árnyékában. A címszereplő Tatjána igazi végzet asszonya, szovjet kém…
A Valparaisoban játszódó történet, talán nem is elsősorban a „sztori”, hanem sokkal inkább a hangulat – mi másról szólna az írásművészet – miatt fontos. A Tatjánában felbukkannak azok az elemek, amelyek miatt az ismert rejtő regényeket kedveljük, vannak revolverek, hajósok, dokkmunkások és bűnözők, s megjelenik – ha visszafogottan is – a rejtői humor. Mégis, amitől jó lesz a regény, az a nyelvi eszközökkel megteremtett és kibontakoztatott hangulat. Noir. Noir, amiben helyére kerül a végletekig szétalkoholizálódott író, aki igazában nem is író… a titokzatos Tatjána, s főhősünk, egyrészt magyar, másrészt csak időszakosan bűnöző.
Ha beleolvasna, itt megteheti.
