Ujhelyi: Hallod Jumbó, hogy dübörgünk?

A Fidesz-kormány meg van arról győződve, hogy az Egyesült Államok velük szembeni kritikus kijelentései valójában még az Obama-időszakból hátramaradt partizánok akciói és amint őket is sikerül eltakarítani az útból, akkor Washington már barátibb hangot fog megütni az illiberális magyar kabinettel szemben is. Ez önámító hazugság. Az elmúlt héten számos amerikai politikussal, kongresszusi képviselővel, szakpolitikai vezetővel és az amerikai kormány különböző szintű felelős irányítójával volt alkalmam tárgyalni a tengerentúlon. Egységes tapasztalat alapján mondhatom, hogy az Orbán-kormány (és rajta keresztül sajnos Magyarország) megítélése rég nem látott mélységbe süllyedt, ami kizárólag a Fidesz felelőssége. Még akkor is, ha Orbán jövő héten ki tud majd csikarni egy gyors, közös protokollfotót az amerikai elnökkel Varsóban.

„Micsoda remek hír! A demokrácia még mindig él!" – ezekkel a szavakkal üdvözölte annak idején Orbán a közösségi oldalon Trump megválasztásának tényét és azt remélte, hogy első és nyílt támogatójaként különös státuszt kaphat majd az új adminisztrációtól. De nem így lett. Sőt. A putyini mintára épülő civilellenes törvény, a felsőoktatást keretező jogszabály erőszakos módosítása, az állampárt rendszerszerű korrupciója, de még a legutóbbi Horthy Miklóst magasztaló kijelentések is erősen kiverték a biztosítékot a tengerentúlon. Az amerikai kapcsolatok lezüllesztése hosszú folyamat eredménye, emlékezhetünk miként érkeztek az elmúlt években elsőként udvarias, majd egyre keményebb figyelmeztetések a demokratikus rendszer leépítése és Putyin ölének keresése miatt. Orbánt nem csupán a demokraták, de a republikánusok is élesen támadták politikai bűnei miatt; a Fidesz által sokáig nagy tiszteletben tartott John McCain például egyenesen „neofasiszta diktátornak" nevezte. A kormányfő illiberális államot hirdető 2014-es beszéde már egyenes értékválasztást mutatott: a transzatlanti, felvilágosult és európai világ helyett a putyini és az erdogani példát mutatta fel követendőként.

Orbánék felrúgták nyugatos értékrendünket és tudatosan távolítják el hazánkat a fejlődést jelentő közösségektől. Az illiberális ámokfutás egyik jellemző epizódja volt, amikor Orbán Viktor jobbkeze, a jegybankelnöknek megtett Matolcsy György máig nem bizonyított sejtetései szerint az amerikai nagykövetségről vezényeltek bankpánikot Orbán megbuktatására. Agyrém.
A magyar kormányfő úgy viselkedik, mint a mesebeli kisegér, aki büszkén – és téves önértékeléssel - menetel át a vashídon a trappoló elefánt mellett. Hallod Jumbó, hogy dübörgünk? Ez a kép köszönt vissza legutóbb a brüsszeli csúcson is, amikor – a kollégáit sajátosan félrelökő - Trumpot figyelemre vágyó kisgyerekként követte a magyar miniszterelnök.

A Fidesz őrült tévedése, hogy egy unortodox stílusú amerikai elnök megértéssel és támogatással lesz a magyar illiberális vízió iránt is. Orbánék ugyanis a naciopopulisták legnagyobb félreértésében vannak: ha kompromisszumok és megegyezésre való hajlandóság nélküli nemzeti érdekek találkoznak, akkor az erősebb rezzenéstelenül fog átgázolni a másikon. Mert, hogy „America first". Magyarországot is akkor lehet újra naggyá tenni, ha az európai, demokratikus értékeink mentén szövetségeseket és nem – más nagyhatalmak által kijelölt - ellenségeket keresünk. Az amerikai-magyar viszonyt határozott, de bölcs magyar érdekképviselet mentén kell újraépíteni, ez az elmúlt héten tett amerikai látogatásom és tárgyalásaim üzenete. Erre pedig a kormányváltás és egy Botka-kormány tud garanciát jelenteni.

A magyar miniszterelnök vízválasztó, az illiberális államot meghirdető tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Száznegyvenhetedik alkalommal kongatom a harangokat, de addig folytatom, amíg szükség van rá. Mert európai demokrataként ez a dolgom.