Szinte valamennyi, a Pride-dal foglalkozó cikk alatti kommentmezőben előkerül a kérdés: ha a melegek és más szexuális kisebbségek szivárványos zászlóikkal végigtáncolhatják magukat a fél Belvároson, a heteroszexuálisoknak miért nem rendeznek hasonló eseményt? Sajnálatos módon azok, akik felteszik ezt a kérdést, rendszerint a Pride-ot ellenző, annak célját, lényegét távolról sem ismerő személyek.
A Facebookon már fel is tűnt egy Hetero Pride Budapest nevű oldal. Eddig kétezer követője van, a megosztott tartalmak mind Pride-, illetve melegellenesek. Az oldal leírásának első mondata: "minden Like egy támogatás a Kerényi-féle gondolat mellett, miszerint meg kell védenünk értékeinket a deviancia és a parttalan liberalizmus támadásaival szemben". Ha eddig nem lett volna egyértelmű, a "Kerényi-féle gondolat" a biztosíték arra: egy újabb virtuális pöcegödörbe tévedtünk.
Sokan mondják azt is, hogy Hetero Pride-ra nincs szükség - és ennek inkább örülni kellene, mint háborogni miatta. A heteróknak nem kell bujkálniuk, nem kell titkolniuk szexuális irányultságukat, nem identitásukat munkatársaik, barátaik, családjuk előtt. Egy heterónak nem kell attól rettegnie, mi lesz, ha valaki meglátja, hogy megfogta kedvese kezét a parkban. A heteróknak nem kell egyenlő jogokért, gyermekvállalásért, házasságért, valamint a diszkrimináció ellen küzdeniük.
Ugyanakkor a Pride lényege éppen az, hogy megmutassa: a homoszexualitás semmivel sem rosszabb, bűnösebb dolog, mint a heteroszexualitás. A szeretetet, a szerelmet, az egymás iránti törődést, elkötelezettséget, hűséget nem lehet bűnnek nevezni. A Pride arról is szól, hogy emlékeztessen: az azonos nemű pároknak ugyanolyan jogok kellene járjanak, mint a különneműeknek, és semmilyen ésszerű indoka nincs annak, hogy ezeket ne kapják meg - egy Hetero Pride-nak is csak ezt hirdetve lenne értelme.