A hirtelen támadt önmérséklet nem árt, hiszen a múlt évben már szinte kizárólag ismeretlen ellenfelek jutottak a magyaroknak a kontinentális klubtornák selejtezőiben. A Midtjylland 2016-ban a Rolling Stones volt az Aktobe, Gabala, Fiorita, Torpedo Zsogyino-féle iskolai zenekarokhoz képest.
A szomorú történet persze nem tavaly kezdődött, de 20 esztendővel ezelőtt még olyan csapatok is vendégeskedtek Magyarországon, mint a Betis, a Rosenborg vagy éppen a Vlagyikavkaz. Pedig már akkor sem volt minden fenékig tejfel: 1997-ben vágott mellbe az 1-7-es, majd 0-5-ös vb-pótselejtező a jugoszlávokkal szemben. A liechtensteini reprezentáns még nem jelentett akadályt: a BVSC kettős győzelemmel ejtette ki a Balzerst, 9 évvel később viszont a Vaduz 4-0-ra nyert a Megyeri úton... Két évtizede a másik mini állam labdarúgóival is elbírtak honfitársaink: az FTC meggyőző 6-1, 8-0-lal ejtette ki az andorrai Principat amatőrjeit. Igaz, a Sturm Graz 4-0-lal, az FC Bruges 5-0-lal intézte el az Újpestet, a Ried pedig nagyjából 40 éves, pocakos centerrel „simázta” az MTK-t.Viszont 1999-ben novemberig, míg 2003/2004-ben tavaszig (!) tartott a menet: az utóbbi alkalommal márciusban búcsúzott – a Bruges elleni tisztes 0-1, 0-0-lal – a Debrecen.
A következő évadban az FTC – az FC Basel, a Feyenoord, a Hearts és a Schalke társaságában – csoportkörös volt az Európa Ligában; ugyanez 2010-ben a Debrecennek, 2012-ben a Videotonnak sikerült. A DVSC 2009-ben a BL csoportmérkőzésein is felléphetett, bár kétségkívül a pofozógép szerepét osztották rá mindkét sorozatban: 12 találkozója közül 11 vereséget szenvedett, csupán azt a tét nélküli zárómeccset nyerte meg. Na de, hol van most Fiorentina, Liverpool vagy a Lyon a láthatáron?
A 2010-es évek „mindent visznek”. Már 2011-ben úgy sikerült kámforrá válni augusztus első hetére, hogy a riválisok többségéhez megint csak kisokos szükségeltetett. Az örök rekordot két évvel később állította fel a valódi futballtól mindinkább eltávolodó magyar labdarúgás: már július utolsó hetére elhullottak legrosszabbjaink. Abban az esztendőben a hollandok megrázó nyolcassal küldték haza Amszterdamból a válogatottat; bő másfél évtized alatt így jutottunk el az 1-7-től az 1-8-ig. A szövetségi kapitány akkor nem úszta meg – ahogyan 1997-ben sem –, a szövetség Csányi-korszaka ellenben folytatódott, és nemrégiben újabb felejthetetlen felsülésbe torkollt.
Ezért akadt most el a tű a fülsértően hamisak máskor oly lármás nagylemezén. Mert azt még a futballban járatlanok is tudják, hogy a pireneusi völgység mélységénél képtelenség lejjebb süllyedni. Az MLSZ vezérkara 7 éve osztja az észt és a pénzt, s a rongyrázásból eddig ennyire tellett... A nívó változatlan, marad hát a savanyú (s)ulibuli, a szívekről sehogyan sem gördülnek a kövek.
