„Bárki járhat úgy, ahogy mi”

Publikálás dátuma
2017.07.12. 07:00

Nyolc év után harminc nap alatt döntött a Kúria Császy Zsolt és Tátrai Miklós bűnösségéről, de további egy hónap sem volt elegendő az ítélet leírásához. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) volt vezetőit a Sukoró-ügy miatt ítélték szabadságvesztésre úgy, hogy korábban másodfokon bűncselekmény hiányában felmentették őket. Emelt fővel vonulnak börtönbe - mondták a Népszavának -, és politikai elítélteknek tartják magukat. Beszéltek az eljárás legsúlyosabb anomáliáiról is. Azt, hogy az állam gazdaságpolitikáját büntetőbíróság elé viszik, rendkívül aggályosnak találják. Cikkünk írása közben jött a hír: Tátrai már meg is kapta börtönbehívóját.

Tovább tart az ítélet írásba foglalása, mint az egész kúriai eljárás, ami azért az több, mint furcsa – hívta fel a  figyelmet a lapunknak nyilatkozó Császy Zsolt és Tátrai Miklós, a júniusban börtönbüntetésre ítélt két egykori MNV-vezető. Hűtlen kezelés kísérletében találták bűnösnek őket, bár azt még az ügyészség sem állította, hogy bármi hasznuk, előnyük származhatott volna a sukorói beruházással kapcsolatban. A Kúriának ténylegesen egyetlen hónapja volt arra, hogy a több mint 40 ezer oldalnyi iratot – ugyanis nekik a teljes első és másodfokú eljárást felül kellett vizsgálniuk – három bíró teljes értékűen tanulmányozza, megeméssze és kialakítsa saját álláspontját. Erre egy hónap Császy és Tátrai szerint példátlanul kevés és nyilván nehezen is hihető, hogy megtörtént, ennek ellenére született egy számukra súlyos döntés, amit ott elhadartak. Azóta bőven eltelt további egy hónap és még nem volt idejük leírni az ítéletet, ami önmagában gond, ráadásul azért is, mert a szóbeli kihirdetéssel az ítélet jogerőssé vált-

Ahogy fogalmaztak: "mi minden pillanatban várjuk a börtönbehívót, miközben a jogi lépéseket - felülvizsgálati eljárás, Alkotmánybíróság (Ab) - nem tudjuk megtenni az írásos ítélet hiányában". A börtönben, ahol nincs számítógép, nincs jogtár, nincs ügyvéd, kellene felkészülni arra, hogy a jogi lépéseket megtegyük, anélkül, hogy ennek bármilyen feltétele meglenne. "Rossz érzésünk van, mert lehet, hogy ez így szándékos is".

Mind eljárási, mind tartalmi szempontból elképesztően jogsértőnek tartják az ítéletet, úgyhogy nem kérdés, hogy minden jogi lehetőséget ki fognak használni, mind a saját érdekükben, mind pedig "azért, mert azt gondoljuk, hogy az országnak is az az érdeke, hogy egy ilyen súlyú ügyben egy ilyen súlyú jogsérelem ne történhessen, és ne maradhasson fenn" - állítják.

Négy lehetőség van, amit a jogszabályok engednek egyáltalán, az egyik az Ab, mert alapjogot sért az eljárás és az ítélet. A másik a felülvizsgálat, amit a Kúria egy másik tanácsa folytathat le. Harmadik a perújítás, ami akkor nyílik meg, ha van olyan bizonyíték, ami nem vettek figyelembe véve az eddigi eljárásban. A negyedik Strasbourg. Egyiknek sincsen semmilyen halasztó hatálya, "minket akár holnap behívhatnak, és el kell kezdeni a büntetés letöltését" - összegzik. És ez így is történt, a beszélgetést követően Tátrai Miklós megkapta a börtönbehívóját.

"Magyarországon és a jogásztársadalomban ez az ítélet felháborodást keltett – pártállástól függetlenül. Bízunk abban, hogy kerülhet az ügyünk olyan bírói tanács elé, amely ezt helyre tudja rakni. Folytatjuk ugyanakkor a nemzetközi eljárás megindítását is, bár szégyen lenne, ha ezt Magyarországon nem lehetne orvosolni, mert ezt azt mutatná, hogy a magyar igazságszolgáltatás erre alkalmatlan" - állítják mindketten. Álláspontjuk szerint a kúriai eljárás sem volt teljesen szabályos szakmailag. "Az, hogy egy Kúriára kirendelt gyakornok bíróra bízzák az ügyet előadóként, szakmai nonszensz. Az illetőt a veszprémi törvényszékről, tehát egy két szinttel lejjebbi bíróságról rendelték fel szakmai továbbképzésre, tapasztalatszerzésre 3 hónapra. Arra, hogy egy ilyen gyakornok előadó bíró legyen harmadfokú ügyben, még nem volt példa."

A demokrácia, a jogállam alapelveit borítja meg az a szerepfelfogása az ügyészségnek és az eljáró bíróságoknak, hogy büntetőeljárásban mondják azt meg, hogy mi volt a magyar állam gazdaságpolitikai érdeke - érvelnek a vagyonkezelő egykori vezetői. "Ez nem lehet a bíróság dolga, ez a politika dolga, és zavarják el a politikusokat a népek, ha rossz döntéseket hoznak" - fogalmaz Császy. "Az a bíróság is, amelyik felmentett minket, állást foglalt abban, hogy szerinte, ami történt az az ország gazdasági érdeke. Az is gáz, hogy ők ebben állást foglaltak, meg az ellenkező tartalmú állásfoglalás is az. Semmi közük hozzá. A hatalmi ágak szétválasztásának az elvét ez abszolút módon sérti, és nem szeretnénk olyan országban élni - de szerintem senki -, ahol politikai döntéseket büntetőbíróságok ítélnek meg jól vagy rosszul - utólag. Ki az a bíró, ki és mire választotta meg azt a bírót, aki azt mondja, mint a konkrét esetben, hogy mindegy, hogy a miniszter, miniszterelnök azt mondta, hogy ez volt a kormány politikája és ez volt az ország érdeke, a bíró szerint nem. Ezért menjünk börtönbe?" - hangzik a kérdés.

Másrészről Császy és Tátrai is állítja: nem kettejük döntése volt a meg sem valósult telekcsere, ez széles apparátusi körön átment, "de szerencsére csak ketten vagyunk itt, mert nem kívánom ezt senkinek". Ennek ellenére Császy is kiemeli: a döntés előkészítése és meghozatala teljes összhangban volt a gazdasági kormányzat politikájával, döntéseivel. "Tehát nem mi mentünk szembe bármivel és önállóan találtuk ki, hanem ez teljes összhangban volt az akkori gazdasági, kormányzati elképzelésekkel, szándékokkal. Ezt megerősítették a tárgyaláson kivétel nélkül az összes kormánytagok és felelős kormányzati vezetők, úgyhogy ilyen alapon, nekik is itt lenne a helyük. Ne legyenek itt, csakhogy azért egy kicsit furcsa..."

Tátrai és Császy is úgy látja: a bíróság nem törekedett arra, hogy azonos feltételeket és azonos esélyeket biztosítson számukra a bizonyításnál, mint az ügyészségnek. Kritika nélkül elfogadta az ügyészség által prezentált bizonyítékokat, és az azokkal szembeni védői bizonyítást nagyon sok esetben nem engedte meg. "Olyan tanúknak mi nem tehettünk fel kérdéseket, akiknek az ügyészség igen. Mi nem vihettünk szakértőt, holott az alapkérdés az ügyben, hogy mennyit érnek az ingatlanok. A bíróság nyomott egy puszit a szakértők fejére, miközben a mi szakértőnket, aki az ellenkezőjét mondta volna meghallgatni sem volt hajlandó. Azoknak az iratoknak, amik a mi igazunkat bizonyítják - közokiratok, hatóságok által, bíróságok által kiállított korabeli iratok -, a létezéséről nem vett tudomást a bíróság, mert nem illettek a koncepcióba" - mondják egybehangzóan. "Vida Ferenc, a Nagy Imrét halálra ítélő vérbíró mondta, hogy a koncepciós per azért koncepciós, mert a koncepcióba illő dolgokat a bíróság figyelembe veszi, az oda nem illőket meg nem. Nálunk szó szerint ez történt."

Példákat is hoznak arra, miért is tekintik koncepciósnak, politikailag motiváltnak az eljárást: az ügyészség által kirendelt szakértőnek a szakértői jogosultságát vitatták. Megkérdezték a Igazságügyi minisztériumot, hogy ennek a szakértőnek ilyen tevékenységre van-e szakértői jogosultsága. Erre azt írta a minisztérium, hogy nincs. Ennek ellenére a bíróság tudomást sem véve ennek az iratnak a létezéséről, azt mondta, hogy hibátlan és kritika nélküli minden, amit a szakértő csinált. De volt több tucat kisajátítási határozat is, amelyeket a bíróság is jóváhagyott, - ami fillére olyan értékre vonatkozott Pest megyében mint amit ők is figyelembe vettek a csereszerződésnél - mind ellentmondott az ügyészségi értékeknek. "Autópálya-nyomvonalat, a 'mi árunkon' vett meg az állam 330-400 forint között, ami az ügyészség szerint 80 forintot ér. Nem egy picit eltérő áron, hanem négyszeresén vette meg az állam. Mit mond erre a bíróság? Azoknak az értékeknek erre a telekre semmilyen összefüggésük nincs, erre is van egy szakértői vélemény."

Császy és Tátrai szerint az ítéletet befolyásolhatta az is, ahogyan az eljárás indult, zajlott. Pár legenda ugyanis még mindig él a köztudatban arról, hogy a sukorói ügy a Fidesztől teljesen független, Schiffer Andráshoz, illetve Bajnai Gordonhoz kötődik a vizsgálat, tehát hogy ez nem „fideszes ügy” volt. Ezt azonban mindketten úgy mesélik: "Bajnaiék lefolytattak egy féléves vizsgálatot és megállapították, hogy semmi érdemi, semmilyen probléma nincsen, sem a jogcím, semmi nem kérdőjelezhető meg alappal. Majd jött az ügyészségi értékbecslés és Schiffer - nem vitásan fél évvel a nyomozás megkezdése után - volt olyan bátor, hogy feljelentette a Gyurcsányt, ami csak arra volt jó, hogy azóta minden kérdésre azt mondja a Fidesz, hogy ők senki nem jelentettek fel, hanem a Schiffer volt, ami formálisan igaz. Schiffer ezt a balhét magára húzta: elszámoltatási strómanja lett a Fidesznek" - fogalmaznak.

A börtönbe nyugodt lelkiismerettel fognak bevonulni, úgy, hogy láttak már ilyet filmen, olvastak könyvben, "ezek szerint még most is, nemcsak 50, 60 meg 90 évekkel ezelőtt történik ez meg emberekkel". Fegyelmezett állampolgárként "jó pofát lehet hozzá vágni, hogy érdekes tapasztalatokat fognak szerezni" életünk következő szakaszában.

"Nálam ez nyilván nagyon nehéz - mondja Tátrai Miklós -, van három gyermekem: hogy lehet ezt velük megértetni, hogy apa nincs egy évig? Nyilván nagyon nehéz nekik is, sok szempontból nehezebb, mint nekünk lesz majd bent, mert nekik a kis életüket ugyanúgy kell élni tovább". "Azt mondom én is, magam részéről nyugodt lelkiismerettel és felemelt fejjel megyek be. Magamat nem féltem, nincs rám hatással, de a családomat megviselte, a családot jobban sújtja egy ilyen büntetés, mint bennünket. Ártatlan embereket nem lehet elítélni. Előbb-utóbb itt az igazság érvényt fog szerezni és azoknak legyen rossz a lelkiismerete, akik bennünket börtönbe küldtek" - fogalmaz Császy. "Ez egy 2008-as ügy, 10 év rámegy az életünkből, a legjobb évek. Tényleg erre megy rá, tehát nem élünk és 'van ez', hanem ez az életünk és ez az, amit nyilván semmi nem fog tudni visszaadni" - teszi hozzá.

"A történet nemcsak alapvetően rólunk szól, hanem Magyarország állapotairól, arról, hogy ennyire direkt politikai okokból senkit nem küldtek börtönbe a '90-es rendszerváltás óta.

Ezt az ítéletet nem a politika íratta" – véli Tátrai. "Az elején vastagon benne volt a politika. Én sokkal inkább azt látom, és attól tartok, hogy ez az ítélet most, egyfajta üzenet – színektől függetlenül - a politikának: akit az ügyészség odavisz, azok így fognak járni, mert a bíróság majd jól megmondja, hogy mi erkölcsös, meg mi államérdek és mi nem államérdek, és bárki járhat úgy, ahogyan mi jártunk, mert csak egy bíró döntésén múlik. Ez elképesztően veszélyes és sokkal rosszabb mintha egy ítélet lenne 'kézivezérelve'. Vagyis baj, ha van ilyen szerepfelfogása a Kúriának vagy bármilyen bíróságnak meg az ügyészségnek. Fékek és ellensúlyok szerepe helyett a jog politikailag vezérelt túlhatalma maga a rendőrállam"..

"Mi nem folytattunk közéleti tevékenységet, nem akartunk politikai szerepet betölteni azzal, hogy nyilatkozunk, mi mondunk el politikai dolgokat. Muszáj Herkulesként kellett ezt felvállalnunk, mert a politikusok nem tették meg. Tisztelet egy-egy kivételnek, de alapvetően nem tették meg" - folytatja Császy. "Afelől senkinek ne legyen kétsége, hogy az egész eljárás, és ezt a kúriai bíró ki is mondta, valójában az akkori kormány politikájának büntetőjogi megítéléséről szól. Mi ezt a csatát formálisan magunkért vívtuk sok éven keresztül, de messze nem csak áttételesen vívtuk másokért. Nekünk is sokkal könnyebb lett volna whiskys-dobozt vagy bármit kitalálni. Nyilván ez eszünkbe se jutott. Ehhez képest szinte nullával egyenlő kiállást, támogatást kaptunk az elmúlt években. A legerősebb szó az volt, hogy szolidaritás - napokkal az esemény után, ami marha jó, csak mit jelent... Ha ez az, amit bárkiért a magyar ellenzék produkálni tud, akkor: atyaúristen."

Sukoró-ügy röviden
2008. július 30.: A Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács úgy döntött, 70 hektár, Sukoró külterületén fekvő, állami tulajdonú ingatlant elcserélnek 183 hektár albertirsai és pilisi külterületi ingatlanra. A csereszerződést az állam nevében az MNV Zrt. még aznap aláírta Joav Blum izraeli-magyar üzletemberrel, egy befektetőcsoport képviselőjével.
2009. január: kiderült, hogy a befektetőcsoport a Velencei-tó melletti partsávon 2600 munkahelyet teremtő szállodát, kaszinót, üdülőközpontot kíván építeni egymilliárd euró befektetéssel, King’s City elnevezéssel.
2009. április 14.: a Gyurcsány-kormány kiemelt beruházássá nyilvánította a King’s City projektet. Júniusban Bajnai Gordon miniszterelnök vizsgálatot kért a kaszinóváros és az ingatlancsere miatt.
2009. április: a Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) nyomozást kezdett ismeretlen tettes ellen különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt. Az igazságügyi szakértői jelentés szerint a szerződésben a sukorói területeket 732,7 millió forinttal alul-, az albertirsai és a pilisi ingatlanokat csaknem 562 millió forinttal túlértékelték, így a szerződés teljesülése esetén 1,294 milliárd forint vagyonvesztés érte volna az államot.
2010. augusztus 31.: a rendőrség őrizetbe vette Tátrai Miklóst és Császy Zsoltot, akiket a bíróság letartóztatott. Három hónappal később szabadultak.
2011. szeptember 12.: az Országgyűlés felfüggesztette Gyurcsány Ferenc mentelmi jogát, akit hivatali visszaéléssel gyanúsított meg a KNYF. Az eljárás vele szemben 2012. július 20-án, bizonyítottság hiányában megszűnt.
2012. június 13.: a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen semmisnek mondta ki a telekcsere-szerződést.
2012. július 20.: a KNYF vádat emelt Tátrai Miklós, Császy Zsolt és három társuk ellen.
2014. október 2.: a magyar állam javára döntött az ügyben a beruházási viták rendezésének nemzetközi központja Washingtonban. Elutasították az izraeli befektetők keresetét és százmilliárd forintos kártérítési igényét.
2015. szeptember 30.: a Szolnoki Törvényszék első fokon Tátrait négy év, Császyt 3 év 6 hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélte. Két vádlott-társukat felmentették, a harmadik pénzbüntetést kapott.
2016. október 26.: a Szegedi Ítélőtábla másodfokon bűncselekmény hiányában felmentette őket.
2017. június 8.: a Kúria jogerős elmarasztaló ítéletet hirdetett. Tátrai Miklóst 3, Császy Zsoltot 2 és fél év letöltendő börtönbüntetésre ítélte hűtlen kezelés kísérlete miatt.



Szerző

Itt lesz a szuperkórház

Publikálás dátuma
2017.07.11. 23:40

Van hová építeni a Dél-Budára tervezett szuperkórházat, a kormány múlt pénteken megszerezte a kiszemelt telkeket – tudta meg a Népszava. Az értesülést Balog Zoltán humánminiszter meg is erősítette az ATV műsorában kedd este.

Sokáig kétséges volt, hogy a dél-budai szuperkórház helyének kiszemelt 14,5 hektáros területet, a budai Dobogót, az egykori Akasztóhegyet sikerül-e megvásárolnia az államnak. A terület nagyobb részben magántulajdon volt és hosszas alku előzte meg a mintegy ötmilliárd körüli adás-vételt.

Múlt héten még arról írt a HVG, hogy nincs hová építeni a szuperkórházat, mert a terület nagyobb részének magánszemélyek a tulajdonosai, B-terv pedig nem nincs. A lap szerint Orbán Viktor maga is nyomást gyakorolt az üzlet érdekében a terület tulajdonosaira, amikor egy határozatba belefoglalta: „Ha a hét végéig nem sikerül az állami tulajdonba vételhez szükséges szerződéseket megkötni, a kormány eláll a vételi szándékától.”

A miniszter és a miniszteri biztos is megerősítette
Megvette a kormány a dél-budai szuperkórház telkét - erősítette meg a hírt Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter az ATV Egyenes beszéd című műsorában. Később egyébként  Cserháti Péter, az Egészséges Budapest program miniszteri biztosa is úgy nyilatkozott, hogy az MNV Zrt. megvette az új dél-budai kórházi centrumnak otthont adó magáningatlanokat, az ehhez szükséges összeg 4,4 milliárd forint volt.

Lázár János a múlt csütörtöki kormányinfón mindezt nyomatékosította mondván, ha nincs üzlet, van a közelben két másik, kórházépítésre alkalmas terület. Úgy tűnik, hatott is a kormányzati szigor, mert mint azt lapunk kérdésére a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium kommunikációs főosztálya írta: „Az ingatlanok állami tulajdonba kerülésére vonatkozó megállapodásokat 2017. július 7-én megkötötték. Ennek eredményeként más helyszín keresése nincs napirenden."

Az első nagy centrum helyét, a budai sürgősségi ellátóét már többször is kijelölték: így volt Kelenföldön, az Etele tér környékén, de tervezték a budai Dobogóra, az egykori Akasztóhegyre is. Ezt tavaly nyáron még úgy képzelték, hogy a Szent János Kórház "aktív" részlegeit (például a belgyógyászata és a baleseti sebészetét), valamint a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika kardiológiáját, s szívsebészetét költöztették volna oda 812 ággyal. Volt olyan verzió is, amely szerint a János kórház területén is lettek volna fejlesztések, ám ezt elvetette a kormány.

Úgy tudjuk, a mostani konszenzusos tervek szerint végül a Szent János például belgyógyászati, sebészeti és diagnosztikai részlegei az Egyetem Kútvölgyi tömbjébe költöznének, így ezzel ott jöhetne létre a János kórház sürgősségi ellátóhelye. A Dél-pesti Centrum számára az Egyesített Szent István és Szent László Kórház, valamint az Országos Kardiológia Intézet bázisán, a Nagyvárad térhez közel, a Haller utca mellett építenének egy új tömböt. A harmadik centrum, az Észak-pesti, a Honvédkórház új épületeiben lenne. Információink szerint ugyanakkor a választások előtt mindebből legfeljebb az úgynevezett társkórházak fejlesztése kezdődhet meg néhány tízmilliárdos összegből, és legfeljebb két alapkövet - a Honvéd Kórház területén az Észak-pesti Centrumét, valamint a dél-budaiét tehetik le.

Szerző

Megvan, ki írja a hetes-jelentést

Publikálás dátuma
2017.07.11. 23:21

Judith Sargentini holland zöldpárti képviselő fogja írni a magyarországi jogállamiság működését értékelő európai parlamenti különjelentést - döntött kedd este a képviselőtestület Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságának vezetősége. 

A politikai frakciók koordinátorai a 43 éves politikusra bízták, hogy kidolgozza az EU történetének első hivatalos javaslatát, amely eljárást kezdeményez egy demokratikus értékeket veszélyeztető tagállammal szemben. A szakbizottság vezetősége azért választotta Judith Sargentinit, mert a Zöldeknek eleve járt egy fontos raportőri megbízatás, a képviselő ráadásul maga jelentkezett a feladatra. A másik jelölt Claude Moraes, a testület brit szocialista elnöke volt, aki - hírek szerint - húzódozott a megbízatástól.

Az Európai Parlament (EP) május 17-ikén elfogadott állásfoglalásában szólította fel a szakbizottságot, hogy készítsen különjelentést, amiben felkéri a kormányok képviselőiből álló döntéshozó Tanácsot az EU Szerződések 7. cikkelyében foglalt eljárás elindítására. Az EP úgy ítélte meg, hogy jelenleg Magyarországon súlyos veszélyben vannak az unió alapértékei, ezért indokolt a szankciók lehetőségét is magában foglaló procedúra elindítása. Miután a képviselőtestület elnöke és frakcióvezetői néhány hete zöld utat adtak az úgynevezett indoklással ellátott javaslat kidolgozásának, a szakbizottság vezetősége hosszas egyeztetések után kijelölte a jelentéstevőt. A raportőrnek az lesz a feladata, hogy részletezze és bizonyítékokkal támassza alá a májusi állásfoglalásban szereplő parlamenti véleményt. A különjelentést a képviselőtestület kétharmadának kell jóváhagynia.

A javaslat megírása és elfogadása egy hosszas egyeztetési folyamat első lépése, amelyet csak akkor követnének továbbiak, ha nem vezetnének eredményre a folyamat részeként megkezdett egyeztetések a magyar kormánnyal. Ebben az esetben a 7. cikk szerinti eljárás a második szakaszába lépne, amelyben már nem az uniós értékek súlyos veszélyeztetéséről, hanem nyilvánvaló és rendszerszintű megsértéséről szavaznának a kormányok. Csak ez után kerülhet sor tényleges szankciók elrendelésére, amelyhez azonban a tagországok teljes egyetértése szükséges.