Tovább tart az ítélet írásba foglalása, mint az egész kúriai eljárás, ami azért az több, mint furcsa – hívta fel a figyelmet a lapunknak nyilatkozó Császy Zsolt és Tátrai Miklós, a júniusban börtönbüntetésre ítélt két egykori MNV-vezető. Hűtlen kezelés kísérletében találták bűnösnek őket, bár azt még az ügyészség sem állította, hogy bármi hasznuk, előnyük származhatott volna a sukorói beruházással kapcsolatban. A Kúriának ténylegesen egyetlen hónapja volt arra, hogy a több mint 40 ezer oldalnyi iratot – ugyanis nekik a teljes első és másodfokú eljárást felül kellett vizsgálniuk – három bíró teljes értékűen tanulmányozza, megeméssze és kialakítsa saját álláspontját. Erre egy hónap Császy és Tátrai szerint példátlanul kevés és nyilván nehezen is hihető, hogy megtörtént, ennek ellenére született egy számukra súlyos döntés, amit ott elhadartak. Azóta bőven eltelt további egy hónap és még nem volt idejük leírni az ítéletet, ami önmagában gond, ráadásul azért is, mert a szóbeli kihirdetéssel az ítélet jogerőssé vált-
Ahogy fogalmaztak: "mi minden pillanatban várjuk a börtönbehívót, miközben a jogi lépéseket - felülvizsgálati eljárás, Alkotmánybíróság (Ab) - nem tudjuk megtenni az írásos ítélet hiányában". A börtönben, ahol nincs számítógép, nincs jogtár, nincs ügyvéd, kellene felkészülni arra, hogy a jogi lépéseket megtegyük, anélkül, hogy ennek bármilyen feltétele meglenne. "Rossz érzésünk van, mert lehet, hogy ez így szándékos is".
Mind eljárási, mind tartalmi szempontból elképesztően jogsértőnek tartják az ítéletet, úgyhogy nem kérdés, hogy minden jogi lehetőséget ki fognak használni, mind a saját érdekükben, mind pedig "azért, mert azt gondoljuk, hogy az országnak is az az érdeke, hogy egy ilyen súlyú ügyben egy ilyen súlyú jogsérelem ne történhessen, és ne maradhasson fenn" - állítják.
Négy lehetőség van, amit a jogszabályok engednek egyáltalán, az egyik az Ab, mert alapjogot sért az eljárás és az ítélet. A másik a felülvizsgálat, amit a Kúria egy másik tanácsa folytathat le. Harmadik a perújítás, ami akkor nyílik meg, ha van olyan bizonyíték, ami nem vettek figyelembe véve az eddigi eljárásban. A negyedik Strasbourg. Egyiknek sincsen semmilyen halasztó hatálya, "minket akár holnap behívhatnak, és el kell kezdeni a büntetés letöltését" - összegzik. És ez így is történt, a beszélgetést követően Tátrai Miklós megkapta a börtönbehívóját.
"Magyarországon és a jogásztársadalomban ez az ítélet felháborodást keltett – pártállástól függetlenül. Bízunk abban, hogy kerülhet az ügyünk olyan bírói tanács elé, amely ezt helyre tudja rakni. Folytatjuk ugyanakkor a nemzetközi eljárás megindítását is, bár szégyen lenne, ha ezt Magyarországon nem lehetne orvosolni, mert ezt azt mutatná, hogy a magyar igazságszolgáltatás erre alkalmatlan" - állítják mindketten. Álláspontjuk szerint a kúriai eljárás sem volt teljesen szabályos szakmailag. "Az, hogy egy Kúriára kirendelt gyakornok bíróra bízzák az ügyet előadóként, szakmai nonszensz. Az illetőt a veszprémi törvényszékről, tehát egy két szinttel lejjebbi bíróságról rendelték fel szakmai továbbképzésre, tapasztalatszerzésre 3 hónapra. Arra, hogy egy ilyen gyakornok előadó bíró legyen harmadfokú ügyben, még nem volt példa."
A demokrácia, a jogállam alapelveit borítja meg az a szerepfelfogása az ügyészségnek és az eljáró bíróságoknak, hogy büntetőeljárásban mondják azt meg, hogy mi volt a magyar állam gazdaságpolitikai érdeke - érvelnek a vagyonkezelő egykori vezetői. "Ez nem lehet a bíróság dolga, ez a politika dolga, és zavarják el a politikusokat a népek, ha rossz döntéseket hoznak" - fogalmaz Császy. "Az a bíróság is, amelyik felmentett minket, állást foglalt abban, hogy szerinte, ami történt az az ország gazdasági érdeke. Az is gáz, hogy ők ebben állást foglaltak, meg az ellenkező tartalmú állásfoglalás is az. Semmi közük hozzá. A hatalmi ágak szétválasztásának az elvét ez abszolút módon sérti, és nem szeretnénk olyan országban élni - de szerintem senki -, ahol politikai döntéseket büntetőbíróságok ítélnek meg jól vagy rosszul - utólag. Ki az a bíró, ki és mire választotta meg azt a bírót, aki azt mondja, mint a konkrét esetben, hogy mindegy, hogy a miniszter, miniszterelnök azt mondta, hogy ez volt a kormány politikája és ez volt az ország érdeke, a bíró szerint nem. Ezért menjünk börtönbe?" - hangzik a kérdés.
Másrészről Császy és Tátrai is állítja: nem kettejük döntése volt a meg sem valósult telekcsere, ez széles apparátusi körön átment, "de szerencsére csak ketten vagyunk itt, mert nem kívánom ezt senkinek". Ennek ellenére Császy is kiemeli: a döntés előkészítése és meghozatala teljes összhangban volt a gazdasági kormányzat politikájával, döntéseivel. "Tehát nem mi mentünk szembe bármivel és önállóan találtuk ki, hanem ez teljes összhangban volt az akkori gazdasági, kormányzati elképzelésekkel, szándékokkal. Ezt megerősítették a tárgyaláson kivétel nélkül az összes kormánytagok és felelős kormányzati vezetők, úgyhogy ilyen alapon, nekik is itt lenne a helyük. Ne legyenek itt, csakhogy azért egy kicsit furcsa..."
Tátrai és Császy is úgy látja: a bíróság nem törekedett arra, hogy azonos feltételeket és azonos esélyeket biztosítson számukra a bizonyításnál, mint az ügyészségnek. Kritika nélkül elfogadta az ügyészség által prezentált bizonyítékokat, és az azokkal szembeni védői bizonyítást nagyon sok esetben nem engedte meg. "Olyan tanúknak mi nem tehettünk fel kérdéseket, akiknek az ügyészség igen. Mi nem vihettünk szakértőt, holott az alapkérdés az ügyben, hogy mennyit érnek az ingatlanok. A bíróság nyomott egy puszit a szakértők fejére, miközben a mi szakértőnket, aki az ellenkezőjét mondta volna meghallgatni sem volt hajlandó. Azoknak az iratoknak, amik a mi igazunkat bizonyítják - közokiratok, hatóságok által, bíróságok által kiállított korabeli iratok -, a létezéséről nem vett tudomást a bíróság, mert nem illettek a koncepcióba" - mondják egybehangzóan. "Vida Ferenc, a Nagy Imrét halálra ítélő vérbíró mondta, hogy a koncepciós per azért koncepciós, mert a koncepcióba illő dolgokat a bíróság figyelembe veszi, az oda nem illőket meg nem. Nálunk szó szerint ez történt."
Példákat is hoznak arra, miért is tekintik koncepciósnak, politikailag motiváltnak az eljárást: az ügyészség által kirendelt szakértőnek a szakértői jogosultságát vitatták. Megkérdezték a Igazságügyi minisztériumot, hogy ennek a szakértőnek ilyen tevékenységre van-e szakértői jogosultsága. Erre azt írta a minisztérium, hogy nincs. Ennek ellenére a bíróság tudomást sem véve ennek az iratnak a létezéséről, azt mondta, hogy hibátlan és kritika nélküli minden, amit a szakértő csinált. De volt több tucat kisajátítási határozat is, amelyeket a bíróság is jóváhagyott, - ami fillére olyan értékre vonatkozott Pest megyében mint amit ők is figyelembe vettek a csereszerződésnél - mind ellentmondott az ügyészségi értékeknek. "Autópálya-nyomvonalat, a 'mi árunkon' vett meg az állam 330-400 forint között, ami az ügyészség szerint 80 forintot ér. Nem egy picit eltérő áron, hanem négyszeresén vette meg az állam. Mit mond erre a bíróság? Azoknak az értékeknek erre a telekre semmilyen összefüggésük nincs, erre is van egy szakértői vélemény."
Császy és Tátrai szerint az ítéletet befolyásolhatta az is, ahogyan az eljárás indult, zajlott. Pár legenda ugyanis még mindig él a köztudatban arról, hogy a sukorói ügy a Fidesztől teljesen független, Schiffer Andráshoz, illetve Bajnai Gordonhoz kötődik a vizsgálat, tehát hogy ez nem „fideszes ügy” volt. Ezt azonban mindketten úgy mesélik: "Bajnaiék lefolytattak egy féléves vizsgálatot és megállapították, hogy semmi érdemi, semmilyen probléma nincsen, sem a jogcím, semmi nem kérdőjelezhető meg alappal. Majd jött az ügyészségi értékbecslés és Schiffer - nem vitásan fél évvel a nyomozás megkezdése után - volt olyan bátor, hogy feljelentette a Gyurcsányt, ami csak arra volt jó, hogy azóta minden kérdésre azt mondja a Fidesz, hogy ők senki nem jelentettek fel, hanem a Schiffer volt, ami formálisan igaz. Schiffer ezt a balhét magára húzta: elszámoltatási strómanja lett a Fidesznek" - fogalmaznak.
A börtönbe nyugodt lelkiismerettel fognak bevonulni, úgy, hogy láttak már ilyet filmen, olvastak könyvben, "ezek szerint még most is, nemcsak 50, 60 meg 90 évekkel ezelőtt történik ez meg emberekkel". Fegyelmezett állampolgárként "jó pofát lehet hozzá vágni, hogy érdekes tapasztalatokat fognak szerezni" életünk következő szakaszában.
"Nálam ez nyilván nagyon nehéz - mondja Tátrai Miklós -, van három gyermekem: hogy lehet ezt velük megértetni, hogy apa nincs egy évig? Nyilván nagyon nehéz nekik is, sok szempontból nehezebb, mint nekünk lesz majd bent, mert nekik a kis életüket ugyanúgy kell élni tovább". "Azt mondom én is, magam részéről nyugodt lelkiismerettel és felemelt fejjel megyek be. Magamat nem féltem, nincs rám hatással, de a családomat megviselte, a családot jobban sújtja egy ilyen büntetés, mint bennünket. Ártatlan embereket nem lehet elítélni. Előbb-utóbb itt az igazság érvényt fog szerezni és azoknak legyen rossz a lelkiismerete, akik bennünket börtönbe küldtek" - fogalmaz Császy. "Ez egy 2008-as ügy, 10 év rámegy az életünkből, a legjobb évek. Tényleg erre megy rá, tehát nem élünk és 'van ez', hanem ez az életünk és ez az, amit nyilván semmi nem fog tudni visszaadni" - teszi hozzá.
"A történet nemcsak alapvetően rólunk szól, hanem Magyarország állapotairól, arról, hogy ennyire direkt politikai okokból senkit nem küldtek börtönbe a '90-es rendszerváltás óta.
Ezt az ítéletet nem a politika íratta" – véli Tátrai. "Az elején vastagon benne volt a politika. Én sokkal inkább azt látom, és attól tartok, hogy ez az ítélet most, egyfajta üzenet – színektől függetlenül - a politikának: akit az ügyészség odavisz, azok így fognak járni, mert a bíróság majd jól megmondja, hogy mi erkölcsös, meg mi államérdek és mi nem államérdek, és bárki járhat úgy, ahogyan mi jártunk, mert csak egy bíró döntésén múlik. Ez elképesztően veszélyes és sokkal rosszabb mintha egy ítélet lenne 'kézivezérelve'. Vagyis baj, ha van ilyen szerepfelfogása a Kúriának vagy bármilyen bíróságnak meg az ügyészségnek. Fékek és ellensúlyok szerepe helyett a jog politikailag vezérelt túlhatalma maga a rendőrállam"..
"Mi nem folytattunk közéleti tevékenységet, nem akartunk politikai szerepet betölteni azzal, hogy nyilatkozunk, mi mondunk el politikai dolgokat. Muszáj Herkulesként kellett ezt felvállalnunk, mert a politikusok nem tették meg. Tisztelet egy-egy kivételnek, de alapvetően nem tették meg" - folytatja Császy. "Afelől senkinek ne legyen kétsége, hogy az egész eljárás, és ezt a kúriai bíró ki is mondta, valójában az akkori kormány politikájának büntetőjogi megítéléséről szól. Mi ezt a csatát formálisan magunkért vívtuk sok éven keresztül, de messze nem csak áttételesen vívtuk másokért. Nekünk is sokkal könnyebb lett volna whiskys-dobozt vagy bármit kitalálni. Nyilván ez eszünkbe se jutott. Ehhez képest szinte nullával egyenlő kiállást, támogatást kaptunk az elmúlt években. A legerősebb szó az volt, hogy szolidaritás - napokkal az esemény után, ami marha jó, csak mit jelent... Ha ez az, amit bárkiért a magyar ellenzék produkálni tud, akkor: atyaúristen."
