A nyár közismerten a szüret ideje. Van, aki szilvát szed ilyenkor, más sárgabarackot, megint más szemetet. A civil, miután beleunt hazája idegen erőknek való kiszolgáltatásába, gumikesztyűt húz és polietilén zsákot ragad, majd nekiáll takarítani a közterületet. Csak a legutóbbi hétvégén száz köbméter szemetet gyűjtöttek össze a vállalkozó szellemű közemberek a Tisza medréből, miközben az Élhető Erzsébetvárosért csoport tagjai több kukányi mocskot hordtak el az eufemisztikusan bulinegyednek nevezett belpesti katasztrófaövezet utcáiról.
Nincs ezzel baj, a szabad levegőn hajolgatni már-már sportnak mondható. A polgár legfeljebb azon gondolkodik el, hogy a látványosan romló állagú közterületek takarítására, az illegális szemétlerakás megakadályozására, a szelektív hulladékgyűjtés folytatására tulajdonképpen miért nem futja az államnak. Ha annyi mindenre telik, ha számolatlanul jut a túlárazott sportlétesítményekre meg az undorító plakátkampányokra, akkor innen hová lesz a pénz?
Amikor még az előző kormányzati ciklusban a Fidesz nekiállt "központosítani" a szemétszállítást, sokan megjósolták, hogy ebből baj lesz. A pénz beszedéséhez ugyanis pompásan ért az állam, elköltéséhez is, másnak adni belőle azonban nem szeret. Márpedig az állam maga nem viszi el a szemetet, nem szedi össze az utcai hulladékot, nem gondoskodik a szelektív gyűjtésről: ő csak a pénzt kasszírozza, a kötelezettséget pedig otthagyta a köztisztasági cégeknél. Amelyek a gyéren visszacsorgatott forintok miatt annak rendje és módja szerint tönkremennek, vagy ha vegetálnak is, egyre silányabb szolgáltatásra képesek.
A szemét meg csak egyre gyűlik, olyannyira, hogy Budapest belvárosában negyven évvel a probléma megoldása után ismét jól ismert lakótárs lett a patkány. Csak el ne jusson odáig, hogy az állam kötelezi a civileket: fogdossák már össze őket.
