Ezüst bejgli

Három évvel és négy hónappal ezelőtt azt remélte az ember, hogy a 4,5 milliárd forintért "hazahozott" fél eszcájg legalább megéri majd az árát. A Seuso-tárgyak hamarosan lezajló tudományos vizsgálata látványosan bizonyítja, hogy mindvégig Magyarországnak volt igaza. Hiszen ezt hallgattuk évtizedeken át, hogy már az amerikai bíróság is azért ítélt ellenünk, mert nem hasonlíthattuk össze a tárgyakon lévő talajmaradványokat a vélelmezett rejtekhely, a polgárdi pince földjével. Aztán meg, hogy azért nem mutathatjuk fel a Nemzeti Múzeumban őrzött edénytartóval (a nevezetes quadripusszal) való közeli rokonságot, mert nem engedik nekünk elemezni a világban kóválygó ezüstnemű anyagát.

Mostanra viszont eltelt három év és négy hónap, és az ügy annyit lépett előre, hogy most már mind a tizennégy Seuso-tárgy itt van Magyarországon, kerül, amibe kerül. Tudom, az ezüst étkészlet olyasmi, mint a bejgli, ha ajándékba kapja az ember, nem illik az árát firtatni. De azért jegyezzük meg: eddig 13,2 milliárdot költöttek erre az adófizetők pénzéből, pusztán azzal az indoklással, hogy így legalább "miénk a családi ezüst". De könyörgöm, miféle család? Mi még Levédiában sem voltunk, amikor az az ismeretlen nációjú gazdag római itt, a Balaton-felvidéken ásta el a betörő barbárok elől a piknikkészletét. Esetleg valahol egészen máshol.

Persze ne tessék aggódni, előbb-utóbb a bizonyító erejű kutatásra is sor kerül majd. Rétvári Bence az embertárca nevében legalábbis még márciusban megnyugtatta a jobbikos Szávay Istvánt, hogy "a Seuso kutatási program 2017. évi tervébe felvették a helyszín komplex vizsgálatát, és amint a költségvetés rendelkezésre áll, valamint alkalmas lesz az időjárás és megvan a tulajdonosi hozzájárulás is, jöhet a régészeti szakmunka".

Az időjárásban már nincs hiba.