Kormányzati üdülővé, az orbáni példabeszédek színhelyévé vált már évek óta a rendszerváltás után a magyar-román párbeszéd színhelyéül szolgáló, idővel Bálványosról Tusnádfürdőre költöző fideszes nyári szabadegyetem. A román szereplők rég kikoptak Tusványosról, már magyar-magyar párbeszéd sem zajlik a székely hegyek közötti táborban. Az egyszínű, egyhangú rendezvény elsődleges feladata az, hogy a „nemzet miniszterelnöke” meghirdesse éves kormányzati programját, megmutassa „a nemzetnek” épp ki az ellenség, ki ellen kell harcolni. Ezen túlmenően szabályos kormányzati üdülőként is szolgál a tábor, amelynek főszervezője, a budapesti Pro Minoritate Alapítvány évről-évre komoly állami támogatásokat nyer el, erdélyi társszervezője, a Magyar Ifjúsági Tanács sem panaszkodhat pénzhiányra. Az Átlátszó tavaly összegyűjtött adatai szerint (amelyről jelezték, hogy valószínűleg nem teljes, az összeg magasabb lehet) a Pro Minoritatenba 2010-2016 között legalább 182 millió forintot pumpáltak állami cégek és minisztériumok, az önkormányzatoktól pedig ugyanebben az időszakban 26,8 milliós támogatást kapott az alapítvány.
Az idei, 28. rendezvényről egyelőre annyit tudni, hogy jelmondata „A biztos pont”, lesz. Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke, a nyári szabadegyetem politikai programfelelőse szerint azért választották jelmondatul ezt a gondolatot, mert az egyre bizonytalanabbá váló európai politikai környezetben nagy szükség van biztos pontokra. Hozzátette: ilyen biztos pontnak számít a már 28 éves hagyománnyal rendelkező Tusványos, de biztos pont Erdély, a Kárpát-medence, akárcsak Kelet-Közép-Európa is.
A programpontok között ezen túlmenő érdekességeket is találhatunk, mint például a „Magyarország, Románia, Közép-Európa a Trump-világban” tematikát, ami azt jelzi, a magyar kormányzat még mindig dédelgeti Donald Trump amerikai elnökségéhez fűzött, illiberális álmait. Kiderül az is, hogy Brüsszel és az Európai Unió az idén is szégyenpadra kerül Tusnádon, erre utal ugyanis az Egy a jog – kettős a mérce sokatmondó tematika. Minden bizonnyal az is kiderül, mire számíthat a magyar választó, mire fog alapozni a Fidesz a közelgő választási kampányban, és a program szerint ezt Kósa Lajos és Harrach Péter frakcióvezetők személyesen mondják majd el a Magyarország választások előtti csütörtöki program során.
Román vezető politikusokat vagy ismert közszereplőket azonban hiába keresünk a meghívottak között, az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt külügyi titkára az egyetlen, aki részt vesz az eseményen. Különösebb magyar-magyar párbeszédre, netalán vitára sem lehet számítani, hiszen a kárpát-medencei magyar pártok mára már mind az Orbán-kormány „partnerei” lettek, annyira bedarálta őket Orbán Viktor nemzetpolitikája, hogy ezen szervezetek már a leghalványabb kritikát sem merik megfogalmazni Budapest irányába.
A rendezvény csúcspontja minden évben a szombat délelőtti Orbán előadás, a miniszterelnök pedig sohasem „alacsonyodik” le a kárpát-medencei magyar pártelnökök pénteki találkozójának szintjére. Érdekes módon, idén is Tőkés László ülhet majd Orbán Viktor mellett, annak dacára, hogy Tőkés évek óta nyilvánvalóan kegyvesztett, pálya szélre állított nemzetpolitikai szereplő lett, olyannyira, hogy a püspök-politikus többször értetlenségét fejezte ki afölött, hogy a miniszterelnök és a Fidesz immár az RMDSZ szövetségesévé vált. Hogy pontosan mi áll e kirakat mögött, hogy miért fontos a bukott, népszerűségét Erdélyben is elveszített Tőkés a miniszterelnök számára azt csak találgatni lehet. Vélhetően választási megfontolásról van szó, arról, hogy határon túl leginkább az a réteg él magyar szavazati jogával, amely a korábbi Tőkés-tábort erősítette és máig nem találja magát RMDSZ szavazóként annak ellenére, hogy Orbán Viktor személyesen buzdítja erre a romániai kampányok véghajrájában.
Azt is csak találgatni lehet, milyen bejelentésre számíthatunk a miniszterelnöktől. A Brüsszel és az Európai Unió elleni harc 2010 óta folyamatosan a tusnádfürdői Orbán-beszédek központjában áll valamilyen formában, évről évre egyre sötétebb képet festve a közös Európáról és az EU által képviselt értékekről és minden bizonnyal az idén sem fog hiányozni a repertoárból. Második kormánya megalakulása után, 2010-ben kétharmados forradalomnak nevezte a választást és elkezdett vizionálni a nyugati típusú kapitalizmus válságáról, Indiát, Kínát állítva szembe jópéldaként és azt is már ekkor leszögezte, hogy a kelet¬-közép¬-európai országoknak saját érdekeik figyelembe vétele mellett meg kell találniuk a közös hangot Oroszországgal. 2011-es beszédét azzal tette emlékezetessé, hogy bejelentette, a magyarok nem akarnak kicsik lenni, harcolni akarnak.
Az első durva Európai Unió ellenes támadást 2012-ben fogalmazta meg Tusnádon Orbán. A gazdasági-pénzügyi válságáról állította, hogy az „Brüsszel személytelen rendszerének válsága”, ami abból adódik, hogy nincs felelős a történésekért. 2013 – ban is az állt az orbáni vízió középpontjában, hogy Európa megbukott, az EU hibák sorozatát követi el, Magyarország viszont sikerország új alkotmánnyal és új, hatékony gazdaságpolitikával. Az általános válságra nem a több, hanem a kevesebb Európa, a nemzetállam a válasz, mondta Orbán, hangsúlyozva, hogy nem „a világban” hanem a „nyugati világban romlott el valami”.
A tusványosi Orbán-beszédek gyöngyszeme kétségtelenül a 2014-es volt, amivel berobbant a nemzetközi sajtóba is. Ekkor hirdette meg ugyanis az illiberális államot és nemcsak a liberális demokráciát, hanem a rendszerváltás mérföldkő jellegét is megkérdőjelezte, külföldről pénzelt aktivistáknak nevezte a civileket, elutasította az európai befogadó bevándorlási politikát. Példaként Oroszországot, Kínát, Indiát emlegette, s fölöslegesnek nevezte a külkapcsolatokban az emberjogi aggályokat. Az ekkor elhangzott hihetetlen szavak mára már a magyar mindennapok részei. Hogy miként alakulhat a közeljövőben mindez, arról a jövő szombaton vagy pontos elképzelést vagy legalábbis ízelítőt kaphatunk.
