Az ellenségem ellensége, ugyebár, de Benjamin "Bibi" Netanjahu nem Soros György miatt kedveli Orbán Viktort. Még csak nem is a közel-keleti menekültek ellen emelt magyar kerítésért, amelynek árnyékában Izrael saját falai is sokkal csinosabbaknak tűnnek. A fene nagy egyetértés alapja a közös demokráciafelfogás: kuss mindenkinek, akinek nem tetszik a kormány.
Bibi és Viktor furcsa pár, de ha egyszer szeretik egymást... Netanjahunak olyan partnerre van szüksége az Európai Unióban, aki szükség esetén tompítani tudja a izraeli kormány politikáját bíráló nyilatkozatok élét. Orbánnak olyan izraeli miniszterelnökre, aki hallgat a magyarországi antiszemitizmus ügyében. Az pedig mindkettejüknek megfelel, ha nem esik szó egyetemes politikai értékekről, emberi jogokról, a civil önszerveződés szabadságáról, vagy éppen a nemzetközi szerződések tiszteletben tartásáról.
Van azonban egy kis bibi. A magyar zsidóság múltja, különösképpen a holokauszt. Netanjahu hajszálvékony drótkötélen egyensúlyoz majd Budapesten. Pillanatnyi érdeke látszólag az, hogy ne beszéljen az itteni aggasztó tendenciákról. Olyan azonban nincs, hogy az izraeli miniszterelnök szó nélkül hagyja a Horthy-mosdatást vagy az álnok kormányplakátokra firkált "büdös zsidó"-t. Ha ebben hajlandó kompromisszumot kötni, akkor elárulja a zsidókat és Izraelt. Megjósolhatatlan, hogyan próbálja majd megoldani a helyzetet, mindenesetre már erre is van precedens: az izraeli kormányfő azt is lenyelte, hogy az idei holokauszt emléknapon kiadott üzenetéből Donald Trump amerikai elnök kihagyta a "zsidó" és a "antiszemitizmus" szavakat. Netanjahunak inkább Barack Obama volt kényelmetlen, aki megpróbálta a palesztinokkal való kiegyezés felé szorítani. Obama elítélte az antiszemitizmust, az ő idején nem volt kétséges, hogy az amerikai külügyminisztérium külön nagykövetet utaztat a világban a jelenség vizsgálatára és az ellene való fellépés érdekében. Trump kormányzata most éppen azt mérlegeli, nem fölösleges pénzkidobás-e a poszt fenntartása. De az izraeli kormányfőt ez nem idegesíti, ő saját országa biztonsági érdekeit követi és fütyül a szétszórtan élő zsidókra.
Netanjahu kiváló diplomata, ha akar, tud megnyerő lenni, ám valójában hideg és veszélyes, mint az acélpenge. Izrael élén nyilván mindezekre a tulajdonságokra szüksége van, hiszen a zsidó államot lassan hetven éve fenyegetik a szomszédai. Bibi közben nem is feltétlenül azt akarja, hogy a világ zsidósága ott érezze magát biztonságban, ahol él - ha rajta múlna, mindenkit Izraelbe költöztetne. Azon pedig biztosan jót mosolyog, hogy egyesek a pont ellenkező nézetet valló Sorost nevezik cionistának.
Azért az izraeli nagykövet (később miniszterelnöki utasításra visszavont) közleménye és a lapunknak adott interjúja révén tudjuk, mit is gondolnak ott a magyarországi helyzetről. Ezen nem változtat, hogy Netanjahu a Horthy-kultuszról és az antiszemitizmusról sürgősen Sorosra terelte a szót. Két páva háromnapos tánca következik, szépen kiterjesztett farktollakkal.
