Legendából válságjelenség

Publikálás dátuma
2017.07.19 07:45
Fotó: MTI
Fotó: /
Közhírré tett, majd visszavont szexuális zaklatási vád, elbocsátott művészek munkaügyi pere – ilyen ügyekkel kerül a hírekbe a hetvenes években a művészeti élet fősodrába berobbant kaposvári Csiky Gergely Színház. Mi történt?

A legendás, a rendszerváltás előtti hatalom tűrőképességét rendre próbára tevő, a legnívósabb honi teátrumok között emlegetett kaposvári színház hanyatlása 2007-ben kezdődött: ekkor jelentette be Babarczy László - aki 1978 óta irányította a társulatot –, hogy mandátuma lejárta után nem pályázza meg újra a színházigazgatói posztot. Egyúttal a fenntartó kaposvári önkormányzatnak egyértelműen megnevezte utódait: a vezető színész Znamenák Istvánt és a rendezőként már országosan elismert Mohácsi Jánost. Kaposvár vezetése azonban nem támogatta az utódlást, láthatóan sokkal nagyobb kontrollt akartak a korábbinál a színházzal kapcsolatos ügyekben – Babarczy ugyanis művészeti és gazdasági kérdésekben is gyakorta szembe ment a fenntartóval. A közgyűlés fideszes és KDNP-s tagjai – akik művészi szempontból többször is kritizálták az előadásokat –, s persze Szita Károly polgármester így aztán egy gyomorforgató pályázati hercehurca után végül csak egy évre nevezték ki a duót, ezután pedig jöhetett Schwajda György, a szolnoki színház korábbi igazgatója, a Nemzeti Színház építésének kormánybiztosa, akinek pályázatával kapcsolatban ugyan több kifogás is felvetődött, mégis elnyerte a városházi többség bizalmát.

Schwajdát sokak szerint a Csiky évek óta ígérgetett, s ekkor 4-4,5 milliárd forintra tartott felújítása vonzotta Somogyba, s első évadában úgy tűnt, együtt tud dolgozni elődeivel: Mohácsi A helytartó című darabja például méltó folytatása volt a kaposvári hagyományoknak. Az amúgy hamarosan kiderült, a felújítás bizonyosan nem valósul meg, s Schwajda 2010. áprilisi halála miatt művészi irányvonala sem teljesedhetett ki. Ő is megnevezte utódát, s a döntéshozók rá is bólintottak Rátóti Zoltán pályázatára, benne az ekkor már mintegy 7 milliárdra taksált színház-rekonstrukcióval.

„A bizalom és a nyugalom fontos a sok vihart megélt kaposvári társulat számára” – mondta a helyi lapnak kinevezése után az új direktor, aki hozzátette: fő célja, hogy „a kaposvári színház visszanyerje régi fényét, ez azonban nem jelenti azt, hogy támogatná a visszahozhatatlan Kaposvár-jelenség nosztalgikus ábrándjainak kergetését.” Amikor hat évvel később lemondott titulusáról, már egyértelmű volt: tervei közül csak a mondat második részét sikerült megvalósítania…

Az igazgatót ugyanis frusztrálta a Csiky hagyománya, a Kaposvár-jelenség, s helyette a teátrum népszínház-jellegét próbálta erősíteni. Darabválasztásai szembefordultak a kaposvári közönség által évtizedeken át megszokottakkal – regnálása alatt csaknem húszezerről 14 ezer környékére esett vissza a bérletszám –, a merész-egyedi hangvételű előadások helyett komoly jogdíjakkal járó közönségdarabokat állíttatott színpadra. A fenntartó által folyamatosan faragott büdzsében – alig fél évtized alatt nagyjából harmadával csökkent a támogatás - így egyre nagyobb lyukak keletkeztek, s a kiadási tételeket növelték az elbocsátásokat követő, elbukott munkaügyi perek – tavalyelőtt már pluszpénzt kellett kérnie az önkormányzattól, s cserében le kellett mondani egy bemutatót az évad elején… Ezek után nem meglepő, hogy a korábban állandó POSZT-résztvevő és -díjazott Csiky hosszú éveken át meghívást sem kapott a legnagyobb hazai színházi fesztiválra…

Az ígért nyugalom is elmaradt, népszerű és sikeres művészek távoztak saját, vagy éppen igazgatói akaratból: elhagyta a társulatot többek között Znamenák és Mohácsi – vele „elegánsan” a Játék a kastélyban premierjén közölték, nem hosszabbítják meg szerződését… –, Kocsis Pál, Kőrősi András – mindketten be is perelték a színházat –, Csapó Virág, Göttinger Pál, Grisnik Petra, Kaszás Gergő, Némedi Árpád, Takács Géza, Takács Kati – pedig közülük többen a sértődékenynek és bosszúállónak titulált Rátóti idején érkeztek. A megszűnő Bárkából művészeti vezetőnek Kaposvárra csábított Bérczes László is hamar visszaminősült rendezőnek, s méltatlanul ért véget Kamarell Márta művészeti titkár 1960-tól datálódó, 55 éves csikys pályafutása is.

Mindezek ellenére Rátóti a tavaly augusztusi távozásáig élvezte a kaposvári önkormányzat bizalmát. Lemondása, s főleg annak indoka - születendő gyermekére hivatkozott – sokakat meglepett, a városban azonban elterjedt, az akkor már biztosnak tűnő, s immáron kilencmilliárdos felújítás kapcsán támadt ellentét a fenntartó és a direktor között. Akit az igazgatói székben az általa Pécsről Somogyba hívott gazdasági vezető, Fülöp Péter követett megbízottként. Eredendően a tavalyi év végéig, aztán az idén szeptemberig megerősítették pozíciójában – nem tudni, ezután ki lesz a direktor, Fülöp maradása mellett szól, hogy kiváló kapcsolatot ápol a városvezetéssel, de arról is hallani, hogy Eperjes Károly is szívesen kipróbálná magát igazgatóként.

Fülöp személyében amúgy a színházi világot nem ismerő, a teátrumot csak gazdasági menedzserként néző vezetője lett a társulatnak, amely létszámában ekkorra annyira megcsappant, hogy még a Molnár Piroska által alapított Nagymama-díj kiosztási kritériumát is meg kellett változtatni: a harminc év alatti tehetségeknek járó elismerést immáron bárki megkaphatta. A művészi vonal az évad közben került Bozsik Yvette kezébe, aki sokkal inkább tánc-, mintsem klasszikus színházi szakember. Mindemellett tavaly decemberben megkezdődött a színházépület rekonstrukciója, a társulat a legoptimistább becslések szerint is 2018 végéig a helyi művelődési házba szorul, ahol nincsenek megfelelő feltételei a nagyszínpadi produkcióknak. Nem véletlen, hogy folyamatosan csökken a bérletesek száma, s nemcsak a nem megfelelő játszóhely miatt: amikor szűk három évtizede – szintén felújítás miatt – a színház az akkori Latinka művelődési házba kényszerült, a publikum nem pártolt el. Hiszen garanciaként a nívóra a kedvelt-elismert színészek, rendezők akkor maradtak.

Minden, ami ma hiányzik…

2017.07.19 07:45

Megtelt a Bem József tér, ezrek az ellenzéki tüntetésen

Publikálás dátuma
2018.10.23 16:14
Összellenzéki tüntetés 2018. október 23-án a Bem József téren
Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
Párton kívüli civilek, momentumosok és szocialisták együtt demonstrálnak Bem tábornok szobránál: Jeszenszky Géza levélben üzent: Moszkva fennhatósága helyett a nyugathoz kell tartoznunk.
Háromnegyede négykor startolt el az ellenzék összefogással megvalósuló demonstrációja, vagyis Közös Ellenzéki Tüntetés  – kezdésre majdnem megtelt a Bem József tér, ami kétezer embert jelenthet.
A momentumosok külön vonultak, de tudósítónk  a téren rajtuk kívül látott szocialista, párbeszédes aktivistákat és politikusokat is. Feltűntek az egykori Magyar Nemzet munkatarsai is, akik 56 forintért árulják a Magyar Hang című hetilapot. Az aláírásgyűjtő standok szépen pörögnek, az egyik aktivista azt mondta, 3 óra óta legalább 80 szignót gyűjtött. 
Jeszenszky Géza nem tudott részt venni a tüntetésen, de levelében azt írta : csatlakoznunk kell az európai ügyészséghez, hogy Magyarország kikerüljön Moszkva fennhatósága alól, és csatlakozzon a nyugati demokráciákhoz.

A szentjánosbogarak egyre többe

Elsőként Lengyel Róbert, Siófok polgármestere szólalt fel, aki arra emlékeztetett, hogy 1956. október 23-án betelt a pohár. A magyaroknak elegük lett abból, hogy a rendszer azt a jelszót használta, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van. A Nyugat démonizálásából és a Kelet simogatásából.  „Voltak apró szentjánosbogarak, akik tudták : baj lesz. Sokáig csendben voltak, mert a puszta gondolatot is büntették. Sokan manapság is úgy gondolják, az ország lehetne jobb. Tiszteletben tartom, hogy vannak akik elégedettek, de én a másik táborba tartozom. 2018-ban a szentjánosbogarak egyre többen vannak” - mondta a polgármester.

Még a választások előtt

Ne várjátok a messiást, mert már rég itt van: ti vagytok a megváltók – szólított fel mindenkit Harangozó Tamás arra, hogy tegyen valamit a sorsáért, tegyen valamit, ha más világot szeretne, mint amilyet a magánrepülökőn szálló, a Várban pöffeszkedő, oligarchákat hizlaló rezsim kényszerít rá az országra. Orbán Viktor – nemzeti gúnyába bújva harminc évvel a rendszerváltás után gyakorlatilag újjáépítette az állampárti rendszert – illiberális demokráciának becézve. Felszámolta a sajtószabadságot, a törvények előtti egyenlőséget, az emberek közötti szolidaritást pedig csírájában igyekszik elfojtani. Orbán nem véletlenül titulálja a magyarokat félázsiai népségnek, úgy is kezeli őket: a hajléktalanokat eltakarítja, az adósokat kilakoltatja, tömegeket dolgoztat éhbérért és zsákutcába kényszeríti az országot. Annak érdekében, hogy az emberek ne egy fékevesztett, korrupt rezsim alattvalói legyenek, közösen kell fellépni.
A szocialista politikus szerint amire ma nincs szükség, az a több párt, illetve a pártoskodás – a különböző politikai formációk nem nézhetik féltékeny fennhéjazással a civil szervezeteket.
Amelyeknek azonban tudomásul kell venniük, hogy már rég berángatták őket a politika terébe, ahol bizony csak politikai eszközökkel lehet eredményt elérni. Következésképp nincs pardon, deklarálta Harangozó, össze kell kapaszkodni mindenkinek – és nem általánosságban: jóval az országra váró választások előtt (értsd: a tavasszal esedékes EP- és az őszi önkormányzati megmérettetés előtt). Szóval éljenek a hősök, és kezdődjön a rezsimbontás.

„Orbán Putyin zsebében van”

Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője szerint akik ma együtt vannak, sok mindenben egyetértenek. Elsősorban az európai ügyészséghez való csatlakozásban. Jávor úgy véli,  Orbán strómanjai zsebéből egyre jobban kikandikál a miniszterelnök és a családja – Azt hiszik, rájuk semmilyen szabály nem vonatkozik, bármit megtehetnek. „Európa az önkényuralmukat veszélyezteti. Soha ennyien nem támogatták, hogy az EU-tagjai legyünk. Európa mi vagyunk. Orbán nem Európa ellen küzd, hanem ellenünk. 
„Orbán Putyin zsebében van, 62 évvel azután, hogy a magyar nép nemet mondott az orosz kizsákmányolásra. Nemcsak Magyarországot árulja el, magát Európát próbálja meg szétzilálni.”
 Néhány hónap múlva választások lesznek. Hányan lesznek ott olyanok, akik orosz zsoldban az unió kinyirásáért fáradoznak? Ha egy szétaprózott ellenzék áll fel a Fidesz ellen, Orbán nyer. Gondolkodjunk ezen. Én készen állok, állítsuk meg őket együtt” - mondta Jávor Benedek a tüntetésen.
2018.10.23 16:14
Frissítve: 2018.10.23 16:44

DK: most ugyanazért kell küzdeni, mint '56-ban

Publikálás dátuma
2018.10.23 16:00
Balról jobbra:Gyurcsány Ferenc, DK-elnök, Molnár Csaba DK-alelnök, Varju László DK képviselő a párt 2018. október 23-i megemléke
Fotó: MTI/ Bruzák Noémi
Ma sincs szabad sajtó, szabad gyülekezési lehetőség, Moszkvában dől el a magyar nép sorsa – sorolta a a vélt párhuzamokat a Molnár Csaba, a Demokratikus Koalíció alelnöke a párt '56-os megemlékezésén. Gyurcsány Ferenc pártelnök nem szólalt meg az eseményen.
A Demokratikus Koalíció (DK) ügyvezető alelnöke szerint ugyanazért kell küzdeni 2018-ban, mint 1956-ban: egy független és demokratikus jogállamért. Molnár Csaba, aki az ellenzéki párt EP-képviselője is, kedden a budapesti Nagy Imre-szobornál, a DK koszorúzása után újságíróknak azt mondta, 1956-ban Nagy Imre és társai egy független és demokratikus jogállamot szerettek volna a sajtó, a vallás és a gyülekezés szabadságával. A politikus úgy fogalmazott, most minden magyar állampolgár átérezheti, miért küzdöttek több mint hatvan évvel ezelőtt, mivel ugyanazok a szabadságok hiányoznak, mint 1956-ban: ma sincs szabad sajtó, szabad gyülekezési lehetőség és moszkvai szobákban dől el a magyar nép sorsa.
Az 1950-es évek elnyomói azonban elfelejtették, hogy minden rendszer véget ér majd egyszer, és "ugyanígy nem látják ezt a mai rendszer elnyomói sem" - jelentette ki Molnár Csaba. Az alelnök szerint a DK azért hirdetett meg ellenállást, mert ugyanabban hisznek, mint 1956 hősei: nem szabad hagyni, hogy a szabadságot egy szűk csoport saját önös érdekéből elrabolja az emberektől.  Molnár azt is mondta, Nagy Imre miniszterelnök emlékét az "orbáni emlékezetpolitika" az elmúlt négy évben kitörölte a hivatalos magyar történelmi emlékezetből, a közeljövőben pedig a rá emlékező szobrot is el akarják távolítani a Parlament közeléből - írja az MTI.
A szerény részvétellel megtartott megemlékezésen csak Molnár szólalt fel; Gyurcsány Ferenc meg sem szólalt – sőt a DK élő közvetítésén szó szerint az alelnök mögött maradt – de hallgatott Varju László, a DK országgyűlési képviselője is.
2018.10.23 16:00