Előfizetés

Pesti vigalom

A kétezres évek elejétől kezdve a régi, bontásra ítélt épületek udvarán nyílt romkocsmákkal új vendéglátási forma jelent meg Budapesten, azon belül is elsősorban a Belső-Erzsébetvárosban. A kezdetben csak átmenetileg üzemelő szórakozóhelyek rövid idő alatt népszerűvé váltak – kezdetben a helyiek, majd mind inkább a Budapestre érkező külföldi fiatalok körében. Sokuk állandósult, a (rom)kocsmák száma csakhamar a sokszorosára növekedett.

Ekkor kezdődtek a gondok. A bulituristák elfoglalták Belső-Erzsébetvárost, és ez a folyamat mint mindenhol, Budapesten is a közterületek rendjének leromlását, a bűnözés terjedését, valamint a helyben élők és a szórakozni vágyók közötti konfliktusok sorát hozta magával. Jelenleg patthelyzet van. Ezért is tartottuk fontosnak, hogy A Városért Egyesület legutóbbi kerekasztal-beszélgetésén a bulinegyed sorsát, jövőjét, fejlődésének lehetőségeit vizsgáljuk.

Saly Noémi Budapest-történész, nála többet senki sem tud Budapest vendéglátós kultúrájáról. Úgy látja, kezdetben a romkocsmák ugyanazt a szerepet játszották, mint hajdan a kávéházak: a fiatal városi polgárság ide járt információt adni, kapni. Később az ágazat kettévált: a kocsmák egy része megmarad a helyieknek, más részük viszont ráállt a bulituristák kiszolgálására. Mint mondja, utóbbiakat nem érdekli Budapest, ők az olcsó és gyakorlatilag kontroll nélküli szórakozásért jönnek a városba.

Ez persze csak addig lesz így, amíg nem lesz egy olcsóbb, „kúlabb” város tőlünk keletre vagy délre – tette hozzá a témában rendszeresen publikáló Böcskei Balázs politológus, aki feltette a kérdést: valóban a bulivárosok rangsorában akar-e Budapest az élre kerülni? Egyetértek vele abban, hogy a szórakozás is érték, ugyanakkor az, hogy a környék romkocsmásodása kiszorítja otthonukból a helyi lakókat, a városfejlesztés szintjére emeli a problémát.

Ahogyan a Gödör Klub vezetője mondta: az a jó szórakozóhely, amely értékeket teremt. Nem véletlen, hogy kerekasztal-beszélgetésünk helyszínének ezt a nagymúltú budapesti klubot választottuk. Filep Ákos szerint a kormánynak és az önkormányzatoknak érzékenynek kellene lenniük a kultúrára, hogy ne a politika határozza meg, ki közvetíthet értéket és ki nem, hiszen a legutolsó kocsma is lehet sikeres ebben, ha van rá szándék és támogatás. Igenis, két fröccs között is lehet kulturálódni.

A romkocsmák és a velük járó buliturizmus láthatóan a belső-erzsébetvárosi vendéglátósokat is megosztja. Weiszgerber Ágota, a Szociális Helyiség vezetője azok közé tartozik, akik nem a turistákra „szakosodtak”, hanem a helyiekre, a törzsvendégekre. Úgy látja: a környék elkocsmásodásának már nem lehet útját állni, noha már ma is sokkal több szórakozóhely van a bulinegyednek nevezett Belső-Erzsébetvárosban, mint amennyire szükség lenne.

Nehéz ügy, mert rengeteg érdek feszül egymásnak. A legfontosabb a helyiek érdeke, de fontos figyelembe venni azoknak az érdekeit is, akik vállalkozókként a saját erejükből akarnak boldogulni. Amikor erről a városrészről beszélünk, nem mehetünk el amellett sem, hogy Belső-Erzsébetváros, az egykori zsidónegyed Budapest egyik legnehezebb múltú, legfájdalmasabb emlékekkel teli városrésze. Egy olyan városrész, amely azonban láthatóan élni akar.

A konfliktusok súlyossága azt mutatja, hogy a fővárosi és a kerületi önkormányzatnak – azaz a várospolitikának – is bőven van tennivalója az ügyben. Szabályok ma is léteznek, ezek betartatása a rendőrség és a közterület-felügyelet dolga. De ha például az önkormányzatok több nyilvános illemhelyet üzemeltetnének, a közterületeink máris kulturáltabbak lennének és érdemes elgondolkodni egy a környék lakóépületeinek hangszigetelését célzó programon is.

A turizmus érték; örülök annak, hogy érvről évre többen keresik fel Budapestet. Nem mindegy azonban, hogy kik jönnek, milyen céllal, és különösen, hogy vendégeink hazautazva milyen hírünket viszik. Nem szeretném, ha Budapestről az terjedne el, hogy itt mindent szabad. Akkor jó az irány, ha az itt élők haszonélvezői és nem elszenvedői Budapest turizmusának és hogy ez valóban így legyen, abban a várospolitikának kezdeményező szerepet kell vállalnia.

A megbékélés csődje

A bűnösen alulfinanszírozott társadalmi ellátórendszerek állapota láttán bizony bántja az ember szemét az a potom 18 milliárd forintnyi „bűnbánatpénz”, valójában örökjáradék, amelyet csak az idén kifizet a magyar állam a nagy egyházaknak korábban elvett ingatlanjaik után. Pláne, hogy a szóban forgó ingatlanállomány zöme eredetileg állami tulajdont képezett, többnyire kegyes uralkodók adományaként került a történelem folyamán az érintett felekezetek birtokába. Nem kételkedem Horn Gyula jó szándékában. A szocialista miniszterelnök álma egyfajta „történelmi megbékélés” volt a hazai baloldal és a történelmi egyházak között, mintegy a konfliktusokkal terhelt múlt lezárásaként. Ezért hozta tető alá Horn a katolikus egyház finanszírozásáról szóló vatikáni szerződést, mely elvileg az éppen aktuális kabinettől függetlenül rögzítette az ingatlanjáradék összegét.

A folytatás ismert mindannyiunk számára. E mégoly bőkezű juttatás sem volt elég a klérus számára, mely a jelek szerint hallani sem akart semmiféle megbékélésről a baloldallal. A szóban forgó papok nem érik be kevesebbel, mint a szekularizáció semmissé tétele, a történelmi egyházak ideológiai dominanciájának visszaállítása hazánkban, az általuk deklarált értékrend állami eszközökkel való rákényszerítése a magyar társadalomra, egyszóval az 1945 előtti viszonyok restaurációja trón és oltár szövetségének jegyében. Ez magyarázta a szószékről való leplezetlen agitációt a Fidesz mellett, s ugyanakkor a baloldal elleni gyűlöletkeltést a papság részéről, amíg a mostani kormánypártok ellenzékben voltak. És ez magyarázza a hét éve tartó szégyentelen kollaborációt a szociálisan érzéketlen, ám önmagát okvetlenül keresztényként aposztrofáló Orbán-kormánnyal, a klérus részéről tapasztalható tapintatos hallgatást a döbbenetes kormányzati intézkedéseket követően, mely hallgatással a papok mintegy legitimálják a társadalom szignifikáns részének nyomorba taszítását, a honi egészségügy teljes elhanyagolását, a közvagyon átjátszását bizonyos oligarchák kezére, hogy csak néhány jellemző példát említsek a sok közül. Erkölcsi tőkéjüket ezzel a gyakorlattal ugyan mostanra felélték, a népszámlálási adatok szerint megállíthatatlanul csökken híveik száma. Ők azonban nem olvasnak a jelekből, céljaik változatlanok. A nagy értékű állami ingatlanok ad hoc jelleggel való egyházi tulajdonba adása vagy az egyházi iskolák előnyös helyzetbe hozása az államiak rovására csupán a kezdetet jelenti; a főpapok aktív szerepvállalása az Alaptörvény megszövegezésében előrevetítheti akár azt az elavult praxist is, hogy a parlament a törvényjavaslatokat ismét eljuttatja majd a hercegprímáshoz véleményezésre.

Talán a magyar futballhoz hasonlíthatnám a magyarországi történelmi egyházakat. Abban a tekintetben mindenképpen, hogy „feneketlen hordónak” bizonyulnak, a beléjük öntött közpénz nem térül meg. Ha a klérus a magyar emberek érdekei helyett továbbra is a Fidesz hatalompolitikai céljait szolgálja, rövid időn belül kiürülhetnek a templomok hazánkban.

Charles Gati: Dráma és kudarc

Csaknem hat hónappal hivatalba lépése után Trump népszerűsége 36 százaléknál tart. Hetven éve mérik az ilyesmit Amerikában, ilyen alacsony szám még nem volt. De van egy másik statisztika is. E szerint a republikánusok 82 százaléka továbbra is az elnökkel tart. A mérések belső ellentmondását nehéz feloldani. A jövő bizonytalan.

1. Lehet, hogy Trump négy, netán nyolc évig elnök marad. Így lesz, ha az úgynevezett különleges közvádló nem talál jogi alapot Trump elmozdítására, és a republikánus vezetők - pártjuk szétesésétől félve – az elnököt a helyén hagyják. Ez a lehetőség valószínűleg még akkor is fennáll, ha a párt jövő ősszel elveszíti többségét a Szenátusban, azaz a Kongresszus egyik házában.

2. A másik lehetőség: ha a republikánusok, mai többségük ellenére, valóban és végérvényesen képtelenek még az idén egy új egészségbiztosítási rendszert törvénybe iktatni, akkor a párt 2018-ban elveszítheti nemcsak a Szenátust, de a Házat is. Ebben az esetben a Kongresszus vezetői az elnököt hibáztatják majd a választási kudarcért. Ha Trump nem vállalja a felelősséget és nem mond le, akkor Amerika történelmének egyik legnagyobb méretű és egyben kiszámíthatatlan válságával néz szemben.

Magyar idő szerint kedden hajnalban valószínűleg eldőlt, hogy az Obama-kormány által bevezetett egészségbiztosítási rendszert Trumpnak és a republikánus szenátoroknak nem sikerült hatálytalanítani és egy olcsóbb rendszerrel helyettesíteni. A megtakarított pénzt a gazdagabb rétegek kapták volna, abban a reményben, hogy befektetik a gazdaságba. Több millió amerikai tüntetett a régi mellett és az új ellen. Az eredmény: 2017. július 18-án négy republikánus szenátor kinyilvánította, hogy pártja törvényjavaslata ellen fog szavazni.

Tudni kell, hogy az amerikai politika kulcskérdése ma nem Putyin durva beavatkozása a tavalyi választásokba, vagy Észak-Korea életveszélyes nukleáris programja, hanem az egészségügy finanszírozása. Az amerikaiak nagy többsége csak módosítani szeretné a meglévő ún. Obamacare-t, amire a demokraták hajlandóak, de a republikánusok a kötelező biztosítási rendszert nem módosítani akarják, hanem megszüntetni, és egy sokkal szerényebb, a szegényebbeket sújtó programmal helyettesíteni.

Hétfő este még úgy nézett ki, hogy John McCain szenátoré lesz a döntő szavazat. Miután két republikánus szenátor már a hétvégén bejelentette, hogy 48 demokratával együtt a javaslat ellen szavaz, még egy ellenszavazatra volt szükség az 51-hez, s úgy tűnt, hogy McCain, aki agyműtéte után arizonai otthonában pihent, sokáig képtelen lesz Washingtonba utazni. McCain nélkül az 52 tagú republikánus többségből 49 tagú kisebbség lett volna. Kedden hajnalban derült csak ki, hogy McCain tovább pihenhet; két újabb szenátor ellenszavazata döntött, nem az övé.

A mai felállás szerint tehát az Obamacare egyelőre marad, a Trumpcare pedig lekerül a napirendről. Szintén hajnalban jött a hír, hogy a Fehér Ház igenis meghosszabbítja az iráni nukleáris egyezményt. Az USA és Mexico között nincs fal.

Folytassam? Az elnök republikánus pártjának többsége van a Kongresszus mindkét házában – és mégis kudarc kudarcot követ. 2017. július 18-án valami új kezdődött Amerikában.