Ha elítélik a vádlottak padján ülőket, akár 43 éves börtönbüntetéssel is sújthatják őket. A 17-ből 111 gyanúsított már hét hónap óta vizsgálati fogságban ül, köztük Murat Sabuncu főszerkesztő, Kadri Gürsel publicista, Musa Kart karikaturista, továbbá Bülent Utku, a Cumhuriyet Alapítván elnökségi tagja. Mindannyiukat 2016 októberében vették őrizetbe. A rendőrség akkor tartóztatta le a főszerkesztőt, amikor Németországból tért vissza hazájába. Tavaly december 29-én az oknyomozó újságíró Ahmet Siket tartóztatták le, aki szintén e kapnak írt cikkeket. Őt már 2011-2012 között egy éves börtönnel sújtották, mert rámutatott arra, hogy a Fethullah Gülen Egyesült Államokban élő prédikátor köre hogy épült be az államba, s segítette Recep Tayyip Erdogant, aki akkor még miniszterelnökként szolgált. Gülen a tavaly július közepén végrehajtott puccskísérlet során az ország első számú ellensége lett. Több mint 50 ezer állítólagos gülenistát tartóztattak le.
Jellemző a török viszonyokra, hogy csak idén áprilisban készült el a gyanúsítottakkal szembeni vádirat. Ebben terroristák (a gülenisták, valamint a Kurd Munkáspárt, a PKK) támogatásával vádolták őket. Ez nyilvánvaló hazugság, a lap ugyanis Gülen mozgalmával szemben mindig is keményen fellépett cikkeiben.
„Nekünk, kritikus újságíróknak annál fontosabb a munkánk, minél kevesebben vagyunk. Olyan, mintha szabadságharcosok lennénk, és a harc még csak most kezdődött.” – mondta egy ízben a lap előző főszerkesztője, a külföldre menekült Can Dündar. A lap a következőket írta meg. 2014 januárban a török hatóságok teherautókat állítottak meg a szír határ közelében. A teherautók a török titkosszolgálathoz tartoztak. Feszült helyzet alakult ki, a két oldal fegyvert is fogott egymásra. A hatóság végül átvizsgálta a teherautókat, amikben fegyvereket találtak, miközben a jármű vezetői azt állították, humanitárius segélyt visznek Szíriába a szíriai török kisebbségnek. Aztán jött egy értesítés, hogy tovább kell engedni a járműveket. Az esetről megjelent akkori hírekben még fegyverekről szó sem volt, csak nemzetközi segélyről. 2015 májusában viszont Can Dündar lapja olyan felvételeket szerzett, amik teljesen világosan bizonyították, mi volt igazából a teherautókban.
Egy német közvéleménykutatás szerint az ország polgárainak nagy része igen elégedetlen a szövetségi kormány Törökország-politikájával. A megkérdezettek 76 százaléka annak a véleményének adott hangot, hogy a kabinet túl sokat enged meg Recep Tayyip Erdogan köztársasági elnöknek. Mindössze 12 százalék fogalmazott meg ezzel ellentétes véleményt. További 12 százalék nem nyilatkozott a kérdésről.
A Törökországhoz fűződő viszony kapcsán mintha a német kormánykoalíción belül sem lenne teljes egyetértés. Míg Sigmar Gabriel külügyminiszter egyre keményebben lép fel Ankarával szemben, Angela Merkel kancellár menteni próbálja a menthetőt. Gabriel a napokban nyílt levelet írt a németországi török közösség tagjainak, amiben világossá tette, hogy Berlin nem tűrheti tovább az Erdogan-kormány súlyos jogsértéseit. Azt is közölte, a német szövetségi kormány nem szemlélheti tovább tétlenül a német állampolgárok bebörtönzését. Múlt csütörtökön a német politika új irányvonalát hirdette meg Törökországgal szemben azt követően, hogy Törökországban letartóztatták az emberi jogi aktivistát, Peter Steudtnert. Peter Altmaier, a kancellárhoz közel álló kancelláriaminiszter ezzel szemben óva intett a török mint nép elítéléséről.
A Gabriel és Merkel közötti különbségnek elsősorban a közelgő parlamenti választás az oka. A kancellár nem engedheti meg magának, hogy hazája olyan menekültválsággal szembesüljön, mint 2015 szeptemberétől, amikor egyetlen év alatt több mint egymillió menekültet fogadott be országa. Ekkor a kancellár népszerűsége történelmi mélypontokat ért el. Merkel ezért váltig kitart az Európai Unió és Törökország között tavaly márciusban létrejött menekültügyi megállapodás mellett. A közvélemény-kutatásokban a CDU/CSU mögött mintegy 15 százalékkal álló szociáldemokraták azonban ráéreztek arra, hogy a keményebb Törökország-politikával akár szavazatokra is szert tehetnek. Ezzel rátapintottak Merkel gyenge pontjára.
A két ország közötti viszonyban végbemenő változások akár fordulópontnak is tekinthetőek, hiszen évtizedeken keresztül Németország volt Európában a török érdekek első számú szószólója. A hatvanas években pedig a németek hívtak be elsőként török vendégmunkásokat a munkaerőhiány csillapítására.
Vasárnap Jeremy Corbyn brit munkáspárti vezető az összes újságíró szabadon bocsátását követelte Törökországtól.