Siófok 1991-ben hívta a városba az egy évvel korábban újjászerveződött ferences rend nővéreit, a szegénygondozókat. Ma Mária Klára, Mária Anna, Mária Rita és Mária Margit szolgál a városban, azt is bizonyítva: Siófok sem az a tipikusan „gazdag” település. A napokban a nyár végéig látható kiállítás nyílt a ferences szegénygondozó rend 90 évéről a siófoki Kálmán Imre Kulturális Központban.
Az egész magyarországi rend nem nagyobb húsz fősnél, többen idős nővérek, tíznél nincsenek többen, akik a három házban szolgálnak; körbejárnak a három helyszín között. A a barna ruhás és fátylas nővérek részei lettek Siófok mindennapjainak. Ruha- és élelmiszeradományokat kapnak, de amondók, hogy „abból tudunk ugyan adni, de ez csak tüneti kezelés, kinek-kinek az élete problémáját nem tudjuk megoldani”. Az elmúlt években egyre többen kérnek segítséget olyan többgyerekes családok, akiknek annyira megemelkedett a devizakölcsön-törlesztőrészlete, hogy tűzifára már nem jut, vagy éppen ruhát kérnek, esetleg élelmet. Nagy probléma az idősek ellátása, az otthonok térítési díja többeknek magas, a nyugdíj alacsony, a család nem tudja kipótolni, a gondozónő ritkán jár. A szociális rendszer „foghíjaiban” vannak jelen. Míg a nógrádi Szécsényben az állástalanság „visz mindent”, az a legtöbb probléma okozója, Siófokon ez kevésbé jellemző, ellenben feltűnő, mennyire magányosak az emberek – mondják a szegénygondozó nővérek.
És persze nyáron nemcsak turistából, hanem hajléktalanból is több van a városban, ők is gyakran becsengetnek hozzájuk.
„Amikor jelöltként Siófokra kerültem és az időseket, betegeket látogattuk, sokszor felcsengett bennem a szentírásnak az a szava, hogy „amit egynek a legkisebbek közül tettetek, nekem tettétek" - mondja Mária Veronika. ,,Azt éreztem: amikor a rászorulót megmosdatjuk, reggelit készítünk, bevásárolunk, vagy ruhát adunk, az evangélium szerinti életet éljük. Ez a ferencesség, ahogyan Szent Ferencnek is ez volt a fontos. Az Úr Jézusnak ma élő karjai, fülei, szájai, szemei kell lennünk, s hogy ne csak fizikailag, hanem lelkileg is jussunk el embertársainkhoz, akiknek sokszor az a legnagyobb segítség, ha valaki meghallgatja őket. Ferenc pápa is „ferences”, jezsuita létére. Büszkék voltunk rá, amikor elmondta, Szent Ferencet tekinti védőszentjének. Lelkülete nagyon közel áll hozzánk, a szegények felé fordulásról beszél a legtöbbet. Ez egy felkiáltójel. Valaha arról ismerhették meg a keresztényeket, hogy törődtek egymással. Ferenc a ma emberét is erre hívja fel: nyissunk, nyílt szívvel forduljunk embertársaink felé.”
„Mindannyian segítségre szorulunk, egymásra vagyunk utalva. Lehet, hogy ma én tudok adni, de holnap talán nekem kell kérnem. Ennek a tudatában kellene élni” - fűzi hozzá Mária Teréz.
