Róma a szolidaritást hiányolja a többi uniós tagországtól a menekültválság kezelésében. Paolo Gentiloni miniszterelnök ugyan békés ember, de őt is kihozta sodrából Orbán Viktor miniszterelnök, aki múlt pénteki rádióinterjújában tanácsokat osztogatott a menekültválság kezelésére.
„Megtesszük, ami a kötelességünk, s ragaszkodunk ahhoz, hogy az Európai Unió is ugyanezt tegye. Elutasítunk minden rendre utasítást, fenyegetőzést. Jogunkban áll a szolidaritást választani” - szögezte le. Szolidaritásra azonban nemcsak Budapesttől, illetve a visegrádi országoktól sem kap Róma, a többi állam is egykedvűen szemléli az Olaszország partjait elért menekültáradatot. Bár Angela Merkel német kancellár szolidaritását fejezte ki az olasz kormánnyal, konkrét javaslatai nem voltak arra, hogyan mentesíthetné Berlin Rómát. Gentiloni kivált Emmanuel Macron francia elnökben csalódott, aki azt közölte, bár kívánatos Itália, Franciaország és Németország szorosabb együttműködése menekültkérdésben, de különbséget kell tenni menekültek és gazdasági bevándorlók között. Márpedig az Európába érkezettek nyolcvan százalékát az utóbbiak teszik ki, s őket Párizs nem hajlandó felvenni.
Miközben Németországban igyekeznek elkerülni, hogy a menekültkérdés kampánytéma legyen a közelgő szeptemberi választás előtt, Olaszországban ez megkerülhetetlen. Ezért minden párt igyekszik a lehető legtöbbet kihozni a témából. Az Északi Ligától megszokhattuk a menekültellenes kirohanásokat, de más pártok is a bevándorlók számának csökkentését hirdette meg. Matteo Renzi olasz miniszterelnök jobbra toldásaként értékelik azt a könyvet, amely „Avanti”, azaz „Előre” címmel jelent meg. A Demokrata Párt elnökének műve afféle programbeszéd a jövő tavasszal esedékes parlamenti választás közeledtével. A dokumentum érdekessége az, hogy több szempontból inkább egy jobboldali párt programját írta le, mintsem baloldaliét. Sőt, ha valaki nem tudná, ki a szerző,s úgy olvasná a könyvet, azt is hihetné, hogy egy konzervatív politikus tollából fakadtak a gondolatok.
Renzi mindig is rafinált politikus volt, de politikai szimata most is cserben hagyta, így például a tavalyi olaszországi referendumon, amikor az alkotmány reformját a kormány sorsával kötötte össze. Persze, hogy az emberek nem a választójogi reformról mondtak ítéletet, hanem a kabinet munkájáról: nagy többséggel utasították el a javaslatot. Renzit azonban nem olyan fából faragták, hogy egykönnyen feladja politikai ambícióit. Most nem akar veszteni, ezért meglovagolja az egyre erősödő menekültellenes hangulatot.
Az idei év első hat hónapjában 84 ezren érkeztek Itália partjaihoz. (Július közepéig 90 ezer). Ez csaknem 20 százalékos emelkedés a 2016-os esztendő azonos időszakához képest. A helyzet ráadásul csak rosszabbodni fog, mivel Afrikából további milliók tervezik azt, hogy az Európai Unió valamely országában próbálnak szerencsét. A fiatalok akár életük kockáztatása árán is útra kelnek, s vállalják a sokszor tragédiával végződő utat.
Az Európai Unió határőrizeti szerve, a Frontex költségvetését a korábbi 20 millió euróról 2017-ben 300 millió euróra emelték. Az Európai Bizottság két héttel ezelőtt további 35 milliós támogatást szavazott meg Itáliának, hogy úttá legyen a menekültek áradatán. 46 milliót pedig Líbia kap, hogy már az ország területén megakadályozzák az „ígéret” európai földjére vágyók továbbhaladását.
Mi motiválhatta Renzit? A volt olasz miniszterelnöktől sosem álltak távol a népszerűsködő bejelentések. A közvélemény-kutatásokban a Demokrata Párt (PD) fej-fej mellett halad az erőteljesen populista, Beppe Grillo által irányított Öt Csillag Mozgalommal (M5S), s a menekültkérdés emlegetésével ki akarja venni a szelet Grillóék vitorlájából. Akad azonban egy másik ok is. Renzi így készít elő egy szövetséget Silvio Berlusconival. A volt kormányfő, akinek a pártja, a Forza Italia meglepően jól szerepelt a néhány héttel ezelőtt megtartott önkormányzati választáson, maga is azt közölte, eddig a kommunizmust tartotta a legnagyobb veszélynek, most azonban Grillóék hatalomra kerülését. Ezzel óhatatlanul azt sugallta, nem zárkózik el a Renzivel való összefogástól.
Renzi „Numerus Clausust” követel a menekültek számára, azaz felső határban szabályozná, hány bevándorlót engednének az ország területére. Korábban Németországban hasonló követeléssel állt elő Horst Seehofer, a CSU elnöke. Mint írta, természetesen továbbra is segítséget nyújtanak a Földközi-tengeren bajba jutott hajóknak, de a többi uniós tagországnak kell ellátni őket. Támogatja párttársa, Paolo Gentiloni kormányának azt a tervét, amely szerint a nem olasz felségjelzéssel ellátott mentőhajókat nem engedik be az ország kikötőibe.
Renzi szót ejt a kelet-európai államokról, amelyek elutasítanak mindenfajta szolidaritást. Mint fogalmazott, „nem tűri tovább” azt, hogy ezek államok továbbra is elutasítsák a menekültek befogadását. Ezért, mint írta, csökkenteni kell Lengyelország, Csehország, valamint Magyarország uniós támogatását.
A menekültválság annyira súlyosan érinti Olaszországot, hogy az Európai Parlament szocialista frakciója azt kezdeményezte: még a nyári szünet előtt rendezzenek rendkívüli uniós csúcsot a kérdésnek szentelve. Gianni Pittella, a frakció vezetője azt közölte, a következő tervezett EU-csúcsig, október közepéig nem várhatnak a téma megtárgyalásával. „Azonnali és konkrét válaszokra van szükség” - mutatott rá az olasz politikus. Pittella – Renzihez hasonlóan – elfogadhatatlannak nevezte a menekülteket felvenni nem hajlandó államok hozzáállását. „Itália szomszédjai de facto lezárták a határokat” - közölte.
