Amikor 1962-ben mozikba került az első James Bond film, a Doktor No, sokkolta a világot a műben ábrázolt nyers erőszak: például, hogy a titkosügynök hidegvérrel lelő egy gonosztevőt. Sőt, ha kell, akkor az öklét sem rest használni. Ha visszamennénk az időben az Atomszőke vetítési kópiájával és megmutatnánk az akkori nagyérdeműnek, akkor néhányan biztos a szívükhöz kapnának izgalmukban. Az Oscar-díjas Charlize Theron ugyanis puszta kézzel és egyéb használati tárgyakkal ver pépesre gorilla méretű kigyúrt férfiakat legújabb filmjében. A kedvenc jelenetem az volt, amikor a keletnémet villanyrezsó vált halálos fegyverré a kezében. De igen jól bánik a slaggal is...

A David Leitch (társrendezőként jegyzi a John Wicket, amellyel Keanu Reeves tért vissza nemrég a B-kategóriából) dirigálta produkció mutat húsz olyan percet, amelyről meggyőződéssel állítom: megújította az akciófilm műfaját. Egy bérház lépcsőházában Theron kivégzi a fél KGB-t, majd egy régi Lada rendőrkocsival tesz rendet a berlini utcákon. Theron ráadásul profi akciószínész, fizikálisan elképesztő dolgokra képes, ezért a rendező megtehette, hogy viszonylag keveset vág, így a bőrünkön érezzük a színésznő emberfeletti vállalásait. Theron és Leitch vérkomolyan vette a feladatot. De ami ebben a húsz percben patent módon működik, kissé zavaró a film többi részében. Túldimenzionálták a rendelkezésre álló alapanyagot.

Kár ezért a koncepcionális hibáért, mert az alaptörténet túl vékonyka volt ehhez. Pedig meglett volna a lehetőség abban, hogy a berlini fal ledöntése idején játszódó poszt-hidegháborús kémsztori nem csak jelzős szerkezetként funkcionál a filmben. Ráadásul úgy, hogy az egyre meglepőbb fordulatok rendre minden addig felépített logikai szerkezetet felül- és újra írnak. Így maradt a túlságosan komolyan vett geg, igaz, számos elegáns megoldással. Leitch nem kevés humorral idézi meg a rendszerváltás korának kulturális hangulatát, szétverni a berlini Kino Internationalt Tarkovszkij Sztalkerének vetítése közben például vagány tréfa. Miképpen az is, hogy még David Hasselhoff érkezésével is élcelődnek egy másik jelenetben... Leich a mellékszerepekre is tuti színészeket szerződtetett: James McAvoy épp megáll a ripacskodás határán, John Goodman és Toby Jones pedig rutinból hozza kötelező profizmust. Egyszóval, az Atomszőkének minden hibáját könnyen el lehet nézni.


A hazai közönségnek azonban azért is kedves filmélmény lehet az Atomszőke, mert túlnyomó részében Budapest alakítja Berlint, azon belül is a Szív utca és a Kodály körönd környéke különösen sokszor visszatérő helyszín. Az Operaház pedig, mint most már sok tucat filmben, Párizst helyettesíti. És Árpa Attila most már azt is elmondhatja magáról: endékás határőrként szöveges jelenete volt egy Oscar-díjas világsztárral.