- Azt mondják, a számok nem hazudnak. Ön azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy lehet hazudni a számokkal is.
- Nem használnám a hazugság kifejezést, inkább azt mondanám, hogy a tényeket, adatokat is lehet úgy használni, csoportosítani, hogy abból „ne a valóság hanem annak „égi mása” látszódjon .
- A tanulmányában a televíziós nézettség az egyik, aminél jelezte, hogy a valóság kicsit más.
- A nézettségi mutatókkal egyértelműen félretájékoztatják a közvéleményt, és erről muszáj beszélni. A közmédia azt állítja, hogy több mint egymilliós a nézettsége egy-egy élvonalbeli bajnoki mérkőzésnek. Azt sugallja, hogy ennyien ülnek 90 percen át a képernyő előtt az élő közvetítés során, de ez nem így van. Ebbe beleszámolják azokat, akik csak egy percre kapcsolnak a meccsre. Az NB I-es találkozók televíziós nézettsége átlagban 190 ezer körül van, míg a válogatott tétmeccseket átlagban 800 ezernél is többen nézik. Vasárnap, kiemelt műsoridőben 67 ezren néznek átlagban egy NB II-es mérkőzést. Mindez a hirdetők miatt fontos adat, ezért szakszerűen kell kommunikálni, mert a valósan jó nézettség sok pénzt ér.
- Mennyire érvényesülnek a piaci viszonyok a magyar futballban?
- Alig. A klubok üzleti beszámolói szerint a tizenkét élvonalbeli csapatból tizenegy nyereséggel zárta az elmúlt évet, csak a Diósgyőr volt veszteséges, 267 millió forint mínusszal. Ez nagyon jól hangzik, egy külföldi befektető számára is vonzó, főleg, ha hozzátesszük, hogy egymilliárd forint plusszal zárt a magyar futball. Más lesz viszont az egésznek a megítélése, ha a számok mögé nézünk. A Liga 21,5 milliárd forintos bevételéből kilencmilliárd különféle jogcímű közpénz volt, amiből a Ferencváros is kapott egymilliárd forint állami támogatást, és így tud tizenhétmilliós nyereséget felmutatni. Ezt nem szabad elfelejteni.
- A honi bajnokik átlag nézőszáma alig haladta meg a 2500-at, a klubok marketingbevételei elenyészőek, mégis csillagászati fizetésekről lehet hallani. Ez hogyan lehetséges?
- Az állam közvetett vagy közvetlen juttatású közpénzből tartja el a magyar futballt, a Liga bevételének csaknem 40 százaléka innen származik. Ez nem lenne baj, ha a közpénzforrás csak a jövő építését szolgálná, és nem a mában élnék fel. Az élvonalban pályára lépő 300 labdarúgó közül 120-an havonta átlagosan több mint bruttó 3 millió forint fizetést vesznek fel, húszan évente százmillió forintnál is többet keresnek. Ehhez még hozzá kell adni a játékjog arányos költségét, vagyis annak az árát, hogy a játékos az adott klubban futballozik. Így azt lehet mondani, hogy a hetente rendszeresen pályára lépő, meghatározónak mondott focisták havi foglalkoztatási költsége 5-7 millió forint. A közép-kelet-európai régióban jelenleg a magyar bajnokságban lehet a legjobban keresni, az itteni fizetések elérik a nyugat-európai alsó szint 75 százalékát. Ennek következményeként vonzóbb lett az NB I, hazajöttek a fiatalon nagy reményekkel külföldre ment, majd csalódott játékosaink, és a légiósok aránya is nagyobb lett, azaz a korábbi évekhez képest több külföldi játékos érkezik a magyar bajnokságba.
- Ez nem feltétlenül baj.
Akkor valóban nem, ha a fiatalok számára kellő motivációt teremtenek, példaképül szolgálnak. Ha a tehetséges utánpótláskorú futballisták mindent megtesznek azért, hogy erős külföldi csapatba szerződjenek, akkor jó az irány. Viszont, ha megelégszenek a magyar átlaghoz képest magas fizetéssel, és nem vágynak többre, akkor káros. Néhány év múlva kapunk választ arra a kérdésre, hogy valóban pozitív hatása lesz-e a mostani folyamatnak. Ugyanakkor nem jó, hogy évről évre egyre nő az NB I-ben szereplők átlagéletkora, és az 53-as európai mezőnyben a gyenge 36. helyet foglalja el a bajnokságunk. Kupacsapataink gyenge szereplése miatt BL- és El-indulási pozíciót vesztünk.
- Ha közvetítéseket nézünk, vagy beszámolókat olvasunk a bajnokikról, akkor sokszor folyamatos fejlődésről, színvonal-emelkedésről szóló tudósításokkal találkozunk.
- Ez az egyik legnagyobb baj, a lakájmédia rózsaszínnek tünteti fel azt, ami fekete, jobb esetben szürke. Ha a nézők csalódottan mennek haza egy meccs után, majd másnap azt olvassák, hogy európai színvonalú találkozón voltak, akkor becsapva érzik magukat, és legközelebb nem mennek ki a stadionba. A Ferencváros hazai meccsein egy év alatt 1483-mal csökkent az átlagnézőszám, mert a csapat gyenge volt, de az edző és a klubvezetés ezt kamu nyilatkozatokkal palástolta. Ha minden olyan jó lenne, akkor nem kellene féláron kínálni a belépőket, illetve ingyen beengedni a nézőket. Ez elhibázott kezdeményezés volt, bármelyik marketingszakember megmondta volna, hogy ezzel leértékeltük a terméket, amit el akartunk adni. Aminek nincs ára, értéke sincs.
- Lát-e előrelépést valahol?
- A játékosexportban van némi javulás, az elmúlt idényben csaknem 1,6 milliárd forintért adott el a Liga játékosokat - Nagy Ádám, Balogh Norbert, Korhut Mihály, Lang Ádám. Örömteli, hogy a Ferencváros drágábban tudta eladni Cristian Ramirezt, mint amennyiért megvette. Ő azon kevés légiós egyike, akinek az értéke a magyar bajnokságban emelkedett. Ilyenből lenne szükség sokkal többre. A futballpiacnak megvannak a kialakult szabályai, amelyektől nem lehet eltérni. Minden klubnak az a célja, hogy a megvásárolt játékoson keressen. A legjobbakért azért fizetnek több tízmillió eurót, mert kiszámolják, hogy a sztár nevével hány terméket, milyen összegért lehet eladni, illetve a futballista a nemzetközi porondon a teljesítményével mekkora bevételhez segítheti a klubot.
- Magyar csapatok nem tervezhetnek komoly bevétellel az európai kupákból.
- Sajnos nem, a Videoton volt 2012-ben az utolsó, amely eljutott az Európa-liga csoportköréig. Azóta selejtezői epizódszerep jut a magyaroknak, az értéket kifejező UEFA- együtthatónk évről-évre csökken. Ezért bosszantott, ahogyan a Vasas, a Honvéd és az FTC is vesztett itthon, pedig minden pontnak, gólnak óriási jelentősége van az UEFA-rangsor miatt. Számunkra ma már minden európai kupapárharc gyomorremegés, olyan csapatok ellen is, amelyeknek még a létezéséről sem hallottunk.
- Hetedik alkalommal készítette el elemzését a magyar futballról, az elsőt éppen akkor, amikor Csányi Sándor lett a Magyar Labdarúgó-szövetség, az MLSZ elnöke.
- Ebben nem volt semmi tudatosság, véletlenül alakult így. A szövetségnek élen kellene járnia az elszámoltatásban, számonkérésben, példát kellene mutatnia kommunikációban, marketingben. Sajnos ez nem valósul meg. Az, hogy az Andorra elleni vereség után Bernd Storck szövetségi kapitány maradhatott a posztján, azt üzeni, ez egy következmények nélküli ország, de ez igaz a fogadási csalásban érintettekkel szemben született enyhe ítéletekre is. Az MLSZ 2011-ben elkészített egy futballstratégiát, amiből szinte semmi sem valósult meg. Tévedtek, de ez nem volna baj, ha lenne számonkérés, felelős, és ha a meg nem valósult tervek helyére új, reális elképzelés lépett volna. Ehelyett jött a második, harmadik, sokadik esély tehetségtelen sámánként viselkedő embereknek.
- A tanulmányának bemutatása során összehasonlította a magyar futball pénzügyi helyzetét 1927-tel.
- Az anyagba ez nem került be, a bemutató előtti napon a Nemzeti Sportban olvastam, hogy 90 évvel ezelőtt milyen volt a futballgazdasági helyzet nálunk. A pengőt forintra átváltva az akkori 10 csapatos profi bajnokság bevétele 2,8 milliárd forint, kiadása 1,5 milliárd, nyeresége 1,3 milliárd forint volt. Nagy különbség azonban, hogy a bevételt nem a közpénz adta, míg a kiadások harmada a liga által fizetett adó, azaz közpénz-bevétel volt. Különbség az is, hogy akkoriban a klubok fizettek az MLSZ-nek 43 millió forintot a szövetség fenntartásáért. Ma az MLSZ fizet közpénzből több mint 4,1 milliárd forintot a kluboknak. A honi labdarúgást ma a közpénz tartja életben és nem a piac. Ez nem lenne baj, ha a közpénz úgy működne, mint egy melegház, amelyben a gyenge növények fejlődnek addig, amíg megerősödnek és önálló életre képesek. Nálunk már hat éve vannak a labdarúgók, illetve az egész foci ebben a képletes üvegházban, szellőztetés és kiültetés nélkül. Márpedig, ha az adott növény túl sok időt tölt az üvegházban, akkor elpusztul. Ez történik ma a magyar labdarúgásban. Az óriási közpénzek ellenére vegetál a sportág, nem fejlődik, nem a globális sportpiac útját járja, hanem valami sajátos magyar tévutat. A profi labdarúgásnak a piac törvényei szerint kell működnie, azaz néző, hirdető, tévé és az átigazolási piac fizet a labdarúgók magas színvonalú játékáért, az üzletszerű szórakoztatásért. Az üzleti sportban a közpénz csak infrastruktúrát és gyermeksportot finanszírozhat tartósan.
- Ezúttal is keményen fogalmazott, véleményét számokkal, sportgazdasági elemzésekkel támasztotta alá. Kapott-e valamilyen visszajelzést a futball szereplőitől?
- Hét év alatt ténybeli cáfolat nem érkezett sem az MLSZ, sem a csapatok részéről. A leírt vagy elmondott következtetésekkel a sportközgazdász szakma általában egyetért. A probléma, hogy a minőségi labdarúgáshoz sok pénz és kiváló sportmenedzseri munka kell. A fejlesztői lépések csak hosszú távon hoznak eredményt, és nálunk a közvélemény a szocializmusban elért eredmények miatt türelmetlen, azonnali eredményt akar. Ma már más a profi foci környezete, mint amilyen a mi sportdicsőségeink idejében volt, ezért annak eszköztára ma már nem eredményes. Meg kell nézni, milyen utat járnak be a velünk egy súlycsoportú futballnemzetek és a velük közös utat kell járni. Ennek része a reális cél meghatározása, az egyenes beszéd és a következetes végrehajtás.
- Van Magyarországon pozitív példa a sportmarketing és kommunikáció sikerére és a helyes értékrendre?
- Nem is kell messzire menni, itt van a vizes-világbajnokság. Telt ház előtt zajlottak versenyek olyan sportágakban, amiket nem is ismertek a nézők. Marketing szempontból tökéletesen előkészítették az eseményt, mindenki tudott róla, és szeretett volna a részese lenni. A nézők megünnepelték azt a magyar műugrót is, aki csak két ellenfelet tudott megelőzni. Az úszás nem üzleti sport, mégis itt és ezen esemény kapcsán találkoztam pontos célokkal, azok következetes végrehajtásával, reális értékeléssel. Nagyon komoly munka és szaktudás van emögött, a honi futball tanulhat, sportmarketinget, sportimázst és eseményszervezést az úszóktól.