Pazar látvány, kínos önfényezés – Ilyen volt a vizes vb záróünnepsége (fotók)

Publikálás dátuma
2017.07.31 09:50

Lenyűgöző műsor és arcpirító diplomáciai tiszteletkörök: a vb szervezői még mindig nem ismerik a helyes arányokat, de legalább hagyták a profikat dolgozni. A képre kattintva fotógaléria nyílik. FOTÓK: Molnár Ádám

„Nem hiszi el, mit csinálnak ezek az artisták a kötélen!”; „Döbbenetes: ilyen show-t még nem látott!” – nagyjából ilyen címekkel képzelem el a vizes világbajnokság záróünnepségények részleteit a YouTube-on. Joggal: Vági Bence rendező és a Recirquel társulat kitett magáért.

Pedig már a közvetítés második percében rettegtem: vb legizgalmasabb pillanatai című ötperces összefoglaló Kövér Lászlóval kezdődik. Én, mondjuk, egy cseppet se izgultam Kövér László miatt az egész vb alatt, sokkal jobban érdekeltek a sportolók, de hát legalább éreztem, mi a szabály: ha a Cseh Lászlót ünneplő Chad Le Clos érdekel, előbb meg kell néznem Orbán Viktort három különböző kivitelben.

És ez bosszant, ez az arcunkba nyomakodó kivagyiság, ez a szemérmetlen önfényezés:ha ebből az ünnepségből kivesszük az összes bájvigyorgó politikust, kapunk egy remek produkciót, ami önmagáért beszél. Amibe nehéz belekötni, miről nehéz fintorogva beszélni. Így viszont az embert – ahelyett, hogy a már-már meditatív szépségű légtornász-műsor visszhangozna benne reggelig – el-elönti a szekunder szégyen: most komolyan elhangzott az a mondat, hogy„Kérem, fogadják szeretettel Tarlós Istvánt, aki átadja a FINA zászlót Seszták Miklósnak”? És ez az egész vb, az egész szervezősdi kulcsmozzanata: hogy Tarlós miért nem egyenesen a következő vb szervezőinek adja át a zászlót. Mert ez Seszták nagy pillanata, lehet lengetni „tizenötmilliárd” néző előtt 48 ezer forintos Burberry nyakkendőben. És amint belekap a szél a lobogóba, nem tudok nem arra gondolni, hogy a koreai bizottság elnöke valójában arra gondol: kösz, magyarok, most aztán csinálhatunk mi isekkora puccparádét két év múlva.

A 2012-ben alakult Recirqueltársulat igazi sikersztori: előadásaikra tülekednek az emberek, ami érthető is, hiszen a látványos újcirkusz-produkciókban rendezői profizmust, ötletességet és kidolgozottságot, stílust kapunk. Ez az első percben egyértelművé válik a záróünnepélyen is: amikor Navratil Andrea hófehér ruhában és fejdíszben elkezdi a Mikor mentem hazafelé című népdalt, megáll a levegő a Papp László Sportarénában.

Van koncepció (rendező: Vági Bence) – a víz, mint a hazát kereső népek irányadója –, az óriás fecskebábokat reptető gyerekek meghozzák a cukiságfaktort, a jelmezek letisztultan szépek (Kasza Emese), a zene pedig (Sárik Péter és Elek Norbert) pontosan azt tudja, amit egy effajta produkció aláfestésének tudnia kell. Iványi Árpád látványtervezőnek sikerült néhány elképesztően erős pillanatot kreálnia – a rítustánc-jelenet emberfala például zseniális. Gigantikus csodaszarvas-báb, rúdartisták világrekorder mennyiségben (összesen 18 országból castingoltak művészeket), remek koreográfia – mindehhez igazi fényorgia.

Ha bármit is felróhatunk a 200 előadóművészt, artistát tömörítő stáb műsora kapcsán, az legföljebb annyi: egyes jelenetek vitathatatlanul hosszabbak a szükségesnél. De hát egye fene, bármikor szívesen bámulok tehetséges és szép embereket, akik olyan könnyed mozdulatokkal lengedeznek tízméteres magasságban a szájukból lógó (!) kötélen, ahogyan én leviszem a szemetet. (Kicsit nagyobb kedvvel.) A zárójelenet nyomán még a legnagyobb ellendrukkerek is megadták magukat, na.

És akkor mindezt agyoncsapják a tisztelt szervezők.

Mert ugyan a megnyitóhoz képest gyorsított felvételben érkeznek a zászlók, a beszédeket nem ússzuk meg, Seszták Miklós adja elő azt, amitől már az iskolai ballagásokon is herótot kapunk. Miért, miért, miért? Azt mondjuk, azonnal elhittem, amit Seszták a FINA és a szervezőbizottság kapcsolatáról mondott – tudniillik, hogy összenőttek –, de hát mégiscsak elég lett volna egyszer körbenyalni mindenkit a beszédben.Ahhoz képest, hogy egyszer sem akarta hallani az utóbbi három hétben, hogy csupán két évünk volt a szervezésre nyolc helyett, ő maga legalább hatszor elmondja, mekkora királyok vagyunk, amire megvan egyébként a megfelelő szexuális jellegű kifejezés, csak inkább nem írnám le.

Az immár teljesen egyértelmű, hogy Maglione elnök az új Louis de Funes – végtelenítve tudnám hallgatni, ahogy Balatonfüred nevét kiejti. Magyar pipöl, áótsztendingfeszilitiz, kérem, mondja valaki, hogy Szijjártó Péter csak a büszkeségtől vigyorog, és nem a kiejtés miatt!

Ha mindebből öt percet nyomnak le a torkomon nyakkendőstül, lengetésestül, zászlólevonásostul, Maglionéstul, azt mondom, üsse kő. De, hogy félórán át kelljen halálosan unalmas beszédeket hallgatnom két nyelven, az nonszensz, az egy pofon azoknak a remek előadóknak, akik csináltak egy olyan műsort, ami bárhol a világon megállná a helyét. Ami nem bűzlik az álságos hungaromantikától, ami úgy szippant be, hogy nem tukmálja rád a magyarok nagyszerűségét, közben pedig mégis ezt az érzést kelti bennünk. A politikai-sportdiplomáciai maszlag nélkül ez egy tökéletes záró-show – de akár megnyitó is – lett volna: leleményes, szórakoztató és profi. Milyen kár, hogy mindig akadnak, akik az igazi teljesítmény hátán akarnak feljebb nyomakodni.

Korrektorverseny – a sajtónyelvi helyesírásért

Publikálás dátuma
2019.02.12 14:54
Illusztráció
Shutterstock
A sajtó helyesírási kultúrájának emeléséért korrektorversenyt hirdet a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda, amelyen összemérhetik tudásukat a korrektorként elhelyezkedni kívánók és az egyes médiumoknál már tevékenykedők.
A versenyt a Duna Palotában tartják március 23-án. A verseny két részből áll: helyesírási tesztből és szövegjavításból. A versenyzők a saját laptopjukkal dolgoznak, erre tölthetik le a teszteket és a javítandó szöveget. A feladat elvégzésekor saját maguk véglegesítik és küldik be a tesztet és a javítást, amit a szakmai javítók ellenőriznek és pontoznak. Minden javítás nyilvános és ellenőrizhető. Az adott év három, szakmailag legjobb korrektora megkapja „Az év korrektora 2019” címet, amelyet egy igazolással a birtokában használhat. Ezzel az a cél, hogy a lapok az impresszumukban is feltüntessék ezt a kitüntetést, amely a kiadvány nyelvi minőségi színvonalát garantálja. A verseny fődíja egy háromnapos wellnesshétvége négycsillagos szállodában, a második helyezett egy notebookot, a harmadik e-book-olvasót kap. Az első tíz helyezett értékes könyvjutalomban részesül. Jelentkezni 2019. február 15-éig az alábbi oldalon lehet: Korrektorverseny - a sajtónyelvi helyesírásért
Szerző
Témák
verseny

Nyomkövetőt kaptak az elektronikus hulladékok

Publikálás dátuma
2019.02.08 11:30

Speciális jeladót tettek az elektronikus hulladékokra, hogy felderítsék, hol kötnek ki az EU-s országokban kidobott eszközök.
Az Unió tagországaiban összesen 314 eszközre: számítógépekre, nyomtatókra és monitorokra telepítettek GPS-nyomkövetőt. A jeladók adatait összesítve kiderült, hogy 19 elektronikai cikket, azaz a hulladék 6 százalékát exportálták, ebből 11 volt olyan, amely nagy valószínűséggel illegálisan került ki az EU-ból. A célállomások Ghána, Hongkong, Nigéria, Pakisztán, Tanzánia, Thaiföld és Ukrajna voltak. Talán ez az arány nem tűnik túl nagynak, de ha ezt rávetítjük az EU teljes elektronikaihulladék-termelésére, akkor kiderül, hogy évi
352 477 tonnányi
 e-hulladék kerül ki illegálisan az Európai Unióból fejlődő országokba. Ez összesen 17 466 nagy méretű konténernyi e-szemetet jelent, ha pedig mindezt teherautókra rakodnánk, a járművek 401 kilométer hosszan kígyóznának a kidobott kütyükkel. A vizsgált 10 ország közül (Ausztria, Belgium, Dánia, Egyesült Királyság, Írország, Lengyelország, Magyarország, Németország, Olaszország és Spanyolország) csak Magyarország volt az, ahol nem észleltek exportot. A nemzetközi mezőnyben az Egyesült Királyság szerepelt a legrosszabbul, itt találták a legtöbb, összesen öt jogsértést. A Bázeli Akcióhálózat munkatársai felkerestek néhány célállomást, ahol nem meglepő módon azzal szembesültek, hogy a munkásokra és a környezetre egyaránt veszélyes módszerekkel nyerik ki a hulladékból az értékes alapanyagokat. Leégetik, leolvasztják róla a burkolatokat, vagy savval maratják le, hogy kinyerjék a rezet, az acélt, az aranyat és az alumíniumot. Voltak olyan termékek is, amelyeket megjavítottak, hogy újra használhatóak legyenek, de ezeknél sem foglalkoztak sokat a mérgező anyagok megfelelő kezelésével. Például a higanyt, ólmot vagy mérgező brómozott égésgátlókat tartalmazó alkatrészeket, amelyeket kicseréltek, egyszerűen elégették, vagy helyi hulladéklerakókra dobták. A civil szervezet attól tart, hogy az elektronikai cikkeket gyártó vállalatok ki fogják lobbizni, hogy az elromlott, értékvesztett elektronikai cikkeket lehessen exportálni, így azok el fogják árasztani az azokat feldolgozó szegényebb országokat. Ez teljességgel aláásná a bázeli egyezményt, amelynek célja, hogy megakadályozza a fejlett országok veszélyeshulladék-exportját. A szervezet ezért sokkal szigorúbb ellenőrzést és fokozott erőfeszítéseket követel az EU-tól a bázeli egyezmény betartásáért és a körkörös gazdaság megvalósításáért.
Szerző
Frissítve: 2019.02.08 11:30