Kínzó pedagógushiány - Fogynak a fizikatanárok

Publikálás dátuma
2017.08.02 07:01
Illusztráció: Shutterstock
Továbbra sem vonzóak a természet- és reáltudományok a pedagógus-jelöltek körében. A PDSZ szerint a pedagógus életpályamodell kudarcot vallott.

Noha az idei felsőoktatási felvételi eljárás során is emelkedett az osztatlan közismereti tanárképzésbe felvételt nyert diákok száma, tárgykategóriákra bontva a reáltárgyak idén sem voltak túl népszerűek a pedagógus-jelöltek körében. A felvi.hu-n elérhető friss statisztikákból jól látszik, hogy mind humán, mind nyelvi területen bővült a felvettek köre a korábbi évek adataihoz viszonyítva, egyedül a reáltárgyaknál figyelhető meg csökkenés. A reálszakok közül a fizika területe az, ahol az osztatlan tanárképzés újbóli bevezetése óta (is) folyamatosan csökken a felvett hallgatók száma: míg 2013-ban összesen 108-an nyertek felvételt a különböző egyetemekre, tavaly már csak 63-an, idén pedig mindössze 59-en (ebbe az államilag támogatott és az önköltséges hallgatók is beletartoznak).

A számok alakulásánál ráadásul figyelembe kell venni a lemorzsolódást és a pályaelhagyást is. "Nem lehet tudni pontosan, hány fő végzi el az adott szakot, vagy hogy mennyien iratkoznak be egyáltalán, erről nem készül nyilvános statisztika. Nálunk előfordult, hogy az osztatlan képzéses évfolyamon tizenkét főből kettő ért célba" - mondta lapunknak az egyik tudományegyetem gyakorlóiskolájának "biztonsági okokból" neve elhallgatását kérő fizika-informatika szakos tanára. Hozzátette: "pontos adatok arról sincsenek, a végzettek közül mennyien helyezkednek el tanárként, de az biztos, hogy például az informatika szakon végzők többsége nem iskolában képzeli el a jövőjét".

"A pálya nem vonzó, a béremelések ellenére egy kezdő általános iskolai tanár a garantált bérminimumot sem fogja megkapni. Amióta megszüntették a pedagógusbér minimálbérhez kapcsolását, a fizetés 25-30 százaléka elveszett az infláció miatt. Az óraszám magas, amikor én tanítani kezdtem, heti 18 óra volt a kötelező, a többiért túlóradíj járt. Most akár 26 órát is meg kell tartani. Ez a fajta rendszer nagyon jó a fenntartónak, de senki másnak nem az" - fogalmazott a fizika-informatika szakos tanár.

A tavalyi évhez viszonyítva csökkent a földrajz, a kémia, valamint az informatika szakokra felvett hallgatók száma is az osztatlan tanárképzésben. A korábbi évek zuhanásához képest enyhe emelkedést mutat ugyanakkor a matematika, továbbá a biológia és a természetismeret szakokra is valamivel többen nyertek felvételt. Ám összességében ez sem túl előremutató, ha az országszerte fellépő, egyre súlyosabb szaktanár hiányt nézzük. Nemcsak vidéken, már a fővárosban is felütötte a fejét a probléma. Az ombudsman egyik júniusi jelentése szerint például a budapesti Gundel Károly Szakképző Iskolában hetente száz tanóra szaktanár általi megtartása is biztosíthatatlanná vált a betöltetlen álláshelyek miatt, az intézményben informatika- és matektanárból sem volt elég.

A problémára a kormány is felfigyelt: a felsőoktatási stratégia szerint 2025-ig mintegy ötvenezer pedagógus éri el a nyugdíjkorhatárt, pótlásukhoz évente legalább kétezer új belépőre lenne szükség. Ehhez képest a Pedagógusok Szakszervezetének tanév végi összesítése szerint csak a 2016/2017-es tanévben ötezer tanárnak szűnt meg a munkaviszonya, közülük mintegy négyezren aktív korú pályaelhagyók. A kormány olyan vitatott intézkedésekkel javítana a helyzeten, mint hogy szakképesítés nélküli "oktatók" is taníthassanak. Egy fizika vagy matematika órát például egy fizikus vagy egy matematikus is megtarthatna, akkor is, ha nincs se tanári képzettsége, se tapasztalata.

A "pedagógus-utánpótlás biztosítására" hozták létre a Klebelsberg Képzési Ösztöndíjat is. A program - leírása szerint - az egyik legfőbb célja a szakos tanári ellátottság növelése, ezért a kiemelten támogatott szakok közé tartozik az informatikatanár, a matematikatanár, a testnevelő tanár, a biológiatanár, a fizikatanár, a kémiatanár, a technika-, az életvitel-és gyakorlat-tanár, a természetismeret-környezettan tanár. A felvételi adatokból viszont nem úgy tűnik, hogy olyan nagy sikert aratott volna a jelentkezők körében.

Mendrey László szerint ez azért van, mert bár az ösztöndíj 70-80 ezer forint plusz forrást jelent egy hónapban, cserébe az állam határozza meg, hogy az ösztöndíjasnak az ország melyik iskolájában kell majd dolgoznia - elsősorban a szegényebb régiókra koncentrálva. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke úgy véli, noha a hátrányos helyzetű térségekben is sürgősen javítani kell az oktatás minőségén, az iskolák szaktanár-ellátottságán, ezt nem lehet "erőből" megoldani. Mendrey szerint egyébként egyértelműen látszik, hogy jelenlegi formájában a pedagógus életpályamodell kudarcot vallott.

Népszerűbb lett a gyógypedagógia
A szaktanárok mellett országszerte komoly hiány van fejlesztő- és gyógypedagógusokból is, számos iskolában nem tudnak alkalmazni megfelelő számú szakembert a sajátos nevelési igényű (SNI), illetve beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézségekkel (BTMN) küzdő gyerekek fejlesztéséhez. A kormány eltökélt szándéka, hogy változtasson ezen, s a jelentkezési adatok javulást mutatnak. Az idei felvételin a gyógypedagógia volt a tizedik legnépszerűbb szak a jelentkezők körében; az Eduline összesítése szerint több mint 1300-an nyertek felvételt erre a szakra.
Ennek ellenére biztos, hogy 2018. szeptemberében, a köznevelési törvény "lex Taigetoszként" elhíresült módosításának életbe lépésekor még nem lesz elegendő számú gyógypedagógus, ezt lapunknak nemrég Hajnal Gabriella, a Klebelsberg Központ szakmai elnökhelyettese is elismerte. Mint ismert, a törvénymódosítással elveszik a BTMN-diagnózisú gyerekektől azt a lehetőséget, hogy azon tantárgy esetében, amelyben tanulási nehézségeik vannak, felmentést kaphassanak a hagyományos értékelés alól - akár meg is buktathatják őket. Mindez szakértők szerint egyáltalán nem használ a fejlesztésüknek, különösen úgy, hogy nincs elegendő szakember, aki foglalkozhatna velük.


A nyugdíjasok segíthetnek

A nyugdíjas pedagógusok visszahívásában látja a tanárhiány átmeneti megoldási lehetőségét a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ). Javaslatuk szerint az orvosokhoz hasonlóan a tanároknál is engedélyezni kellene a "munka vagy nyugdíj" szabály alóli felmentést, hogy azok a pedagógusok, akik még éreznek magukban elegendő energiát és elhivatottságot, nyugdíj mellett is taníthassanak úgy, hogy a kereset mellett a nyugdíjuk is megmaradjon.

A nyugdíjasok továbbfoglalkoztatása egyébként most is lehetséges: engedélyhez kötött, amit ugyan a legtöbbször megadnak, a nyugdíjról azonban le kell mondani, ezért az érintettek jellemzően nem vállalnak munkát. A kormány korábban határozott nemmel válaszolt a felvetésre, ám az egyik legutóbbi sztrájkbizottsági tárgyaláson Maruzsa Zoltán köznevelési helyettes államtitkár már úgy nyilatkozott, felül fogják vizsgálni a kérdést.

A PSZ egyébként határozottan elutasítja a kormány tervét, amellyel képesítés nélküli "tanárokat" engednének az iskolába. Galló Istvánné PSZ-elnök ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott, ez a szakma lenézése és semmibe vétele, ami azt üzeni a pedagógusoknak, hogy "tanítani bárki elmehet", nem szükséges tanári diploma sem.

Osztatlan siker
A tanárképzés rendszere 2013-ban vált ismét osztatlanná, miután a 2005-ben bevezetett Bologna-rendszer - ami két részre, hároméves alap- és kétéves mesterképzésre osztotta a felsőoktatási tanulmányokat - sikertelennek bizonyult ezen a területen. Az átalakításokból eleve kimaradtak az orvos- és jogászjelöltek, s a bevezetés után hamarosan a tanároknál is beigazolódtak a szakmai félelmek. Az alapszak elvégzésével szerzett diplomával szinte lehetetlen pedagógusként elhelyezkedni (kivéve a tanító szak), ahhoz mesterképzésre is szükség volt, ám oda sokan nem jutottak be, vagy eleve nem is jelentkeztek. Az ötéves osztatlan képzés elvégzésével viszont mindenki pedagógus képesítést szerez - a 2005 előtti rendszerhez hasonlóan.



Egyenlítettek Hangáék az Euroligában

Publikálás dátuma
2019.04.20 07:34

Fotó: NurPhoto/ BorjaB.Hojas/COOLMedia
A Barcelona nyert a török Anadolu Efes otthonában, így 1-1-re alakult a párharc állása.
A Barcelona 74-72-re győzött a török Anadolu Efes otthonában a férfi kosárlabda Euroliga negyeddöntőjében, így pénteken 1-1-re alakult a párharc állása. Az Euroliga honlapja szerint a magyar válogatott játékos 24 és fél percet töltött a pályán, ezalatt 17 pontot dobott, amivel csapata legeredményesebbje volt. Hangának volt három gólpassza, és szerzett négy lepattanót is. Az egyik csapat harmadik győzelméig tartó párharc első meccsét szerdán a törökök nyerték 75-68-ra, akkor Hanga hét ponttal zárt. A harmadik találkozó kedden, Barcelonában lesz.
Szerző

Kudarcba fulladt az elmaradott térségek felzárkóztatása

Publikálás dátuma
2019.04.20 06:30

Fotó: Draskovics Ádám
Nem csak az unió átlagánál élünk rosszabbul, a nógrádi, szabolcsi életszínvonal fényévekre van a budapestitől is.
Sorra jelennek meg a 2018-as területi statisztikai jelentések, amelyek mindegyike azt igazolja, a magyar megyék többsége az uniós átlagtól jelentősen lemaradva fut versenyt egymással. Pitti Zoltán közgazdász a nemrég tette közzé közösségi oldalán azt a számítást, amely nem pusztán az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) 2017-es értéke alapján jelöli ki a rangsort, hanem a lakosság életszínvonalát sokkal pontosabban megmutató tényleges egyéni fogyasztás szerint is. Az Eurostat a magyar megyéknek megfelelő egységek (NUTS 3) adatait néhány hete hozta nyilvánosságra, az egykori adóhivatali elnök ezek alapján számolta ki az úgynevezett fajlagos GDP értékeket. Az eredmény újabb súlyos figyelmeztetés, hiszen csak Budapest és Győr-Moson-Sopron megye lakóinak fogyasztása magasabb az uniós átlag felénél. Komárom-Esztergom és Fejér megye még közelít az 50 százalékhoz, de hét megyében olyan alacsony az életszínvonal, hogy a fajlagos GDP az EU 28 tagállama 312 hasonló területi egységében mért értékek átlagának 30 százalékát sem éri el.
Nem jobb a helyzet akkor sem, ha az egy főre jutó GDP adatokat hasonlítjuk össze: a magyar teljesítmény a 30 ezer eurós uniós átlagnak alig több mint harmada: 12 700 euró, ráadásul ez az átlag további nagy országon belüli eltéréseket takar. A megyei rangsor végén álló Nógrád megyében élőknek már csak 5 400 eurós eredmény jut fejenként, ami mindössze 42,5 százaléka az alacsony magyar átlagnak. Pitti Zoltán a már említett rövid értékelésében az adatok alapján arra figyelmeztet, „sürgető egy átfogó felzárkóztatási program kidolgozása, illetve következetes végrehajtása. A feladat kettős jellegű: egyrészt mérsékelni kell az országon belüli jelentős területi különbségeket, másrészt az országos átlagot közelítenünk kell a közösségi átlaghoz.” Az összehasonlító adatok valójában azt mutatják, hogy az utóbbi évtizedek kormányai képtelenek voltak olyan területfejlesztési stratégiákat alkotni és megvalósítani, amelyek előbbre vitték volna a legelmaradottabb hazai térségeket. A kérdéssel foglalkozó tudományos elemzések számtalan okra mutatnak rá. Ezek között szerepel olyan általános kritika, hogy az uniós és a magyar döntéshozók is túl mereven veszik az egyes térségek határait, holott a különféle feladatokat más és más települések összefogásával érdemes megoldani. Azt is sokszor említették név nélkül nyilatkozó forrásaink, hogy az utóbbi évek magyar gyakorlatát a minden területen megfigyelhető központosítás jellemzi, de a kudarchoz a csökkenő önállóság mellett az is hozzájárul, hogy a polgármesterek együttműködés helyett változatlanul versenyeznek a pénzekért. A jövőre nézve azt emelték ki, nem elég az uniós pénzekre várni, a mindenkori magyar kormányoknak saját forrásból is többet kellene költeni az elmaradott térségek felzárkóztatására. Az egy helyben toporgásra jellemző, hogy ma is érvényes a 2014-ben született Nemzeti fejlesztés 2030 elnevezésű Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció értékelése, ami ugyan főként az előző kormányokra mutogatva akarta rögzíteni a bajokat, de négy év kormányzás után azért már önkritikának is tekinthetők a kijelentések. Ezek szerint a térségek versenyképessége nem javult, a társadalmi különbségek nőttek, a gazdasági ágazatok terveiben nem jelentek meg a területfejlesztési szempontok, az egyes projektek gyakran nem igazodtak a helyi igényekhez és adottságokhoz, a területfejlesztési intézményrendszer átfedésekkel, nem hatékonyan működött. Az helyzetértékelés kimondja, hogy az egy lakosra jutó GDP alapján az unióban nálunk a legnagyobbak a területi különbségek, 3152 település közül 1580 elmaradott, a közösségi közlekedés alig fejlődött, a munkába járás megoldhatatlan, az iskola, orvos, kultúra elérési esélye a rendszerváltáskor mért helyzethez képest romlott, súlyos társadalmi teher az aprófalvak elnéptelenedése, a gettók megmaradása. A társadalomkutatók fentebb idézett véleménye azt mutatja, azóta sem javult érezhetően a leszakadt térségek helyzete. Igaz, a papírra vetett tervekben is csak annyi szerepel, „a területi különbségek nem nőnek tovább” 2030-ig.

Nincs igazi felelős

A kormány tagjainak feladatait rögzítő tavaly májusi kormányrendelet alapján a területfejlesztéssel többen is foglalkoznak, azt azonban nehéz kibogozni, hogy ki mit csinál ebben a kérdésben. A Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely felel például Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért és a településfejlesztésért, településrendezésért. Az innovációért és technológiáért felelős Palkovics László feladatlistájában a területfejlesztés is szerepel, az agrárminiszter Nagy István tartja kézben az agrár-vidékfejlesztést, és a pénzügyminiszter Varga Mihálynak is jutott egy szelet, ő a területfejlesztés stratégiai tervezéséért felel.

Még alacsony az építési kedv Magyarországon

A KSH negyedévente közreadja a megyék népesedési, gazdasági adatainak frissítését a fejlettség olyan mutatószámaival együtt, mint az épített lakások száma. A Fókuszban a megyék című legutóbbi éves összesítés gyakorlatilag minden kérdésben igazolja, hogy nincs változás: a népesség 2018-ban minimálisan nőtt a munkahelyeket kínáló gazdaságilag fejlettebb régiókban, de a gyarapodás még az első helyen álló Pest megyében is csak 1,2 százalék, a második Győr-Moson-Sopron megyében már nem éri el az egy százalékot, Fejér, Komárom-Esztergom és Vas megye lakosságszáma pedig stagnált. A többi megye, de még a főváros népessége is valamelyest csökkent, Békésben és Tolnában a legnagyobb mértékben. Budapest lakosságszáma 1 millió 750 ezer fő, az országé 9 millió 778 ezer. A folyamat véletlenül épp 2010-ben érkezett fordulóponthoz, amikor tízmillió alá került az ország lélekszáma. Miközben a regisztrált munkanélküliek aránya a KSH adatai alapján országos szinten már csak az aktív korúak 3,6 százaléka, még az állami számítás is azt mutatja, hogy 8,7 százalék Szabolcsban, 7,1 Baranyában, és 6,2 a Hajdúságban a munkát keresők tömege. Ráadásul – ahogy arra Katona Tamás közgazdász, volt KSH elnök többször is rámutatott – a kormány trükközik a statisztikával, aktív dolgozónak veszi a 130 ezernyi közfoglalkoztatottat, és az egy évnél nem régebben külföldön dolgozókat. Ha őket a szociális ellátásoknál vagy a ténylegesen nem itthon dolgozóknál számítaná be, a valós munkanélküliség mindjárt felkúszna 7 százalék fölé, csak ezzel már nem lehetne dicsekedni. Arról sem ejtenek szót a sikerbeszámolók, hogy a statisztikában csak azok szerepelnek, akik bejelentkeznek a foglalkoztatási szolgálathoz, a reményt vesztetteket sehol nem tartják nyilván. Egy térség lakosságának életszínvonalát jól mutatja, hogy mekkora az ott dolgozók nettó bére, több vagy kevesebb az országos átlagnál, lassabban vagy gyorsabban emelkedik annál. A területfejlesztés szempontját is hozzátéve érdemes megnézni, melyik megye rontott vagy javított a pozícióján 2010 óta. Tavaly a havi nettó átlagkereset országos szinten 219 412 forint volt, 2010-ben 132 628 forint. Kilenc évvel ezelőtt is a fővárosban dolgozók keresték a legtöbbet, ez nem változott. Ugyanakkor 2010-ben még Komárom-Esztergom megye állt a második helyen, azóta azonban Győr-Moson-Sopron már régen átvette ezt a pozíciót. Ennél fontosabb, hogy a sor végén nincs nagy változás: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye az utolsó helyen maradt, még tavaly sem kerestek annyit a keleti határ közelében élők, mint a fővárosiak 2010-ben. A budapestiek akkor 162 500 forintot vittek haza, de a szabolcsiak még 2018-ban is csak 153 451 forintos nettó bérekkel álltak az utolsó helyen. Nem sokkal keresnek többet a békési, nógrádi és zalai alkalmazottak sem. Egy térség fejlettségét, az ott lakók életszínvonalát az is megfelelően jellemzi, hány lakás épül egy esztendő alatt. A hosszú évekig tartó mélypont után ugyan élénkül az építési kedv, de az emberek óvatosságát mutatja, hogy az országban sokfelé még mindig kevesebb ingatlant adtak át tavaly, mint 2010-ben. A fővárosban akkor 6186 használatbavételi engedélyt adtak ki, míg 2018-ban csak 3874-et. Baranyában a kilenc évvel ezelőtti 478 lakással szemben tavaly 223, Békésben 293 helyett 111, Nógrádban pedig 146 lakással szemben mindössze 54 épült. Vannak azonban térségek, ahol a gazdaság teljesítménye az építési kedvet is meghozta. Több ingatlant vehettek birtokba a tulajdonosok a 2010-es átadásokhoz képest Bács, Hajdú-Bihar, Pest, Vas és Veszprém megyében és különösen nagy volt az ugrás Győr környékén. Jellemző az is, hogy a hátrányos térségekben kevesebb ingatlanra mondják ki, hogy lakhatásra már alkalmatlan. Épp ezekben a megyékben lenne a legnagyobb szükség arra, hogy önkormányzati lakások épüljenek, amit a piaci ár alatt bérelhetnének a rászorulók, de a Fókuszban a megyék című KSH kiadvány adatai szerint az egész országban összesen 41 ilyen ingatlan épült tavaly, 13 megyében egyetlen egy sem. Budapest vezeti a sort 23 önkormányzati lakással, aminek azonban van egy nagy szépséghibája: valamennyit a XIII. kerületi önkormányzat építtette a Kartács utca 14. szám alatti passzívházban. Más kerületek egyet sem.
Frissítve: 2019.04.20 06:30