Polgárháborús helyzet fenyeget

Publikálás dátuma
2017.08.02. 07:36
Fotó: AFP
Teljesen kormányozhatatlanná válhat Venezuela, s párhuzamos államok alakulhatnak ki a dél-amerikai országban – nyilatkozta lapunknak egy szakértő a válság kapcsán.

Lilian Tintorinak és két gyermekének alig volt ideje hozzászokni, hogy három börtönben töltött év után férje, Leopoldo López ellenzéki vezető végre hazatért. A sokak által hősként tisztelt egykori polgármester a múltban aktívan részt vett az ellenzéki tüntetések megszervezésében, 2014-ben ezért 14 év börtönbüntetésre ítélték. Lópezt júliusban engedték ki és helyezték házi őrizetbe, ám három hét „szabadság” után keddre virradóra ismét nyoma veszett.

„Nem tudjuk, hogy hova lett, s hova vitték. De ha bármi történik vele, azért Nicolás Maduro lesz a felelős” – írt egy kétségbeesett üzenetet helyi idő szerint éjjel fél egykor López felesége, aki csupán annyit látott, hogy a hírszerzés (SEBIN) autója jött a férjéért. López napokkal korábban utcára hívta a Maduróval szemben kritikus tömegeket, hogy együtt tüntessenek az elnöknek elsöprő hatalmat biztosító alkotmányozó nemzetgyűlés megválasztása ellen. Az elmúlt napokban hasonlóan kritikusan nyilatkozott a kormányról egy másik köztiszteletben álló ellenzéki, Antonio Ledezma is, akinek keddre virradóra szintén nyoma veszett. A lánya által megosztott video tanúsága szerint az apját pizsamában rángatták el otthonról, majd egy SEBIN feliratú autó elhajtott vele.

A vasárnapi voksolás óta még nagyobb a káosz a latin-amerikai országban, mint az elmúlt hónapokban, pedig április óta forrong Venezuela. A főügyész tájékoztatása szerint mostanáig 121 ember vesztette életét a kormányellenes tüntetéseken. Az ellenzék álal bojkottált voksolás napján erőszakos demonstrációk zajlottak országszerte, az összecsapásokban tucatnyian meghaltak. Venezuela már jó ideje a teljes összeomlás szélén áll, s a kormányellenes tömegek szerint ezért Nicolás Maduro a felelős, ahogy a súlyos élelmiszer- és gyógyszerhiányért, valamint az egyre diktatorikusabb berendezkedésért is. A korábban Maduro-párti, mostanában azonban egyre kritikusabb főügyész, Luisa Ortega azt mondta, nem ismeri el alkotmányozó nemzetgyűlést, és vizsgálatot indít az ügyben. Az ellenzéki politikusok, akik mostanáig többségben voltak a parlamentben, szintén kijelentették: nem hagyják, hogy feloszlassák a parlamentet, nem hátrálnak meg.

Julia Buxton, a Közép-európai Egyetem (CEU) oktatója szerint félő, hogy párhuzamos államok alakulnak ki. „Nem kizárt, hogy teljesen kormányozhatatlanná válik az ország, és a megosztottság tovább nő. A legrosszabb forgatókönyv szerint Venezuela közelebb kerül egy erőszakos, polgárháborús konfliktushoz, hiszen nem lesz semmilyen mechanizmus arra, hogy békésen oldják meg a politikai vitákat” – magyarázta a Népszavának a Venezuela-szakértő, aki hozzátette: várhatóan folytatódni fognak az ellenzéki tüntetések is. „Félő azonban, hogy ezek kicsúsznak az ellenzéki koalíció irányítása alól, s még kaotikusabbá és erőszakosabá válnak. Ha ez bekövetkezik, a biztonsági erők még keményebben fognak lecsapni” – kommentálta Buxton.

A szakértő úgy véli, van egy derűlátóbb forgatókönyv is, miszerint a nemzetközi nyomás hatására elkezdődhet egy dialógus, ám erre kicsi az esély, hiszen a jelek szerint a nemzetközi közösség inkább a szankciók és az elszigetelés taktikáját választja. Az Egyesült Államok például hétfőn befagyasztotta Nicolás Maduro amerikai vagyonát. A CNN értesülései szerint hamarosan további, az olajipart érintő gazdasági szankciókat jelenthetnek be, amelyek igazán nagy csapást jelenthetnek a kormány számára, hiszen a nyersanyag jelenti a fő bevételi forrást. „Ezzel csak tovább erősítik Maduro antiimperialista retorikáját, ugyanakkor üzemanyagot jelentenek a kormányellenes tüntetések szervezői számára, s csökkentik a párbeszéd esélyét” – véli Buxton.

Kitörhet-e a világháború?

Publikálás dátuma
2017.08.02. 07:35
Fotó: AFP/Michael Fludra/NurPhoto
Miközben sok erőfeszítés történik a hidegháborús tendenciák megfékezésére, zavartalanul tovább tart a háborús pszichózis fenntartása, sőt fokozása.

Mind Oroszország, mind a NATO képviselői szinte naponta állnak elő újabb vádakkal, azt bizonygatva, hogy a másik fél milyen akcióval sodorta veszélybe a világ biztonságát. Hol arról cikkeznek, hogyan közelítették meg orosz harci repülőgépek az amerikaiakat, hol például arról, milyen módon veszélyeztette a NATO F-16-os vadászgépe az orosz védelmi minisztert szállító repülőgépet.

A helyzet instabilitását mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Vlagyimir Putyint a hamburgi csúcsértekezletre szállító elnöki gép 500 kilométeres kerülőt tett meg annak érdekében, hogy biztonsági okokból elkerülje Fehéroroszország, Lengyelország, Litvánia, Lettország és Észtország légterét. Ezen közben a baltiak éppen az oroszoktól féltik a légterüket, és nemcsak a légterüket. Egészen elképesztő pszichózis lett úrrá, amelynek olyan megnyilvánulásai vannak, amelyek keserű mosolyt fakasztanak. A svédek például úgy jelentették be néhány száz katona Gotland szigetre vezénylését, mint amivel a stratégiailag fontos területet alkalmassá tehetik az orosz behatolók feltartóztatására. A sorkatonaság visszaállítása, mintegy négyezer ember besorozása szintén azt az üzenetet hordozza, hogy Svédország felkészül a védelemre.

Ennél azért akadnak fajsúlyosabb üzenetek is. Ezek közé tartozik mindenekelőtt az amerikai katonai jelenlét és fegyverzet növelése az orosz határok közelében. Legutóbb a „Tobruq Legacy 2017” hadgyakorlatra az USA Patriot légvédelmi üteget telepített Litvániában. Az amerikai külügyminisztérium pedig jóváhagyta, hogy Románia Patriot rakétákat vásároljon 3.9 milliárd dollár értékben. Lengyelország is Patriotokhoz juthat, múlt héten már Észtország esetében is felmerült a lehetőség és igény.

A lengyel-litván határon megtartott NATO-gyakorlatnak is az volt a rendeltetése, hogy egy esetleges Baltikum elleni orosz támadás kivédésének lehetséges forgatókönyvét kidolgozzák. Hasonló gyakorlatokat vettek még tervbe. Eközben az oroszok mindig megtalálják a módját a válaszra, ősszel például a „Nyugat-2017” hadgyakorlattal, amelyről Észtország elnöke feltételezi, hogy egy NATO-elleni nagyméretű katonai művelet kidolgozását szolgálja.

A partizánháborúra való felkészülés alátámasztására alkalmasnak tűnnek az olyan nemzetközi elemzések, amelyek egy orosz támadás modellálásával jutottak olyan következtetésre, hogy 60 órára lenne szükségük az oroszoknak az észt főváros, Tallin elérésre, rosszabb esetben erre 36 óra is elegendő lenne. Az észtek mintegy 25 ezer önkéntesüket időről időre gyakorlatoztatják, a litvánok kézikönyveket is osztanak a partizánháború fortélyait oktatva.

Ilyen nagy lenne a baj? Az orosz és az amerikai média mindenesetre gondoskodik a háborús pszichózis ébrentartásáról. Mindenki a maga fegyverét, technikáját dicsőíti, és ennek hatását a laikusokra fel sem mérik. Vagy, ha mégis, nem törődnek vele.

A kérdés tehát: „Kitörhet-e a harmadik világháború?” Július elején erre kereste a választ moszkvai tanácskozásán néhány orosz szakértő. Alekszej Fenyenko, az Orosz Tudományos Akadémia vezető munkatársa, a találkozó fő előadója valószínűtlennek tart egy olyan totális háborút, amely az ellenség megsemmisítését tűzi ki célul. Olyan konfliktus azonban valószínű, amely a másik fél sarokba szorítását, kompromisszumra kényszerítését, a globális erőegyensúly felborítását célozza meg. Egy ilyen háborút nem közvetlenül egymás országai ellen indítanák el, hanem erőiket lokális területen ütköztetnék. A vitapartnerek a lehetséges helyszínek között említették a Közel-Keletet és a Balti-Fekete-tengeri régiót, de még Dél-Amerikát is.

A vita moderátora szerint a nukleáris háború veszélye növekszik. A periférián kirobbanó nukleáris háború tovább terjedését megkönnyíti az a tényező, hogy az atomfegyver bevetéséről szóló döntés és annak tényleges alkalmazása között igen kicsi az intervallum. Az ellenféllel való egyeztetés majdnem lehetetlen. Merőben új tényező a kiberfegyver bevetésének lehetősége, amely maga után vonhat akár egy nukleáris csapást is. Ma azonban a nukleáris elrettentés áll az első helyen, miközben mindenki dolgozik a legjobb nukleáris védőpajzs megteremtésén.

Egyes felszólalók szerint optimizmusra adhat okot, hogy 2009 óta a NATO hadipotenciálja a területi terjeszkedése ellenére csökkent, s az is, hogy a hidegháború legélesebb helyzeteiben mindig sikerült a nagyhatalmaknak elkerülniük a konfliktust.

Szerző

Kitörhet-e a világháború?

Publikálás dátuma
2017.08.02. 07:35
Fotó: AFP/Michael Fludra/NurPhoto
Miközben sok erőfeszítés történik a hidegháborús tendenciák megfékezésére, zavartalanul tovább tart a háborús pszichózis fenntartása, sőt fokozása.

Mind Oroszország, mind a NATO képviselői szinte naponta állnak elő újabb vádakkal, azt bizonygatva, hogy a másik fél milyen akcióval sodorta veszélybe a világ biztonságát. Hol arról cikkeznek, hogyan közelítették meg orosz harci repülőgépek az amerikaiakat, hol például arról, milyen módon veszélyeztette a NATO F-16-os vadászgépe az orosz védelmi minisztert szállító repülőgépet.

A helyzet instabilitását mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Vlagyimir Putyint a hamburgi csúcsértekezletre szállító elnöki gép 500 kilométeres kerülőt tett meg annak érdekében, hogy biztonsági okokból elkerülje Fehéroroszország, Lengyelország, Litvánia, Lettország és Észtország légterét. Ezen közben a baltiak éppen az oroszoktól féltik a légterüket, és nemcsak a légterüket. Egészen elképesztő pszichózis lett úrrá, amelynek olyan megnyilvánulásai vannak, amelyek keserű mosolyt fakasztanak. A svédek például úgy jelentették be néhány száz katona Gotland szigetre vezénylését, mint amivel a stratégiailag fontos területet alkalmassá tehetik az orosz behatolók feltartóztatására. A sorkatonaság visszaállítása, mintegy négyezer ember besorozása szintén azt az üzenetet hordozza, hogy Svédország felkészül a védelemre.

Ennél azért akadnak fajsúlyosabb üzenetek is. Ezek közé tartozik mindenekelőtt az amerikai katonai jelenlét és fegyverzet növelése az orosz határok közelében. Legutóbb a „Tobruq Legacy 2017” hadgyakorlatra az USA Patriot légvédelmi üteget telepített Litvániában. Az amerikai külügyminisztérium pedig jóváhagyta, hogy Románia Patriot rakétákat vásároljon 3.9 milliárd dollár értékben. Lengyelország is Patriotokhoz juthat, múlt héten már Észtország esetében is felmerült a lehetőség és igény.

A lengyel-litván határon megtartott NATO-gyakorlatnak is az volt a rendeltetése, hogy egy esetleges Baltikum elleni orosz támadás kivédésének lehetséges forgatókönyvét kidolgozzák. Hasonló gyakorlatokat vettek még tervbe. Eközben az oroszok mindig megtalálják a módját a válaszra, ősszel például a „Nyugat-2017” hadgyakorlattal, amelyről Észtország elnöke feltételezi, hogy egy NATO-elleni nagyméretű katonai művelet kidolgozását szolgálja.

A partizánháborúra való felkészülés alátámasztására alkalmasnak tűnnek az olyan nemzetközi elemzések, amelyek egy orosz támadás modellálásával jutottak olyan következtetésre, hogy 60 órára lenne szükségük az oroszoknak az észt főváros, Tallin elérésre, rosszabb esetben erre 36 óra is elegendő lenne. Az észtek mintegy 25 ezer önkéntesüket időről időre gyakorlatoztatják, a litvánok kézikönyveket is osztanak a partizánháború fortélyait oktatva.

Ilyen nagy lenne a baj? Az orosz és az amerikai média mindenesetre gondoskodik a háborús pszichózis ébrentartásáról. Mindenki a maga fegyverét, technikáját dicsőíti, és ennek hatását a laikusokra fel sem mérik. Vagy, ha mégis, nem törődnek vele.

A kérdés tehát: „Kitörhet-e a harmadik világháború?” Július elején erre kereste a választ moszkvai tanácskozásán néhány orosz szakértő. Alekszej Fenyenko, az Orosz Tudományos Akadémia vezető munkatársa, a találkozó fő előadója valószínűtlennek tart egy olyan totális háborút, amely az ellenség megsemmisítését tűzi ki célul. Olyan konfliktus azonban valószínű, amely a másik fél sarokba szorítását, kompromisszumra kényszerítését, a globális erőegyensúly felborítását célozza meg. Egy ilyen háborút nem közvetlenül egymás országai ellen indítanák el, hanem erőiket lokális területen ütköztetnék. A vitapartnerek a lehetséges helyszínek között említették a Közel-Keletet és a Balti-Fekete-tengeri régiót, de még Dél-Amerikát is.

A vita moderátora szerint a nukleáris háború veszélye növekszik. A periférián kirobbanó nukleáris háború tovább terjedését megkönnyíti az a tényező, hogy az atomfegyver bevetéséről szóló döntés és annak tényleges alkalmazása között igen kicsi az intervallum. Az ellenféllel való egyeztetés majdnem lehetetlen. Merőben új tényező a kiberfegyver bevetésének lehetősége, amely maga után vonhat akár egy nukleáris csapást is. Ma azonban a nukleáris elrettentés áll az első helyen, miközben mindenki dolgozik a legjobb nukleáris védőpajzs megteremtésén.

Egyes felszólalók szerint optimizmusra adhat okot, hogy 2009 óta a NATO hadipotenciálja a területi terjeszkedése ellenére csökkent, s az is, hogy a hidegháború legélesebb helyzeteiben mindig sikerült a nagyhatalmaknak elkerülniük a konfliktust.

Szerző