Királyi melléfogás

Publikálás dátuma
2017.08.03. 07:46

A kortárs irodalom egyik legolvasottabb szerzője, Stephen King több mint kétszáz filmes művének nagy része a silány mozgóképek sorát szaporítja. A képre kattintva galéria nyílik!

Stephen King alighanem a legtöbbet megfilmesített regényíró: 238 nyilvántartott írói kredittel rendelkezik filmes produkciókban. Pedig csupán 56 regényt jegyez, igaz, emellett számos novellát is írt. A számok és arányok mégis elképesztőek. Az is, hogy az író rajongóinak a szemében örök kérdés, hogy hogyan lehetséges az, hogy nyomasztóan túlnyomó többségben ezek a művek a rossz filmek történetét gazdagítják.

Egy kézen meg tudjuk számolni a jól sikerült King adaptációkat (Remény rabjai, Creepshow – A rémmesék könyve, Ragyogás, Halálsoron), míg a fércművek száma konvergál a végtelenbe. Összetett kérdés, hogy miért van ez, például, hogy a misztikus és horrorirodalom narratívája nehezebben átültethető mozifilmmé, mint mondjuk Dan Brown forgatókönyvszerű regényei. Esetleg az a tény, hogy kis költségvetéssel az ilyen produkciók hülyén mutatnak végül a vásznon, de mindezek mellett maga King is okolható a filmes bukások miatt.

Például azért, mert ahogy öregszik egyre bátrabban szidja Stanley Kubrick Ragyogását és isteníti a Mick Garris rendezte négy és félórás tévés változatot. Egyszerűen azért, mert utóbbi hűen követte a könyv eseményeit – ez nagyobb erény a szemében, mint a film minősége. Nagyon nem szereti, ha a regényeit alaposan átírják, mint annak idején Kubrick tette...

Garris, a Ragyogáson túl még öt pocsék King adaptációt jegyez és még mindig nem vonult nyugdíjba. Az már csak hab a tortán, hogy a legsilányabb Stephen King adaptációt maga Stephen King jegyzi. Az 1986-as Maximális túlhajtás kínosan gyenge és számos pontján röhejes szinte zuhanó produkciót forgatókönyvíróként és rendezőként dirigálta végig, igaz, a legenda szerint ritkán volt beszámítható állapotban. A nyolcvanas években egyre inkább előtérbe kerülő alkohol- és drogproblémáit viszont vállalta, sőt, élményeit beépítette a későbbi műveibe is.

Toronyverés

Lehetetlen misszió. Ez jutott az eszembe, amikor először olvastam, hogy megfilmesítik Stephen King nyolc regényből álló sorozatát A setét tornyot. Szokás szerint King ezeknél a misztikus-western műveknél sem épp a visszafogottságáról volt híres, csaknem ötezer oldalnyi irodalmi alapanyagról van szó. A gyártó Sony így nem is csak egy filmet tervezett, hanem egy egész multiverzumot: a most moziba került darabbal párhuzamosan annak előzménytörténete tévésorozat formájában fog életre kelni. Egyszóval több lábon álló vállalkozás ez, mely szemmel láthatóan olcsó trash formában manifesztálódik. Legalábbis Nikolaj Arcel mozija kapcsán abszolút ez a benyomásom.

A hatvanmillió dolláros költségvetés (amely kifejezetten alacsonynak számít álomgyári mércével) nagy részét minden bizonnyal a két főszereplő sztár gázsija vihette el, mert amit rajtuk kívül a vásznon látunk, szerény keretek között előadott olcsó szórakoztatás. Dramaturgiai problémák is vannak a produkcióval, sokáig nem egyértelmű, hogy Roland, a harcos tulajdonképpen a főhős – Idris Elba egyébként rutinból hozza a kötelező elvárhatót. Nem így a Waltert, a gonosz mágust alakító Matthew McConaughey, aki kéjes mosollyal az arcán ripacskodja el a szerepét. Kis kikacsintással, mintha azt sugallaná nekünk, nézőknek: bocsássuk meg neki gyorsan ezt a totális félreértést.

Infó:

A setét torony

Forgalmazza az InterCom

Álszent segítség a libanoni keresztényeknek

Publikálás dátuma
2017.08.03. 07:45
Basbina - A XVII–XVIII. századi templom felújítására öt és fél millió forint jut. Fotók: lebanon.org

Csaknem 463 millió forinttal támogatja a magyar állam libanoni templomok rekonstrukcióját. Így segítenék a keresztény közösségek helyben maradását, miközben Libanon legkomolyabb problémája a másfél millió menekült. Harmincegy helyszínen zajlik majd a rekonstrukció, a felújítandó templomok között van középkori, XVIII-XIX. századi és modern is, egy-egy helyszín támogatása pedig 2-27 millió forint között mozog. A több százmilliós projektet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) irányítja majd, a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) lapunknak adott válasza szerint az egyetem Régészettudományi Intézete és az Egyházrégészeti Kutatócsoportja vesz majd részt a munkában. A minisztérium szerint a helyszínekre a libanoni fél tett javaslatot, az összegeket az egyetem libanoni partneregyeteme, a USEK (Université Saint-Esprit de Kaslik) műemlékes szakemberei javasolták, őket pedig a libanoni Külügyminisztérium kérte fel erre. A minisztérium szerint a projekt részletes ütemtervének kidolgozása még zajlik. Azaz nem tudni, mikor kezdődik és mennyi időt fog igénybe venni a 31 templom felújítása. Kérdéses azonban, hogy a menekültválsággal küzdő Libanon támogatására és a helyi keresztények megmaradásának elősegítésére a templomrekontsrukció-e a legalkalmasabb eszköz.

A PPKE kutatói számára a terület nem ismeretlen. A Régészettudományi Intézet munkatársai 18 éve végeznek kutatómunkát a Közel-Keleten, Libanonban, Szíriában és Iraki Kurdisztánban. Libanonban például az USEK-kel együtt az UNESCO világörökség listáján is szereplő Qadísha-völgyi középkori kolostorok egyikén végeztek már ásatást.

A kérdésre, hogy a magyar kormányon kívül finanszírozza-e további fél a rekonstrukciókat, és hogy az összegek fedezik-e a felújításoknak, nem kaptunk választ. Az azonban biztos, hogy az Orbán-kormány a külföldi keresztény felekezeteknek utalt pénzekkel és a tavaly létrehozott keresztényüldözés elleni helyettes államtitkársággal a keresztényüldözés elleni küzdelem élharcosának tekinti magát a Közel-Keleten.

Smar Jbeil - A középkori keresztény templomra 27,5 millió forintot szán a kormány

Smar Jbeil - A középkori keresztény templomra 27,5 millió forintot szán a kormány.

A 4,4 milliós Libanonban él a legnagyobb keresztény közösség és itt a legváltozatosabb a vallási összetétel a Közel-Keleten. Hivatalosan 1932 óta nem volt népszámlálás, így különböző adatok vannak arról, hogy pontosan melyik felekezetnek hány tagjai van. A muzulmánok arányát 54-59 százalékra teszik (szunnniták és síiták körülbelül ugyanannyian vannak), a keresztényekét pedig 39-41 százalékra. Közülük a legnépesebb a maronita egyház (becsült arányuk 21 százalék és az ő egyetemük az USEK), rajtuk kívül vannak még görögkatolikusok, melkiták, protestánsok, örmény és szír ortodoxok és katolikusok. A vallási összetettséget a politikai hatalommegosztás is tükrözi: az elnöknek maronitának, a miniszterelnöknek szunnitának, a parlament elnökének pedig síitának kell lennie. A vallási közösségek nagyrészt kiegyensúlyozottan élnek egymás mellett, Libanonnak nem is ez a legégetőbb problémája. Sokkal inkább a menekültválság: másfél millió, főleg szíriai és kisebb részben palesztin menekült él az országban. A menekültek hatalmas megterhelést jelentenek a gazdaság és az iskolarendszer számára, miközben a helyi vallási közösségek a menekülők Libanonban maradása esetén az egyensúly felborulásáért aggódnak. A szír menekülők nagy része ugyanis szunnita, ami nemcsak a muzulmán-keresztény arányt, hanem a síita-szunnitát is felborítja. Ráadásul a térségben a szélsőséges iszlám megerősödése ugyanúgy veszélyt jelent a muzulmán népességre, mint a keresztényre.

Libanon számára a kivándorlás is nagy problémát jelent, ez azonban nemcsak a keresztények helyben maradásáról szól. A kivándorlók és leszármazottaik, azaz a diaszpóra közel 10 milliós és az elmúlt években is sokan elmentek Libanonból. A migrációs hullámok ugyan valóban csökkentették a keresztények arányát, a bejrúti Information International 2014-es emigrációs felmérése viszont azt mutatja, hogy a muzulmánok nagyobb arányban hagynák el jelenleg az országot ha tehetnék, mint a magukat kereszténynek vallók. Azt ugyan nem tudni, mennyire volt reprezentatív ez a felmérés - néhány éve a Gallup kutatócég is hasonlóan mért -, az azonban árulkodó, hogy a kivándorlás okaként a politikai rendszer és a menekültválság által megterhelt gazdaság instabilitását és a jól fizető munkahely hiányát jelölték meg, nem pedig a vallásgyakorlás ellehetetlenítésére hivatkoztak.

Bábképzetek a Műcsarnokban

Németh Ilona színházi bábmunkáiból nyílik kiállítás a Műcsarnokban augusztus 23-án. Németh Ilona egész alkotó pályáján színházi emberként dolgozott – bábosként, színészként, jelmez-, látvány- és legfőképpen bábtervezőként –, de a szeptember 24-ig nyitva tartó tárlat arra is lehetőséget ad, hogy képzőművészként mutatkozzon be.

Szerző