Elhunyt a világszerte elismert magyar fizikus

Életének 82. évében elhunyt Zawadowski Alfréd fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja - tájékoztatott az MTA hétfőn.

A szombaton elhunyt akadémikus a magyar fizika egyik legmarkánsabb, a világon mindenütt ismert és elismert, iskolateremtő alakja volt. Zawadowski Alfréd 1936. április 15-én született Budapesten. Fizikusi oklevelet 1959-ben szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Pályáját az MTA Műszaki Fizikai Kutatóintézetében kezdte, majd 1962-től 1989-ig az MTA Központi Fizikai Kutatóintézetében dolgozott. 1964 és 1973 között az elméleti szilárdtest-fizikai csoport vezetője volt, 1978 és 1984 között pedig a Tudományos Tanácsadó Testület vezetője, illetve társelnöke. 1989-től 1992-ig az MTA ELTE Elméleti Fizikai Kutatócsoport kutatóprofesszoraként folytatta tudományos munkásságát.

1992-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Fizikai Intézetének igazgatójává nevezték ki. Az intézetet 2000-ig vezette. 2006-ban professor emeritusi címet kapott. Emellett az MTA és a BME közös Kondenzált Anyagok Fizikája Kutatócsoportját vezette. 1999 és 2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott. Magyarországi állásai mellett számos külföldi intézmény vendégprofesszoraként dolgozott.

Kutatási területe az elméleti szilárdtest-fizika volt, egyebek mellett a híg mágneses ötvözetekkel, a töltéssűrűség- és spinhullámokkal, a kétcsatornás Kondo-effektussal, a magas hőmérsékletű szupravezetőkkel, illetve a mezoszkopikus rendszerekkel foglalkozott.

Zawadowski Alfréd munkásságát egyebek mellett Akadémiai Díjjal, Állami Díjjal, illetve Széchenyi-díjjal ismerték el. "A magyar fizika jelentős személyiségeinek sora, köztük Sólyom Jenő, Grüner György, Fazekas Patrik, Jánossy András, Mihály László, Mihály György vallotta, vallja magát a Zawadowski-iskola tagjának. Szuverén személyiségének intézményalkotó képességét legragyogóbban a BME Fizikai Intézet oktatási és tudományos profiljának fundamentális átalakításával bizonyította" - méltatta az iskolateremtő tudós tevékenységét 80. születésnapján az Eötvös Loránd Fizikai Társulat elnöksége.

Szerző

Mindenre lő, ami a Holdnál közelebb kerül: épül a magyar hullócsillag-vadász rendszer

Publikálás dátuma
2019.02.23 15:56
Illusztráció
Fotó: AFP/ MATTHIAS BALK
Néhány évente egyszer esik meteorit magyar földre, így saját fejlesztésű eszközzel javítanák esélyeiket az MTA kutatói arra, hogy megvizsgálhassanak egyet.
A lehulló meteorok pályájának kiszámítását és a becsapódó meteoritok megtalálását segíti az a kamerarendszer, amelynek első elemét a szakemberek március elején telepítik Mátraszentimre közelében, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézetének Piszkéstetői Obszervatóriumánál. Meteorcsillagászati fejlesztésekre még 2016-ban nyertek el egy négyéves futamidejű pályázatot. A Kozmikus hatások és kockázatok című projekt célja az, hogy a kutatók a bolygónkat megközelítő, a földi légkört és a földfelszínt elérő, illetve a Holdba becsapódó apró égitesteket monitorozzák.
A több fejlesztést is magába foglaló projekt egyik eleme az a kamerarendszer, amelyet mérnökök és IT szakemberek fejlesztettek ki, ez a földi légkörbe érő fényes tűzgömbök pályaszámítását és a lehulló meteoritok megtalálását teszi majd lehetővé, akár a nappali órákban is. A fejlesztés a Kárpát-medencére hulló meteoritikus aktivitásról ad majd tiszta képet.
"A mi programunk mindenre lő, ami mozog, és a Holdnál közelebb kerül a Földhöz"
- fogalmazott Sárneczky Krisztián, az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézet kutatási koordinátora, hozzáfűzve, hogy a fejlesztésnek köszönhetően már nemcsak azokra a meteorokra tudnak "lőni", amelyek a Hold és a Föld között elhaladnak, hanem azoknak a meteoritoknak is a nyomára tudnak bukkanni, amelyek eltalálják a Földet.
"A kutatók nagy vágyálma, hogy egyszer egy frissen hullott, pár órás, a Naprendszer eredetét őrző meteoritot fogjanak a kezükbe"
 - jegyezte meg Sárneczky Krisztián, hozzátéve: ez olyan kozmikus anyag, amely viszonylag kevés változáson ment át.  "Ez Magyarországon viszonylag ritkán történik meg" - mondta, felidézve az 1857-es kabai meteorithullást és azt a 2011-es esetet, amikor Csátalján szántás közben egy traktor akadt bele Magyarország eddigi legnagyobb meteoritjába. Amint a Földre ér egy meteorit, ez az egyébként évmilliárdokig érintetlen anyag nagyon gyorsan elkezd pusztulni, mállani.
Ez esetben a Kárpát-medence területén próbálják meg észlelni azokat a vélhetően néhány évente bekövetkező, Magyarországnyi területet érintő meteor légkörbe lépéseket, amelyekből hullás is lehetséges.
Az épülő kamerarendszernek köszönhetően több helyről is fotózható majd a meteoritok térbeli útja, és a kutatók meghatározhatják a meteoritok nagyjából 20 kilométeres sötét hullási szakaszát is. "Ez azért nagyon fontos, mert hullásuk során a tűzgolyók nem izzanak végig, úgy 20-30 kilométer magasan a legnagyobb tömegű, legnagyobb sűrűségű meteor is kialszik, a fényképeken nem látszik tovább. Innentől kezdve szabadesésben zuhan tovább, immáron a nem ismert magaslégköri szelektől sodródva" - fogalmazott Sárneczky.
A projekt során olyan saját fejlesztésű kamerarendszert építenek ki, amely kombinálja a digitális fényképezőgépek és a videokamerák technikai lehetőségeit. A kutató elmondta, hogy már létezik egy hálózat, amely analóg kamerákkal működik. A rendszert amatőr csillagászok üzemeltetik és viszonylag kevés megfigyelési ponttal rendelkezik. A fő problémát az jelenti, hogy az analóg kamerákat érzékenységük miatt az igazán fényes meteorok beégetik, így nem lehet pontos adatokat szerezni az útjukról. A kizárólag digitális technológián alapuló rendszereknél pedig az okozza a problémát, hogy mivel nem lehet tudni mikor jön pontosan egy meteor, folyamatosan exponálniuk kell. Ez néhány éjszaka alatt több ezer felvételt jelent, amit nem sokáig bír el egy ilyen kamera. Ezért kombinálni kellett a rendszereket, olyan digitális videokamerákat fejlesztettek, amelyek megfelelő programokkal észlelik a meteormozgásokat és csak akkor exponál a digitális fényképezőgép, amikor észlelés történik.
A tervek szerint négy helyszín fedi le a hazai égboltot.
Jelenleg a Piszkéstetői Obszervatóriumnál dolgoznak a szakemberek, ezt követően Sopronban telepítenek egy kamerát. A további két helyszín még bizonytalan, mert nem könnyű olyan területet találni, ahol van körpanoráma, internet, áram, és amelyet megfelelően őriznek - mondta a kutató. A "kicsit küklopszra hajazó eszközt" elektromos, hűtött-fűtött kültéri dobozban telepítik, távoli kontrollal - tette hozzá.
A kamerarendszeren túl a meteorcsillagászati fejlesztések keretében a Piszkéstetői Obszervatórium Schmidt-távcsöve is új digitális kamerarendszert kap, amellyel a már felfedezett, potenciálisan veszélyes égitesteket lehet majd vizsgálni. A telepítés munkálatai idén nyáron fejeződnek be. Egy 80 cm átmérőjű tükrös teleszkópra telepítendő gyors képrögzítő eszközzel pedig Szombathelyen a Holdba csapódó meteorokat figyelik majd, amelynek meteorstatisztikájából következtetni lehet a Földünket érő meteorok eloszlására és szezonalitására. Ennek munkálatai az idén fognak befejeződni - közölte Sárneczky Krisztián.

Az univerzum eredetét vizsgálja a NASA új küldetése

Publikálás dátuma
2019.02.23 11:11

Fotó: NASA/ Caltech
A marsjáró halála után az űrügynökség új teleszkópot indít az univerzum és az élet kezdeteinek tanulmányozására.
Az Opportunity elbúcsúztatása után az univerzum és az élet kezdeteinek tanulmányozását jelölte meg új célként az űrügynökség. A marsjárót annak idején 90 napos küldetéssel indították útnak, ehhez képest másfél évtizeden keresztül dolgozott. A hivatalos bejelentés szerint a Spectro-Photometer for the History of the Universe, Epoch of Reionization and Ices Explorer - SPHEREx névre keresztelt eszköz 2023-ban indul majd útjára, két éven keresztül dolgozik majd a fellövés nélkül 242 millió dollárba kerülő költségvetésből – írta az Sg.hu.
Az optikai és az infravörös tartományhoz nagyon közeli sávban figyelnének meg nagyjából 100 millió csillagot a Tejútrendszerben, ehhez azonban mintegy 300 millió egyéb galaxis csatlakozik majd, betekintést nyújtva a korai időszakba, talán arra is választ adva, hogy miként tágult ki olyan gyorsan az univerzum egyetlen nanoszekundummal az ősrobbanás után. 
A távcső félévente 96 különböző színsávban szemügyre veszi a teljes égboltot, minden korábbinál részletesebb térképet állítva ezzel össze. Eközben az űrügynökség asztrobiológiai programjának egyik koordinációs hálózatán belül az élet megjelenéséhez szükséges planetáris feltételeket kezdik kutatni.
Frissítve: 2019.02.23 11:11