Lovakrul

Aki nem szereti a díszeket, az kommunista - olvastam a velős megállapítást egy internetes fórumon még a legeslegelső Orbán-kormány idején. Az utóbbi években erős gyanúmmá vált: az akkori topikoló mára kormányzati szakértővé nőtt, és ő lehet az, aki ezerrel nyomja a háttérből az ötletet, hogy helyre kell állítani a budai Vár egykori királyi palotájának "eredeti" formáját.

Hogy milyen lenne ez az "eredeti", az most már szépen látszik a nyugati vároldalon, ahol lassan szerkezetkész állapotba kerül a valaha volt királyi lovarda mása. A hauszmanni habcsók betonból: pont annyira lesz elegáns és eredeti, mint a Közlekedési Múzeum, ha egyszer valóban visszaépítik a könnyű kézzel elbontott kiállítócsarnok millenniumkori formáját.

Ráadásul a másolat építészeti minősége csak a probléma egyik oldala. A másik a kínzó kérdés, hogy tulajdonképpen mi az ördögnek kell nekünk egy 3,5 milliárd forintba kerülő lovarda a budavári kulturális negyed kellős közepén? Még akkor is, ha a lovak időleges távollétében rendezvényhelyszínként tervezik működtetni. Bálokat, fogadásokat, konferenciákat most is prímán lehet ugyanis tartani a Nemzeti Galéria, a Budapesti Történeti Múzeum és a Széchényi Könyvtár környező, tágas tereiben.

Fölöttébb valószínű tehát, hogy a lovarda nem más, mint ajtórésbe dugott láb. Még a választás előtt átadják, felavatják valami pompás lovas eseménnyel, és széttárják a karjukat: emberek, ha azt akarjátok, hogy az egész palota ilyen "eredeti", ennyire szép legyen, akkor nem kell mást tennetek, mint ránk szavazni. Mi majd visszaépítjük az összes többi díszes micsodát is nektek, amelyekről csak a kommunisták állítják, hogy egyrészt feleslegesek és drágák, másrészt már a maguk korában is rikítóan ízléstelennek tartották őket nem kevesen.

Persze ez csak a roppant sokadik ok a sorban, hogy azért drukkoljunk, ne sikerüljön nekik.