Előfizetés

Legenda születik

Hegyi Iván írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2017.08.08. 07:55
Deutsch Tamás klubelnök nem az NB II-ről álmodozott, amikor átadták az Új Hidegkuti Stadiont. Fotó: Molnár Ádám
Antigua és Barbuda múlhatatlan emléke a Hungária körúti másodosztályú labdarúgó bajnoki találkozón köszönt vissza, amikor csereként lépett pályára Bori Gábor.

A neves ügyvéd egyszer csak azt mondta a nem kevésbé jó hírű szállodában: „Megyek, megnézem a tévében az MTK-t.”

Az asztalnál néma csend támadt. Majd valaki félszegen visszakérdezett:

– Melyik csapattal játszik az MTK?

„A Cegléddel az NB II-ben” – érkezett a lakonikus válasz.

Most már tényleg teljessé vált a nesztelenség, ám a doktor úr különös passziója felkeltette az érdeklődést a találkozó iránt; még néhány hölgy is bele-belenézett a meccsbe. Egyikük megjegyezte: „Jé, nincsenek nézők”. A férfiak hümmögtek: – Nincsenek. „Kitiltották őket?” – Nem. Maguktól maradtak otthon. „Akkor azért van az a két hatalmas fal a kapuk mögött lelátó helyett!” – Nem, az tervezői lelemény. „Hol itt a fortély? Szörnyen néz ki...” – Ízlés kérdése, drágám.

Ahogyan az is, mivel tölti idejét vasárnap délután a jogtudományok doktora.

Amúgy a találkozó színvonala nem volt kirívóan alacsonyabb az úgynevezett NB I nívójánál, és a 951-es nézőszám sem törpült el az első osztályúnak mondott forduló 2453-as látogatottsági középértéke mellett. (A zárt kapus Újpest–Vasas találkozót természetesen nem vettük számításba.) A nyolcvanhatodik percig az idehaza megszokott mederben zajlott a mérkőzés, azaz – a bevett kifejezéssel – „csordogált a játék”, amikor hirtelen az ütötte meg a fület: beáll Bori, aki akár az MTK legendájának is tekinthető.

Na most, nekem személyesen semmi bajom a harminchárom éves labdarúgóval, aki ráadásul nem is tehet arról, hogy efféle szamárságokat mond róla az, aki – a jelek szerint – rosszabb riporternek, mint a szóban forgó védő-középpályás futballistának. Ám Bori eddig a leginkább azzal hagyott nyomot maga után, hogy Antigua és Barbuda világhírűnek nem nevezhető csapata ellen szerepelt a címeres mezes együttesben – csereként –, és többször nem is volt válogatott. Tűnődöm, vajon hányan mondanák fel hibátlanul az akkori (2005-ös) összeállítást? Nagyjából annyian, amennyien a mai MTK-ét... De hogy ne hagyjam kétségek között az olvasót, ide írom az egzotikus vetélytárs ellen fölényes, 3-0-s diadalt arató játékosok névsorát: Rabóczki (Vlaszák) – Vermes (Regedei), Böjte, Koller (Takács), Vanczák – Vadócz, Feczesin (Kapcsos), Tőzsér – Priskin (Majoros), Rajczi (Bori), Sitku (Ferenczi).

Senki ne szégyellje, ha ezt nem tudta fejből...

Annál inkább röstellheti magát a szpíker, mert az MTK hosszú évtizedekig nagy klub volt, legendáit mélységesen tisztelni illenék. Minimum azzal, hogy nem hígítjuk fel a dicsőséges listát. Amelyen – tényleg csak kivonatosan – olyan emblematikus alakok szerepelnek, mint Bíró Sándor, Börzsei János, Braun József, Bukovi Márton, Cseh II László, Guttmann Béla, Hidegkuti Nándor, Kalmár Jenő, Kovács Imre, Lantos Mihály, Mándi Gyula, Molnár György, Nagy István, Opata Zoltán, Orth György, Palotás Péter, Sas Ferenc, Schaffer Alfréd, Schlosser Imre, Sebes Gusztáv, Sándor Károly, Sipos Ferenc, Titkos Pál. Az 1964-es KEK-döntőben szerepelt csapatból (Kovalik – Keszei, Danszky, Jenei – Nagy, Kovács Ferenc – Sándor, Vasas, Bödör, Kuti, Halápi) két játékos került az előbb említettek közé... Hogy az 1968-ban kupagyőztes garnitúráról (Hajdú – Szántó, Dunai, Csetényi, Jenei – Török, Strasszer, Oborzil – Kékesi, Szuromi, Sárközi), netán Verebes József 1987-es bajnokcsapatáról (Gáspár – Huszárik vagy Talapa, Híres, Turner, Szalai – Kékesi, Varga, Turtóczki, Bognár – Boda, Szeibert) ne is beszéljünk...

Magunk közt szólva: az utóbbi társaságnak bizony már voltak gyenge pontjai. S az azóta eltelt harminc évben a helyzet messzemenően romlott.

Még akkor is, ha a közszolgálatinak magasztalt televízióban ma is legendák születnek.

A nagy piramis titkai

Publikálás dátuma
2017.08.08. 07:18

A tudósok biztosak abban, van még egy rejtett kamra valahol az eddig ismert alatt Kheopsz fáraó piramisában. Az új technikák, infravörös termográfia és muográfia – utóbbiban elemi részecskék röntgenfelvételhez hasonlóan adnak képet – már lehetővé tették a tört falú piramis belső szerkezetének feltárását.

Mikrochip a bőr alatt

Varga Péter
Publikálás dátuma
2017.08.08. 07:18
Fotó: AFP/Adam Berry
A bőr alá helyezett apró készülékkel ajtók nyithatók ki, mobiltelefonok, számítógépek indíthatók el és fizetni is lehet vele.

Alig észrevehető kis kidudorodás jelzi a kézfejen, hogy alatta egy rizsszemnyi mikrochip kapszula rejtőzik. Segítségével ajtók nyithatók ki, mobiltelefonok, számítógépek indíthatók el, fizetni lehet velük. A beleépített technika nem új és különleges, ilyen elektromágneses rádiófrekvenciás elven működő ragasztós címkék védik például az árukat a tolvajoktól. Az egyik gyártó cég, a Dangerous Things tavaly több mint tízezret adott el a kapszulákból. Egy visconsini cégnél már 50 alkalmazott kezébe ültették be a 300 dolláros eszközt.

Cégek tucatjai érdeklődnek szerte a világban az implantátum iránt. Ezzel együtt az aggodalmak is nőnek, hiszen személyes adatok biztonsága is veszélybe kerülhet általuk. „Csipek nélkül sem jelent semmi különösebb nehézséget hozzájutni a személyekhez köthető adatokhoz – mondja Kevin Warwick, a Coventry University kibernetika professzora, aki elsőként a világon, 1998-ban kezdett ilyet viselni az alkarjában. ,,A Google, az Apple és a Facebook pedig sokkal több és pontosabb információt tud szerezni napi tevékenységünkről, mint amilyet egy ilyen chip adni tud - ami csak néhány centiméterre a leolvasó berendezéstől aktiválódik -, tehát GPS-es követésre alkalmatlan. Hátrányok azért vannak, a chip meghekkelhető, bár a belépőkártyák is. Ha elromlanak, nehéz kivenni őket a bőr alól vagy akárcsak lekapcsolni őket. Előnye, hogy nem lehet a otthon felejteni, a rajta tárolt adatok épp ott és akkor hívhatók elő memóriamutatványok nélkül, ahol szükség van rájuk."