Baji Balázs: belülről nagyon gyorsan történtek a dolgok

Baji Balázs 110 méteres gátfutásban harmadikként zárt a londoni atlétika-világbajnokságon, a bronzérem megszerzésével egy nagy álma vált valóra.

Baji hétfő este remek szereplésével váratlan magyar sikert ért el a vb-n, ám kedden délután máris készségesen fogadta a Népszava kérdéseit.

- Hogy érzi magát, fel tudta már fogni, hogy harmadik lett?

- Egyelőre ízlelgetem ennek a gondolatát és ezt az egész szituációt. Nehéz még teljesen felfogni, főleg addig, míg az érmet nem adták át. Nagyon várom a pillanatot, hogy megkaphassam, és itt legyen a kezemben, akkor végképp elhiszem majd, hogy ez bizony valóság. Már többször megfogalmaztam magamban azt, hogy: “Igen, világbajnoki bronzérmes vagyok.”

- Gondolta volna bármikor, akár a döntő előtt közvetlenül, hogy érmet fog szerezni?

- Úgy indultam neki, hogy döntőbe szeretnék kerülni, hiszen már az is egy nagyon nagy sikernek számított volna önmagában. Miután ez sikerült, megfogalmaztam magamban, hogyha egy jó, nagyjából hibátlan futást tudok produkálni, akár a dobogó és az érmek elosztásába is beleszólhatok. Nem sikerült a tökéletes futás, de nem is kellett, hiszen ez egy nagyon kemény küzdelem volt, sok versenyzőn érződött a teher és a nyomás. Én szerencsére jól jöttem ki ebből.

- A hatodik gát után kirobbanó formában hajrázott, melynek meg is lett az eredménye. Mi történt akkor, és hogyan nézett ez ki belülről?

- Belülről nagyon gyorsan történtek a dolgok. Sajnos két hibába belefutottam a legelején, az valamennyire kizökkentett. Sikerült mégis higgadtnak maradnom és megőriznem a nyugalmamat, kicsit hátrányos helyzetből is rendezni tudtam a technikámat. Nem pánikoltam és rohantam bele újabb hibákba, így meg tudtam őrizni a mezőny közepén a pozíciómat, a végére sok maradt még bennem. Ez mind kellett ahhoz, hogy ezt a 110 métert így meg tudjam nyomni, és az úgymond “hátrányos helyzetből” ilyen jól tudjak gyorsítani. Az utolsó gátról nagyon jól jöttem le, a mellbedobás pillanatában pedig jól sikerült beérkeznem, ami a harmadik helyet jelentette.

- A családja a helyszínen szurkolt önnek?

- Nem voltak kint Londonban, de a futás után őket hívtam először. Nagyon örült mindenki, nézték minden versenyemet és szurkoltak, küldték az energiát mint mindig. Nagyon sokat segítettek a támogatásukkal.

- Hogyan értékelt az edzője, beszéltek már a futásáról?

- Igazából nagyon kiértékelni még nem volt alkalmunk a versenyt, de természetesen nagyon örült és ő is boldog. Nem találunk igazából szavakat erre az egészre, hosszú évek kemény munkája érett most be, mindkettőnk számára.

- Bakos György a legelső atlétikai vb-n 1983-ban hatodik lett a gátfutás döntőjében, most ön az első magyar döntős 34 év után. Ennek kapcsán beszéltek egymással?

- Sajnos nem ismerem őt személyesen. Természetesen ismerem a nevét, a pályafutását, felnézek rá. A gátfutásnak egy nagyon meghatározó alakja, az ő eredményei is kellettek ahhoz, hogy a mai magyar gátfutás és az én eredményeim is ilyenek legyenek, amilyenek. Nagyon becsülendőek és tiszteletre méltóak az ilyen úttörő alakok, mint ő. Ellenben Kiss Dániellel az előző csúcstartóval és egyben nagyon jó barátommal viszont beszéltem, végigszurkolta a versenyemet Csillag Leventével, az előtte lévő országos csúcstartóval. Személyesen is hozzátettek a sikeremhez a támogatásukkal.

- Miben kell keresni a régen várt siker titkát? Más edzésmódszerek?

- Semmit nem csinálunk másképp, mint eddig. Ugyan azt a munkát folytatjuk, amit eddig, végre összeértek a dolgok. Mind fejben, mind fizikailag összeállt minden. Nagy szerencsém és erősségem, hogy elkerülnek a sérülések, jó a munkabírásom, s tudok egyik évről a másikra építkezni, fejlődni. Mióta felnőttként sportolok, nem volt olyan problémám, hogy ne tudtam volna javítani az időeredményeimen. A gátfutás a harmóniáról szól, és arról, hogy minden összeálljon, stimmeljen. Erre idáig kellett várni s hála Istennek türelmes, alázatos és kitartó voltam, melynek most itt van a gyümölcse.

- Mik a tervei a közeljövőre nézve, belefér a pihenés?

- Lesznek még megmérettetések az idén. Hátra vannak a Gyémánt Liga versenyek és az Universiade is, tehát vár még rám feladat. Innentől kezdve azért jobban élvezni fogom a szezont, és próbálom tartani ezt a jó formát. Bízom benne, hogy fogok még jókat futni.