Gonosz a baba: kitör a frász

Annabelle, a hátborzongató játék baba rémsorozattá vált a nem várt sikere miatt. Egyre nő a horrorfimek közönsége, pedig a rendszerváltás előtt csak egy szűk réteg nézte.

Bevallom férfiasan: azon szkeptikusok közé tartoztam, akik nem gondolták azt, hogy a Démonok között olyan sikeres lesz, hogy már forgatják a harmadik részt, azt pedig kifejezetten elképzelhetetlennek tartottam, hogy az első részben felbukkanó gonosz baba kap majd egy külön filmet. A három ével ezelőtt készült Annabelle pedig annyira irritálóan rossz volt, hogy nagyobb összeget mertem volna arra tenni, hogy a címszereplő teremtményt nem látjuk többé viszont a mozivásznon. A Démonok között univerzum azonban annyira erősnek bizonyult, hogy a film nemhogy nem bukott meg, hanem szép anyagi siker volt. Így végül most elkészült a második rész – mely viszont olyan félelmetes néhány jelentében, hogy garantáltan ugrálni fogunk a moziszékben.

A teremtés alcím pedig arra utal, hogy tulajdonképpen nem is folytatásról van szó, hanem előzményről. Ez pedig pazar kiindulási pontot teremtett David F. Sandberg rendezőnek, hogy elfelejtse az első részt és alanyi jogon friss univerzumot teremtsen. Így visszamegyünk a huszadik az ötvenes évek vidéki Amerikájába ahol a babakészítő (Anthony LaPaglia) elveszíti a kislányát egy ostoba balesetben. Feleségével együtt imádkoznak, hogy újra láthassák a gyermeket, amikor egyszer csak megjelenik - csak akkor még nem is sejtik, hogy nem a lányuk lelkét látják, hanem valami sokkal gonoszabb bújik meg a háttérben. A cselekménybe, mint nézők akkor kapcsolódunk be, amikor egy közeli árvaházat bezárnak és a házaspár befogad egy féltucat lánygyermeket. A történet közülük elsősorban a mozgáskorlátozott Janice-re és a barátnőjére, Lindára koncentrál. Ők lesznek azok, akik idejekorán felfedezik a házban rejlő nagybetűs gonoszt. Jegyezzük meg a két gyerekszínész nevét, ők ketten viszik el a hátukon a filmet: Talitha Bateman és Lulu Wilson. Nem most halluk rólunk utoljára.

Ha az Annabell – A teremtést mint műfaji filmet nézzük, akkor elmondható, hogy a legnagyobb erénye, hogy Sandberg mindent úgy csinált, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Pontosan tudja, hogy mikor kell ijesztgetni, bedobni egy kép és hang effektet, és a tempóérzéke sem utolsó. Illetve, képes végig fenntartani a suuspense-t, hogy még akkor is majrézzunk a székben ülve, amikor éppen nem is történik a vásznon semmi borzalmas. A műfaj gyakorlott és sokat látott rajongói így minden bizonnyal könnyebben veszik majd a látottakat, de aki nem horrorguru, az garantáltan azon kapja majd magát, hogy a kezdeti már-már unalmasnak is titulálható felvezetés után, azért rendesen kitör majd rajta a frász!

Infó:

Annabelle 2. – A teremtés

Forgalmazza az InterCom

A szocializmus, a lelki szükséglet és a horror

– A horrorfilmeknek köszönhetően biztonságos környezetben gyakorolhatjuk az egyik olyan ösztönünket, amit a való életben csak komoly stresszhelyzet, illetve valós veszély mellett tehetünk meg. Szeretjük tesztelgetni a határainkat, főképp, ha ez nem rejt valós kockázatokat – mondja Tóth Csaba, a VOX Mozimagazin főszerkesztő helyettese, a zsáner szakértője, arra a triviális kérdésünkre, hogy miért szeretünk horrort nézni.

Persze Magyarországon ez nem volt mindig könnyű, mivel a rendszerváltás előtt a horror - néhány kivételtől eltekintve - ki volt tiltva a magyar mozikból, csak nagyon szűk tábora volt a műfajnak, és ez nagyon sokáig meglátszott a mozis bevételeken is. Tóth szerint a helyzet az utóbbi kettő-három évben változott csupán. A régi idők horror-ellenes reflexeit az új moziba járó generáció legyőzte, és most már sok a sikeres horrorfilm a magyar mozikban is.

A horror egyben szerencsés műfaj is, sokkal több hibát elnézünk egy-egy ilyen műnek, mint mondjuk egy drámának. Ezeknek a műveknek ugyanis megvan az a szabálya, hogy amint egy horrorfilm rosszá válik, akkor sokszor ettől vicces lesz. Ha pedig horrorként nem is, de egyfajta vígjátékként még mindig működhet a film, ezért bocsátunk meg neki.

Mindazonáltal, a Démonok között széria sikere kacsán Tóth Csaba megjegyzi: ezek a művek arra mutattak rá, hogy a gazdasági válság után az emberek mennyire rettegnek az otthonuk elvesztésétől. A kísértetek a lelkünk mélyén valahol a bankokat jelentik, akik a nem fizetett hitel miatt lecsaphatnak a házunkra. Mint annak idején George A. Romero zombijai a szovjet fenyegetéstől való félelmet reprezentálták.