menekültek;mifajtánk;

2017-08-12 09:40:00

Ezek és Azok

Öcsém, nem érted te a csíziót! Jönnek Ezek, akár a barmok. Nem néznek, nem látnak semmit, csak vonulnak. Örülhetünk, ha végigsepernek rajtunk, mert így nem fészkelik be magukat az országba. Mondják Azok, minek izgulunk. Hiszen ezer, legfeljebb ötszáz mifajtánkra egy. Minden ezredik, ötszázadik ember lenne olyan. Helyesebben nagyon nem olyan, mint mi. Valójában nem is ember. Annyira más. Nálunk összehasonlíthatatlanul vadabb, erőszakosabb. Barbár. Dolgozni nem szeret, különben is Ezeknél a férfi csak üldögél, szívja a vízipipát, no meg – esetleg! – vadászik vagy vigyáz a nyájra. Itt hol vadászna? Ragadozó csupán az állatkertekben, rácsok mögött. Szabadon kóboroltatható nyájaink sincsenek.

Ezeknél asszonyból is több van. Ha háromnál kevesebb feleség esik egy családfőre, annak nincs becsülete Ezeknél. Na, hány családi pótlékot fog igényelni tőlünk egy Ezek-férfi? Szóval, jobban járunk a végigzúdulásukkal. Ráadásul úgy hírlik, letelepedni összetömörülve szoktak. És akkor már bárhol, bármelyik utcában vagy környéken, meg bármikor, ők lesznek ötször-tízszer annyian, mint mi. Üvöltözve-ordibálva, jobb esetben hangoskodva-lármázva. Mert - állítják - háború tombol náluk, feldúlják, lerombolják falvaikat, városaikat. Lehet, nem vitatom. Viszont ők egymás ellen harcolnak, nem valamiféle - nem provokált - kívülről jövő támadás áldozatai! Harcolni pedig mindig szerettek. A múltban damaszkuszi acéllal, manapság stingerrel, vagy mi a fenével. Jussanak békességre, s otthon maradhatnának.

Az Azok ellenben fölhánytorgatják, félszázada mi kilincseltünk a nyugati határainkon túli portákon. Ez igaz, azonban nem erőszakoltuk meg befogadóink lányait, nem loptunk-raboltunk tőlük. Az övékével azonos istent imádtunk, a belé vetett hitet nem akartuk elpusztítani. Megköszöntük jótevőinknek mindent, amit kaptunk. Ahelyett, hogy bombát robbantottunk vagy lövöldöztünk volna rájuk. Aztán van ez a fő-Azok. Tudod, az Azok fejese. Ez a pacák a korábbi Ezekhez tartozik. Te is ismered őket. Akik mindenkinél okosabbak, minden nem hozzájuk tartozót becsapnak, kihasználnak. Nem véletlenül mutogattunk rájuk, mielőtt a csillagot megkapták. Megérdemelten. Természetesen azok az Ezek ebből is boltot csináltak. Hogy ennyit meg annyit leöltünk közülük, ilyen meg olyan cuccukat elvettük. Mégis megint terpeszkednek rajtunk, vagyis szövegük sántít. Új fifikájuk is van. Pénzelik, segélyezik a másik, szintén régi, itthoni Ezeket, a zömükben tanulatlan és csóró Ezeket, nevüket nem mondom, mert fajgyűlölőnek neveznének. Maradjunk abban, hogy a brazilokat. Ezek az Ezek nagy részben kerülik az iskolát meg a munkát, egyikhez sincs fegyelmük, nomádként keringenek fel s alá, mint a legújabb, határainkra most özönlő Ezek. Visszatérve az előbb említett régebbi Ezekből származó fő-Azokra, észben kell tartanunk, hogy ő hívta ránk ezt a mai Ezek-áradatot. Bosszúból állítólag meggyilkolt rokonaiért.

Ez a megtestesült Gonosz egész országokat ront le, népeket tesz tönkre, panamáival, tőzsdézésével az egész világ gazdasági urai közé lökte föl magát. Politikacsináló. Meg akarja szabni, hogyan érezzünk, éljünk. Elvárja, hogy kövessük. Teljesítsük a parancsait. Egész Európát, valami Brüsszel központtal, a lába alá próbálja hajtani. Szerencsére van egy nagyszerű vezetőnk. Vezérünk. Aki nem enged egyik Ezeknek-Azoknak se. Ő a mi csodatévő legkisebb fiúnk. Mi tagadás, már megpocakosodott, megidősödött, kicsit butult, de a mienk. A vérünkből való. Néha nekünk is füllent, azonban ennyire nem adunk. Kitartunk mellette. Még ha ki is látszik némelyikünk micsodája a gatyából! Elvégre – a tévék-rádiók szerint – az egész világ bámulatára rendezett vizes versenyeket a napokban. Hogy egykor, a régmúltban mi voltunk amolyan igazi Ezek, akikről rettegve imádkozták az akkori Azok, hogy „Ments meg Uram minket Ezeknek nyilaitól!”?... Mi puhítottuk nyereg alatt a húst? Leíjaztunk öreget-nőt-gyereket is, ha úgy alakult? Ebben lehet valami. Abban, öcsém, hogy mindig voltak és lesznek Ezek meg Azok, ömlenek is egymásba, nemcsak váltogatják egymást. Mik vagyunk mi? Mi vagyok én most? Ne kérdezd, az ember feje belezavarodik. Ezek-Azok-Amazok-Emezek. Ki a tudója, hogy miből lesz a cserebogár? Sárga cserebogár…