Előfizetés

Merkel megadta az alaphangot

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2017.08.14. 07:40
Fotó: DPA/Ina Fassbender
Angela Merkel kancellár a német szociáldemokraták egyik fellegvárának számító Ruhr-vidéki városban, Dortmundban kezdte meg a szeptemberi választás kampányát.

A kancellár komoly választási maratont nyitott meg a hétvégén: a szeptember 24-én esedékes parlamenti választásig összesen 50 helyszínt keres fel.

Merkel beszédében kerülte a kényes témákat, például az Egyesült Államok és Észak-Korea közötti rendkívül veszélyes helyzetet. Ugyanakkor az amerikai elnökkel való viszonyáról sem beszélt. (Merkel – nyilvánvalóan Trumpra utalva – előzőleg azt mondta, a harcias üzengetésekkel nem mennek semmire.) „Olyan Németországban szeretnénk végezni a munkánkat, ahol szeretünk élni” – hangoztatta a kancellár, aki dicsérte a munkanélküliség felszámolására tett eddigi intézkedéseket, s megerősítette, hogy a kormány célja a teljes foglalkoztatottság elérése. Ez a CDU választási programjában is szerepel. A kancellár biztos nyugdíjat, a nehéz szociális helyzetben lévő személyeknek munkát, a családoknak nagyobb támogatást ígért. Olyan mondatok hangzottak el tőle, amelyeket a kereszténydemokratákból álló hallgatóság el is várt. Különösen nagy tetszés fogadta azt a kijelentését, amellyel az autóipar vezetőit célozta. „Az autógyárak vezetőségének jelentős része eljátszotta a bizalmat” – fejtette ki, utalván a dízelbotrányba, melynek során oly módon manipulálták a gépkocsik szoftvereit, hogy úgy tűnjön: kevesebb káros anyagot bocsátanak ki.

Feltűnő, s a német politikai kultúrára jellemző, hogy legnagyobb riválisát, a szociáldemokrata Martin Schulzot még csak meg sem említette beszédében, egyetlen becsmérlő, lejárató kijelentést sem tett rá, illetve a beszédben nem a külső ellenségre hárította az ország egyes gondjait, hanem pozitív üzeneteket fogalmazott meg. Merkelnek nincs is szüksége arra, hogy a szociáldemokraták elnökére tegyen negatív tartalmú megjegyzéseket, hiszen a közvélemény-kutatások egytől-egyig azt mutatják, hogy a CDU jelentős fölénnyel vezet az SPD előtt. Igaz, a kancellár azért megjegyezte: a választás még hátra van. A Spiegel szerint Angela Merkel még nem dőlhet kényelmesen hátra a karosszékében az SPD-vel szembeni magabiztos, mintegy 16 százalékos előnye ellenére, hiszen még történhetnek váratlan események a világpolitikában, például Washington és Phenjan viszonyában.

Az Infratest dimap legutóbbi felmérése szerint 59 százalék elégedett a kancellár munkájával, ami sokkal jobb Martin Schulz 33 százalékánál, ugyanakkor egyetlen hónap alatt tíz százalékkal csökkent Merkel megítélése. Igaz, az SPD elnökénél is négy százalékos csökkenést mutattak ki – az Infratest dimap mérései során még nem állt ennyire gyengén Merkel. Sok függ attól is, mennyire kényelmesednek el a választók. A kampány során kell ráébreszteni az embereket arra, az eredmény attól is függ, élnek-e szavazati jogukkal.

A választási hadjárat fontos ugyan, de a tapasztalat azt mutatja, hogy Merkel akkor éri el a legjobb eredményt, ha nem folytat igazi kampányt. Így történt ez 2009-ben Frank-Walter Steinmeier ellen, akit egyébként idén választottak meg Németország elnökének, s így volt 2013-ban is, amikor Peer Steinbrück korábbi pénzügyminiszter volt az ellenfele az SPD részéről. Schulz éppen az ellenkezőjét teszi, már hónapok óta aktívan kampányol, keresi azokat a témákat, amelyek felkelthetik a választók érdeklődését, próbálkozott szociális- és adókérdésekkel, legutóbb pedig Merkel menekültpolitikáját is pellengérre állította, de nem tudott áttörést elérni. Schulz már hivatalosan is elkezdte a kampányt, amikor Merkel még szabadságát töltötte férjével, Dél-Tirolban. A közvélemény-kutatásokban azonban nem tükröződött, hogy Schulz hamarabb ébredt Merkelnél. A trend inkább azt mutatja, hogy nő a különbség a CDU és az SPD között – a kereszténydemokraták javára.

A kancellár ismét a „nyugodt erőt” testesíti meg, aki a pozitív üzenetekre koncentrál. Választási üzenete is erre épül: „Németország, ahol szívesen élünk”. Ami azonban különösen fontos, s várhatóan következő kancellári megbízatását is meghatározhatja: már Dortmundban komoly hangsúlyt helyezett arra, hogy az Európai Unió biztonságot ad mindannyiunk számára. „A legnagyobb békekezdeményezés az EU” – hangoztatta. Ez azt is jelezheti, hogy kancellárként még nagyobb hangsúlyt helyez az uniós integrációra.

A papírforma a kereszténydemokraták biztos győzelmét vetíti előre. Nemsokára a levélben szavazók leadhatják a voksukat, a CDU számára egy különösen fontos rétegről van szó. Szeptember 3-án aztán televíziós vitát rendeznek Merkel és Martin Schulz között.

„A kancellár a CDU tagságát bátorította. Sokat merítettünk belőle – jelentette ki a dortmundi előadás egyik hallgatója, Werner Sitz. Nyilván a kancellár szombati fellépése lényegesen nem változtat az erőviszonyokon, hiszen ezúttal inkább csak saját választóinak beszélt. Ugyanakkor az már körvonalazódik, hogy az európai eszmeiség új lendületet kaphat a szeptemberi német választás után.

Sárdobálás helyett konszenzus
A Frankfurter Allgemeine Zeitung külön cikkben foglalkozott azzal, baj-e az, hogy Németországban konszenzus-demokrácia alakult ki, s a kampányt nem a kölcsönös sárdobálás jellemzi. A szerző megjegyzi, ennek oka az, hogy a nagykoalícióban a CDU és az SPD programja között nincsenek jelentősebb eltérések. Az FDP és a Zöldek ugyan próbálnak eredeti üzeneteket megfogalmazni, de komoly nehézséget jelent számukra, hogy jelentősen eltérjenek a másiktól.
Ma már a Balpárt sem tér el a többiektől, azokban a tartományokban, ahol hatalmon van, ezt mindenfajta feltűnés nélkül teszi. A cikkíró arra a következtetésre jut: egyáltalán nem baj a konszenzus-demokrácia. Ez ugyanis azt is jelenti, hogy a pártok egyetértenek abban: garantálni kell a bíróságok függetlenségét, támogatni kell Európa egységét, el kell ítélni az erőszakot. A szerző utal arra, ma már senki sem beszél arról, hogy a jobboldali radikális Alternatíva (AfD) akár 20 százalékot is szerezhet, ehelyett egyszámjegyű eredményre számíthat.

Tarol a napelem a háztartásoknál

Magyarországon mintegy 20 ezer háztartási méretű napelemtelep üzemel – derül ki a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) tegnap közzétett tanulmányából. Ezek közül darabszámban messze a legtöbbet, közel 10 ezret a legkisebb, 5 kilowatt (kW) alatti rendszerek teszik ki. (Ezek jellemzően a háztetőre szerelt napelemlapok.) Ám a legkisebbek összteljesítménye jóval kisebb – mintegy 32 megawatt (MW) - a másik két méret, a 5-10 kW-os, illetve a 10-50 kW-os rendszerekhez képest. Előbbiből tavaly közel 6 ezer, utóbbiból közel 5 ezer üzemelt; előbbi 37 MW-t, utóbbi közel 100 MW-t képviselt. Utóbbi két méretet már jellemzően vállalkozások, intézmények telepítik. Eme, úgynevezett nem engedélyköteles háztartási méretű kiserőművek 99 százaléka napelem segítségével termeli az áramot, de léteznek más nap-, szél-, víz-, biomassza-, földgáz-, termálmetán-, benzin-, és dízelüzemű háztáji egységek is. A legtöbb a Démász és az E.ON Tiszántúli területén üzemelt. A napelemek előretörésének okát a MEKH a rohamosan csökkenő árban, az elnyerhető támogatásokban és a többlettermelés megtérítésében jelöli meg. Utóbbi kapcsán rögzítik: ha valaki éves alapon többet termel, mint amennyit elfogyaszt, úgy a többletért kilowattóránként 14-15 forintra jogosult.

A háztartási áramtermelők elterjedése rohamos: míg összteljesítményük 2008-ban 0,51 MW-ra rúgott, az tavaly már 165,5 MW-t ért el. (Ez ugyanakkor még mindig eltörpül az ország napi 4-6 ezer MW-s napi fogyasztásához képest.) Éves termelésük több mint 100 megawattórát tett ki, ami a 2015-ös adat közel kétszerese.

A 0,5-5 MW-s, szintén nem engedélyköteles, de már nem háztartási méretű kiserőművekből tavaly 152 darab üzemelt, közel 50 MW-s összteljesítménnyel. Itt is tarol a napelem, mi több, az ilyen típusú létesítmények száma a feltételek szigorodásának betudható tavaly év végi roham folytán jelentősen megugorhat. De itt azért nagyobb arányt képvisel a biogáz, illetve teljesítményét illetően a földgáz, darabszámát tekintve pedig a víz is.

A hivatal tegnap frissített európai lakossági áram- és gázárösszehasonlító kimutatásában Budapest helyezései nem változtak.

Bankválasztás politikai érdekből

Bonta Miklós
Publikálás dátuma
2017.08.14. 07:22
A zavaros tulajdonosi kör része Mészáros Lőrinc érdekeltsége is. FOTÓ: Szalmás Péter
A minisztériumi háttérintézmények és cégek irányítottan választanak bankot. Politikai alapon a kormányközeliek birtokolta vagy állami befolyású pénzintézetek nyerik a megbízásokat.

Korántsem közömbös, hogy a minisztériumok és háttérintézmények hol és milyen feltételekkel vezetik folyószámláikat. Az elmúlt évek legnagyobb pénzügyi csődjei során kiderült - mint a Lupis Brókerháznál vagy a Quaestor Csoportnál -, hogy minisztériumok és azokhoz köthető intézmények is parkoltattak ott költségvetési pénzeket. Az önkormányzatok között is számos akadt, amelynek közpénzét elnyelte egy-egy takarékszövetkezet csődje. Ezért is szigorították meg - elsősorban a biztonságot szem előtt tartva - a folyószámlavezetés szabályait, a Magyar Államkincstár szerepét megnövelve. A jogalkotó azonban természetesen a mai piaci versenykörülmények között azt nem szabhatta meg, hogy a minisztériumok háttérintézményei és az állami (rész)tulajdonban lévő cégek melyik pénzintézetet részesítik előnyben banki műveleteik (folyószámlavezetés, devizabetétek) végrehajtására.

A bankválasztás nem feltétlenül piaci alapokon történik. Ezt bizonyítandó Tóth Bertalan, a szocialisták parlamenti frakciójának vezetője a tárcák vezetőihez kérdést intézett arról, hogy a kormányhoz, illetve a nemzeti banki vezetéshez közismerten közelálló pénzintézetek szolgáltatásait milyen mértékben veszik igénybe a minisztériumok, illetve háttérintézményeik, cégeik. A politikus a Népszavának elmondta, hogy eddig csak Fónagy Jánostól, a nemzeti fejlesztési tárca parlamenti államtitkárától kapott érdemi választ. (Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter a képviselő kérdését azzal hárította el, hogy nem vezetnek nyilvántartást intézményeik, cégeik bankkapcsolatairól.)

A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium által küldött táblázatból azonban kiderül - mondta Tóth Bertalan, hogy gyanúja nem volt alaptalan. Kivétel nélkül minden, a kérdésében feltett pénzintézethez, így az MKB Bankhoz, az FHB bankhoz, Takarékbankhoz, Budapest Bankhoz, illetve a NHB Növekedési és Hitel Bankhoz szoros szálak fűzik a fejlesztési tárcát. Az MKB ügyfele például a Szerencsejáték Zrt., Hungaring Sport Zrt., az Antenna Hungária Zrt. vagy a Hungarocontroll Zrt., hogy csak néhányat említsünk. A Bayerische Landesbank egykori érdekeltségéből visszaállamosított, majd a jegybank közreműködésével veszteségeitől megszabadított középbank jelenlegi tulajdonosi köre meglehetősen nehezen áttekinthető, az azonban bizonyos, hogy érdekeltséggel bír benne Balogh Ádám elnök vezérigazgató, korábbi jegybanki alelnök, aki egyértelműen Matolcsy György MNB-elnök legszűkebb köréhez tartozik. A tulajdonosok között - cégén keresztül - feltűnik Szemerey Tamás, az NHB Bank alapító tulajdonosa, Matolcsy unokatestvére. De nem szabad megfeledkezni Mészáros Lőrincről sem. A felcsúti polgármester, Orbán Viktor kormányfő bizalmasa, a Konzum Nyrt.-n keresztül érdekelt az MKB-ban, amely - hitelezési tevékenysége révén is - Fidesz-bizalmasok egyik házipénztárának tekinthető.

A Budapest Bank ügyfelei között találjuk a Rábát, a MÁV-Start Zrt., a Mecsekérc Zrt.-t vagy a Duna-menti Regionális Vízművek (DMRV) Zrt.-t. A folyamatosan nyereséget produkáló pénzintézet tulajdonosi köre egyértelmű: 100 százalékban az államé, miután a General Electrictől visszavásárolták. Már több határidőt kitűztek a bank ismételt magánosítására, amelyek időközben lejártak, de még érdemi tárgyalások megkezdéséről sem lehet tudni.

Az FHB-t részesítik előnyben különböző postai társaságok, de a Nemzeti Kincsem Kft. vagy a Nemzeti Eszközkezelő. A pénzintézet tulajdonosi struktúrájában az állami kézben lévő Magyar Posta Zrt. pozicíója meghatározó, az államnak közvetlenül és különböző takarékoknak kisebb részesedésük van, és itt is feltűnik kis tulajdonrésszel Mészáros Lőrinc Konzum-csoportja.

A fejlesztési tárca által tulajdonolt cégek között a Concordia a Takarékbanknál bankol. Ez a pénzintézet egyértelműen az állami akarat végrehajtója. A B3 Takarék, amely a takarékszövetkezeti egyesülések nyomán egyre nagyobbra hízik, ugyancsak megtalálható az NFM kedvezményezettjei között, főleg vidéki társaságoknál.

A fejlesztési tárca gyakran megosztja az egyes banki feladatokat a különböző hozzá közelálló kedvenc pénzintézetei között, s az is előfordul, ide-oda átcsoportosít, de szigorúan ezen a körön belül.

Az egyértelműen megállapítható, hogy nem a piaci szempontok, hanem a szűk kormányzati vagy inkább politikai (haveri) érdekek az elsődlegesek a bankkiválasztáskor. Tóth Bertalan még további minisztériumi válaszokra vár.