Nem volt igénytelen zaj

„Rebbenő szemmel ülök a fényben, rózsafa ugrik át a sövényen, ugrik a fény is, gyűlik a felleg, surran a villám, s már feleselget” – Radnóti Miklós Bájoló című versének megzenésített változata a Sziget forgatagában úgy csendült fel mintha egy távoli helyről csöppent volna oda a beattől dübörgő színpadok és a csalóka hangú előadók közé. A szombat esti Szabó Balázs Bandája koncert minden várakozást felülmúlt, nemcsak a hegedű, fúvós hangszerek és gitárok tökéletes együttműködése, hanem az énekes apró megjegyzései, számokhoz fűzött gondolatai és a Sziget-életérzés is különleges hangulatot alkotva vált eggyé. A közönség végig egy emberként lüktetett, a pörgősebb számokra tombolt, a lassabb daloknál pedig lágyan adta át magát a zene erejének; amit láttunk és hallottunk csöppet sem volt igénytelen zaj, ahogy az egyik dalukban is áll. Szabó Balázs és bandája a rock- és popdalokhoz szokott közönséget is könnyedén magával ragadja egyedi hangzásvilágú és tartalmas szövegű muzsikájával. Most sem volt ez másképp.