Az észak-koreai fenyegetés miatt a távol-keleti orosz légvédelemre az eddigieknél is nagyobb felelősség hárul. Viktor Ozerov orosz szenátor arról nyilatkozott a napokban, hogy fokozott hadkészültségbe helyezték a távol-keleti légvédelmet, ezt azonban az Interfax hírügynökségnek orosz katonai források legutóbb cáfolták. Azt azonban elismerték, hogy a nap huszonnégy órájában állandó harckészültség van a térségben. Ozerov kijelentése, úgy látszik, túl nagy visszhangot váltott ki ahhoz, hogy ne igyekeznének tompítani a feszültséget. Nevezzék azonban bárminek, a Távol-Keleten az orosz légvédelem mindenre felkészült.
A RIA Novosztyi hírügynökség szerint az itt lévő egyesült erő hivatott arra, hogy elsőként reagáljon, ha a Guam szigetén lévő amerikai légibázisra irányított észak-koreai rakéták netán téves pályára állnának. Ilyen tévedéstől tartanak ugyanis Moszkvában, mondván előfordulhat, hogy e rakéták célzó rendszerébe hibás koordinátákat táplálnak be.
A régió védelmét a légierő és a légvédelem 11. hadserege látja el, amelynek főhadiszállása az Észak-Koreához közeli Habarovszkban székel. Itt van az ország egyik legerősebb operatív vezetése, amelyik a térség összes fenyegető célpontját megfigyelés alatt tartja, és lefedi a légteret. Habarovszk a légvédelem 93. hadosztályának a bázisa, amelyhez az SZ-300PSZ légvédelmi-rakétarendszer 4 hadosztálya és az Sz-400 rendszer két hadosztálya tartozik. Ötven kilövőállásról van szó.
Az Amur menti Komszomolszkban az orosz légvédelem 25. hadosztályának nyolc SZ-300PSZ légvédelmi rakétarendszere és két SZ-300V rendszere van, összesen nyolcvan kilövő állással.
Annak ellenére, hogy a 11. hadsereg elsősorban a keletről érkező támadás kivédésére alkalmas, valamint arra, hogy a csendes-óceáni flotta védelmét biztosítsa, képes ellenőrzése alatt tartani az észak-koreai fenyegetést is.
Az orosz flotta is részt vesz egy lehetséges támadás kivédésében. A vezérhajót, a „Varjag” nevű cirkálót felszerelték az SZ300 tengeri változatával, amely 27 ezer méter magasságig képes megsemmisíteni a rakétákat. A flottához tartozik egy légvédelmi rakétaezred is a távolabbi Kamcsatka-félszigeten, amely három Sz-400 rakétahadosztállyal rendelkezik. Ilyen messze azonban az észak-koreai rakéták aligha juthatnak el. A térségben nincsenek állítólag olyan orosz rendszerek, amelyek interkontinentális ballisztikus rakéták megsemmisítésére is alkalmasak lennének, a meglévő erő azonban az adott körülmények között elegendőnek tűnik. S ha mégsem, akkor riasztják a kozmikus elhárítást.
A rakétarendszerek közül az SZ-300-t eredetileg a nagy ipari és adminisztratív központok, katonai bázisok védelmére állították hadrendbe, akár 12 rakétát is kilőhet 6 különböző célpont ellen. A modernizált változat 36 cél ellen 72 rakétát vethet be. Minden egyes műveletet automatizáltak.
Az SZ-400 rendszer taktikai ballisztikai célok megsemmisítésére éppen úgy alkalmas, mint szárnyasrakéták ellen. Egy alacsonyan véghez vitt támadás kivédésére is alkalmas. Egyszerre 80 célpont ellen 160 rakétát is bevethet. E rendszerek újabb és újabb változatai mind többet tudnak és nem kerülik el a nyugati szakemberek figyelmét.
Az orosz diplomácia ebben a feszült helyzetben igyekszik higgadtan reagálni az eseményekre. Ugyanakkor, mint ezt a „Rosszija 1” tv-csatornának a külügyminisztérium hivatalos képviselője hétvégén kijelentette, „a válság erőszakos megoldásának a kockázata igen magas".
