- Fontos pillanat ez Kishantos életében, de az ország számára is fordulópont - kezdi Ács Sándorné. A méltán híres mintagazdaság vezetője mögött két férfi, Botka László és Gőgös Zoltán sütkérezik a hősugárzónak beillő napon. Ácsné, noha kiemeli, hogy nem akarja kitakarni őket, mégis egyedül, elsőként lép színre a sajtó jelenlévő, egy-két képviselője elé, hogy aztán keményen bejelentse: Kishantos Botka László mellett áll.
Elmondja: amint megismerte az MSZP miniszterelnök-jelöltjének programját, tudta, hogy támogatnia kell azt, s kiállni amellett, amíg az MSZP ezt vállalja magára. A korábban vélhetően kicsit sem szocialista törzsszavazó Ácsné nem tudja, sikerül-e megvalósítani a karakán baloldali programot, de meggyőződése, hogy négymillió szegény országában erre van szükség. Erős, határozott bejelentés ez egy aprócska asszonytól, akinek életművét, a biogazdaságot és népfőiskolát, valamint azok hányattatásait 2013 óta alaposan megismerhettük. Kishantost felszántotta a Fidesz. Aratni viszont, itt már csak a haverok arathatnak.
Botka László és Ács Sándorné Kishantoson
Ácsné ezúttal is felidézi: Kishantosról az akaratuk ellenére azért hallhattunk sokat, mert miközben Európában, sőt, a világon egyedülállót hoztak létre, tudásukat pedig bármikor, bárkivel örömmel osztották meg, a Fidesz-hatalom “végeredményben középkori barbársággal pusztította el ezt a gazdaságot”. Ácsné láthatóan még most sem érti, miért nem számított Orbán Viktornak és kormányának az, hogy Kishantos célja a kezdetektől a fenntarthatóság és a demokratikus fejlődés segítése volt.
- Kishantos révén - mondja - mindenki betekinthet a fideszes rémuralom legmélyebb bugyraiba. Ami itt történik, az történik az országban. Ebbe a kilátástalan helyzetbe hozott új színt, új lehetőséget Botka László. S bár ezt a média gondosan igyekszik elhallgatni, de igenis új helyzet van. Ezt Botka László hozta. Le kell váltani jövőre az Orbán-kormányt. Oda kell állni Botka mögé, én személy szerint teljes mellszélességgel támogatom ezt a programot. Magyarország fordulóponthoz érkezett: vagy kormányváltás, vagy nincs jövő.
- Ami Kishantos, az az ország, valóban sok szempontból szimbólum - mondja Botka László még azelőtt, hogy találkoznánk Ács Sándornéval. A kocsiban Kishantosról olvas. Vaskos felkészítő anyag van a kezében, kérdezem, minden helyszínről ennyit tanul-e. “Jobb, ha egy politikus tudja, hol van” - szól a válasz, aztán Kishantos története. Úgy tűnik, a felkészítő nélkül is elég sokat tud a mintagazdaságról. Na meg a jogi lehetőségekről, amelyekkel Kishantos és más elvett, eladott állami földek visszavehetők. Botka a kocsiban azt is elmeséli, Ácsné maga kereste meg, el is ment hozzá Szegedre.
Az MSZP elnökségi tagjával, Gőgös Zoltánnal ugyanis az asszony már másfél éve működik együtt Kishantos ügyében. A szocialista földpolitikus most is vár minket a mintagazdaság portáján, láthatóan otthonosan mozog ott, együtt vezetik körbe Botkát is, aki minden fűszálat, tölgyfát - a 250 éveset is - alaposan megnéz. Ácsné később azt mondja: sok ellenzéki - jobbikos, LMP-s - politikus érdeklődött utánuk, Gőgös volt “az egyetlen, aki állva maradt”, ez a bizalom alapja. De nemcsak az ő személye, hanem Botkáé is garancia az asszonynak. Azt is mondja: - A szegediek ismerik és szeretik a polgármesterüket. Nekem rokonaim vannak Szegeden. Annyira nem lehetnek hülyék, hogy ennyiszer megválasszanak valakit, ha nem teljesítette, amit ígért.
Látom, Botka itt magába fojt egy félmosolyt, de komoly marad. - Kishantos a fideszes agresszió és harácsolás, de a civil kurázsi szimbóluma is - kezdi mondandóját ott is. Az MSZP miniszterelnök-jelöltje össze akar fogni mindenkivel, aki részt vesz az Ácsné által is képviselt, Élőláncnak nevezett civil szövetségben. Megígéri: kormányon visszaadják Kishantosnak a jogait, így az ott felhalmozott, évtizedes tudás újra hasznosulni fog.
Az önkormányzatiság megerősítése jó alapja lehet egy együttműködésnek - például Lengyel Róbert siófoki polgármesterrel is FOTÓ: Csanádi Dávid
- Még úgy tucat helyre megyünk el szeptember közepéig, van ahol már jelölteket mutatunk be, máshol ismerkedünk, vagy megerősítünk szövetségeket, s újakat kötünk - mondja Botka már csak nekem, úton a következő helyszínre, Siófokra. Kishantos erős szövetségnek ígérkezik, Ácsné ugyanis egyértelműen amellett áll, amit a szegedi polgármester is képvisel. De, vetem közbe, nem biztos, hogy mindenhol ezzel találkozik. Ahogyan Siófokon sem az önkormányzatiság megerősítése érdekli a megjelent sajtóképviselőket. A kormánymédia mindenáron azt hajtja: az MSZP és a Jobbik együttműködését jelzi-e, hogy Lengyel Róbert független polgármester nem sokkal korábban Vona Gábort is vendégül látta városában. Pedig a polgármester éppen azzal kezdi: mindenkit ilyen őszintén, tisztelettel fogad, aki ellátogat hozzá, hiszen komolyan veszi a függetlenségét. Ahogyan azt is: le kell váltani 2018-ban az Orbán-kormányt, amely már-már felszámolta az önkormányzati autonómiát, s a maradék jogaik elvételére készül, ha hatalmon marad.
- Vissza kell adni a települések jogait, vissza kell adni a helyi szintű döntéshozatal lehetőségeit, a helyiek beleszólását saját életük alakításába. Ez alapja lehet a jó együttműködésnek - ismerteti programját Botka itt is. Ezután a siófoki polgármester szívesen kíséri szegedi kollégáját a helyi pártirodába is, ahol az aktivisták és szimpatizánsok szintén a kormánymédia által felvetett témákkal ostorozzák Botkát és a Siófokon már jelen lévő Molnár Gyula pártelnököt. Nincs összefogás a Jobbikkal, ismételgetik, s Harangozó Gábor helyi MSZP-s megyei vezető el is sorolja az okokat, miért nincs. A helyiek jól veszik az érveket. Aztán a párt választási felkészülését, terveit, Botka egyéni meggyőződését és elkötelezettségét kérdezgetik a zsúfoltságig telt szobában. Ki is szorulok az ajtó elé, ahol egy aranybarnára sült férfi lép hozzám:
- Tessék mondani, itt van a Botka úr? - kérdezi. Mondom, igen, bent van, bátran menjen be.
- Nem megyek én, dehogy, a gyerek elfáradt, megyünk a szállodába lefektetni, csak megláttam a polgármester urat a főtéren. Csak akarom tudni, mond-e itt beszédet a Botka úr - tudakolja továbbra is elszántan. Mondom, nem tudok róla, de csak nem meghallgatnák?
- Persze, hát, ha már ő is itt van, meg mi is, hogyne hallgatnánk meg, hiszen szegediek vagyunk, szeretjük.
A férfi - Ácsnét idézve - nem tűnik “hülye” szegedinek. Persze továbbmenet humorizálok: biztos megszervezték a szegedi rajongókat az újságíró "elkápráztatására". Botka és Molnár is jót nevet, mintha nekik egyáltalán nem lenne meglepetés egy-egy ilyen eset. Sőt, Botka szerint rengeteg pozitív élménye van, s most is folyamatosan azt szerez az országjáráson.
A kocsijában egyébként mindenfelé holmik, újsághalmazok, papírok, gyorséttermi italosdoboz, ásványvizek. Így él, de nem úgy tűnik, mintha ez bárminemű megerőltetést jelentene számára. Mégis kérdezem, mit szól a család, hogy már megint nincs otthon, hogy folyton úton van. Tizennégy éven át volt egyszerre országgyűlési képviselő is, “hozzá vannak szokva” - szól a válasz. Nem is tűnik fáradtnak, persze jutott nyaralás együtt a gyerekekkel, majd kettesben a feleségével. Olyan nagyok már, hogy egyedül lehet hagyni őket? - kérdezem.
- A legnagyobb 17, miatta azért aggódunk, de most mindhármukra a szüleim vigyáztak - mondja mosolyogva. Meglepően jókedvű, talán még nem is láttam ilyen lazának, közvetlennek. Próbálom elrontani a kedvét, s megkérdezem: aztán minden rendben van-e a pártjában?
- Már hogyne lenne - kérdez vissza kajánul, s állítja: béke van. Humorizálunk, mivel lehetne ebben az esetben felkavarni az állóvizet. Hiába kérdezgetném az MSZP belső ügyeiről, minden ilyen próbálkozásomnak az a vége, hogy a felkészítő anyagokba temetkezik, tanul, olvas a következő állomásra, elcsendesedve. Tényleg nem érdekli a média által szanaszét cincált, toptémák sora, nem érdekli a listaállítás, a sorrend, a jelölés, a Molnár Zsolt-vita, nem érdeklik más pártok, vagy azok vezetőinek hangzatos véleménye. Botka most arra koncentrál, ahová megy.
- Tavaly nyáron, egy bizonyos napon beültem a kocsiba, és azt mondtam: Csaba, na most akkor lesz két nyugodt évünk. Aztán januárban mondtam neki, bocsánat, ezt elcsesztem - sztorizza, miként “vezette meg” a gépkocsivezetőjét, aki állandó társa országjárásain. Még jó ideig úton lesznek.
