Újra terror

Mozdulatlan testek, vérző, a túlélésért kiabáló emberek, teljes döbbenet, aztán síri csend. A terror sajnos már megszokott képsorai. Csütörtökön Barcelonára, Katalónia szívére csaptak le a szélsőséges iszlamisták. Spanyolország a 2004-es, mintegy kétszáz halálos áldozatot követelő madridi terrortámadás-sorozat óta biztonságos államnak számított. Ez a spanyol rendőrség hatékonyságára vezethető vissza: 2013-2016 között 180 szélsőségest tartóztattak le országszerte. Az országban élő mintegy 2 millió muzulmánnak csak elenyésző része radikális. A helyi muzulmán közösség nagy része marokkói, és jórészt észak-afrikaiak hajtották végre a 13 évvel ezelőtti merényletsorozatot.

Spanyolországban jól integrálták a muzulmán közösség tagjait. Az iszlám-hívők 59 százaléka minden tekintetben saját hazájának tekinti az államot, miközben a németországi és ausztriai törökök évtizedekkel letelepedésük után is sokkal jobban kötődnek az anyaországhoz.

De a katalán főváros a szélsőséges szalafisták legfőbb spanyolországi csomópontjává vált. Az amerikai nagykövetség 2010-es jelentésében figyelmeztetett arra, hogy a helyi muzulmánok gondolkodását egyre inkább a szalafisták határozzák meg. Az Iszlám Állam Barcelonából irányította a harcosok toborzását, akiket a szíriai és iraki harcmezőre küldtek. Ez a művelet azonban sokkal kevésbé volt sikeres, mint Belgiumban vagy Franciaországban, hiszen legfeljebb 100 spanyolországi muzulmán harcolt Szíriában, a dzsihadisták oldalán.

Spanyolországban törvényeket is hoztak, amelyekkel a szélsőségesek visszaszorítását célozták. A csütörtöki események azonban ismételten megmutatták: nem létezik teljes biztonság, hiába a rendőrség felkészültsége, vagy a megfelelő törvényi háttér.

Csak az idei évben 11 millió turista keresi fel a katalán fővárost, amely közismert nyitottságáról, kozmopolitizmusáról. A város polgármestere közölte: Barcelona ezután nem zárkózik be, nem emel falakat. Spanyolországban azért nem akarnak döntő változásokat a merénylet után sem, mert a társadalom jól tudja: a demokratikus szabadságjogok csorbítása épp a radikálisok malmára hajtja a vizet.