A csoda és ami mögötte van

A Kincsem és a Pappa Pia sikere nyomán már most biztos: idén eddig dupla annyi jegyet adtak el erre a két filmre, mint az összes tavaly vetített magyar produkcióra.

Több mint hetvenezer jegyet adtak el a Csupó Gábor rendezte Pappa Pia című állami musicalre a premier utáni nyitóhétvégén. Ez két eddig nyitott kérdésre ad konkrét választ. Az egyik, hogy a filmkritika hatása a moziba járási szokásokra egészen marginális Magyarországon, hiszen a zenés nyári bulifilm, kapcsán szinte kizárólag csak megsemmisítő vélemények jelentek meg, lapunk is totális csődnek minősítette a produkciót. A másik tény, hogy a Vajna-rendszer hat év után végre teljesítette a „kinevezési ígéretét”: népszerű, nézők által a moziban nagy számban megtekintett műveket ígért. 2017-ben pedig megtörténik a régóta várt áttörés: a magyar film nézőcsúcsokat fog dönteni.

Akárhogy is számoljuk, csak csillagászati számokról tudunk beszámolni. A még mindig műsoron lévő Kincsem 433 ezer nézőnél tart, a Pappa Pia indulásával megvan a félmillió eladott mozijegy és jelen pillanatban megjósolni is nehéz, hol lesz a plafon. Elvégre például Enyedi Ildikó Berlinálét nyert szerzői romantikus műve, a Testről és lélekről és túl van már a 70 ezer nézőn és az év utolsó negyedévében érkezik még két milliárdos költségvetésű, bombasikernek szánt mű: a Gárdos Éva rendezte Budapest Noir és Antal Nimród Viszkis című életrajzi akció-drámája. A már-már elérhetetlennek tűnő milliós magyar összenázőszám sem lehetetlen immár. Egyszóval, idén lesz mit ünnepelni. A közönség és a magyar film hosszú idő után közös nevezőre hozható.

Pedig ez a találkozás sokak szerint már csak elméleti álom formájában lehetett értelmezni. Nem kis önbizalommal Andy Vajna 2012-re négy, 2013-ra nyolc bemutatott egész estés nagyjátékfilmet ígért, és a 300-500 ezres mozis nézőszámot sem tartotta kizártnak. Végül is igaza volt, csak éppenséggel hat évet tévedett.

Forrás: Fórum Hungary

2012-ben és az azt követő években elvétve készültek filmek, a magyar filmek nézettsége pedig statisztikailag kimutathatatlan szinte zuhant. 2014-ig kellett várni az első új magyar közönségfilmekre. Olyan vitatott kvalitású filmekre, mint a Megdönteni Hajnal Tímea vagy a Coming Out, melyek viszonylagos sikerességét (értsd: százezer néző vagy kevesebb) a rossz kritikákkal magyarázták. Noha a filmgyártás beindult, 2016 ennek ellenére gyenge év volt, a magyar film nem találkozott a nézők kegyeivel: a tavaly toplista első helyezettje még a 2015-ben bemutatott Saul fia volt, a második legnépszerűbb film 80 ezer nézővel (ha pedig a szakmai szóbeszédnek hinni lehet, akkor volt ez sokkal több) a Lovasíjász című nemzeti dokumentumfilm volt, melynek még a létezését sem szerette kommunikálni (pláne külföldre) a Magyar Nemzeti Filmalap. A legnézettebb közönségfilm a Sopsits Árpád rendezte, Magyar Filmdíjakkal bőségesen elismert, a kritika által is kedvelt Martfűi rém volt szűk 40 ezer nézővel. Fájdalmas adat, de tavaly összesen 253 890-an váltottak jegyet magyar filmre.

Visszatérve a Pappa Piához: a legnagyobb kérdés, hogy vajon a következő hetekben hogyan teljesít majd a film. Hollywoodban elterjedt szabály, hogy az első heti nézettség az nem a film fokmérője, hanem a bemutatót követő marketing kampányé. Ebben pedig jelesre vizsgázott, elvégre a forgalmazót elementáris erővel támogatta a közmédia és a kormányközeli tömegsajtó (Rádió 1, TV2 Csoport). Kérdés azonban, mi lesz, ha már a szájhagyománynak kell tovább népszerűsítenie a Pappa Piát. Mert a néző a legőszintébb kritikus.