Új szintre emelte a kabinet a nyilvánosság és a transzparencia tagadását: kormányhatározatban különítenek el 3 milliárd forintot arra, hogy valakik, valahol, egy pontosan meg nem nevezett fejlesztésbe fogjanak. Mindez félreértésnek tűnhet, ám nagyon is valóságos a múlt pénteki Magyar Közlöny. Abban jelent ugyanis meg a kormány egyik új rendelete, amelyben határoztak arról, hogy milyen fejlesztésekbe kezdenek 2017 és 2030 között a Dunakanyar turisztikai térségben. Ebből pedig kiderül, hogy Pest megyei régióban korszerűsítenek például kisvasutat, sípályát, hajókat, kiránduló-központot, kerékpárutat, továbbá 3 milliárd forintért építenének egy „spirituális, elvonulási központot”. Ez utóbbira sokan felkapták a fejüket. Már csak azért is, mert a beruházás helyszínéről csak annyit árult el a határozat, hogy a valahol a Pilisben épülne meg a központ, arról pedig semmit, hogy ki kapná a pénzt.
A kabinet azóta is titkolózik, és a hallgatás foka ezúttal még a NER-hez képest is figyelemre méltó. Megkerestük a Magyar Turisztikai Ügynökséget, amelyet a vonatkozó kormányrendeletben a dunakanyari fejlesztések koordinátoraként jelöltek meg, ám a társaság nem reagált megkeresésünkre. A Miniszterelnökség egy nap hezitálás után döntött úgy, hogy nem illetékes és a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz irányították lapunkat, de ott sem válaszoltak kérdéseinkre. Pedig csak annyit szerettünk volna megtudni: kinek és mire adnak 3 milliárdnyi adóforintot. Völner Pál, Esztergom országgyűlési képviselője, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára arra hivatkozva nem válaszolt egyetlen kérdésünkre sem, hogy nem illetékes az ügyben, hiszen Pest megyei beruházásról van szó. Annak ellenére érvelt így, hogy szerda reggel még épp a Dunakanyar fejlesztési koncepciójáról tartott sajtótájékoztatót. Hadházy Sándor fideszes országgyűlési képviselőnek pedig a titkárán keresztül juttattuk el kérdéseinket, ám úgy sem kívánt nyilatkozni, hogy talán épp az ő választókerületébe álmodta meg a központot a kormány.
A hazai közállapotokról sokat elárulhat, hogy még a Pest Megyei Önkormányzat fideszes vezetése is a Magyar Közlönyből értesült a beruházásról. „Nem tudjuk, hogy pontosan, mi és hova épül, így azt sem, ki kapja a támogatást” – írták lapunk megkeresésére, de azért jelezték, bármiről is legyen szó, minden Pest megyei beruházásnak örülnek. A Pilis erdejeiért felelő Pilisi Parkerdő Zrt.-nél sem kaptak tájékoztatást a tervezett beruházásról.
– Röhej ez az egész! Három napja mi is kutakodunk az interneten, hátha kiderül, ki, mit és mikor épít itt a közelünkben hárommilliárd forintért – fakadt ki a térség egyik polgármesteri hivatalának munkatársa. – Talán majd egyszer kegyeskedik valaki odafentről leszólni, és akkor majd nyilván nagyon kell örülünk!
Más településeken is nagy a tanácstalanság, amit jól jelez, hogy az utóbbi napokban már megkezdődött a találgatás, vajon hol épülhet a központ. Előbb többen is tényként közölték lapunkkal, hogy Pilisszántó a helyszín, csakhogy ezt cáfolta Csicsmanczai Tamásné polgármester, aki szintén csupán a közlönyből értesült a hírekről. Aztán többen Piliscsabát említették, de Farkas András polgármester azt mondta, még csak nem is hallott a kormányzati tervekről. Visegrádon annyit mondtak érdeklődésünkre: „Semmit se tudunk”. Hasonló választ kaptunk Pilisszentkereszten is, pedig ehhez a településhez tartozik Dobogókő, amelynek közelében található többek szerint „Földünk Szívcsakrája”, ezért egyre több erre a „spirituálisan feltöltődni vágyó” zarándok.
– Húsz éve itt dolgozom, általában mindenről elsők között értesülök, de semmiféle spirituális központról nem hallottam még – mondta lapunknak a Dobogókőért Közhasznú Alapítvány elnöke Lőrincz László. Ottjártunkkor, nem messze a dobogókői sípálya tetejétől jurtákra, azok között táltosdobos zenészekre meg egy lustán heverésző tibeti masztiffra bukkantunk.
– Minden ember fénysugár, a mindenségnek része – kántálták a zenészek, miközben, magukat kísérték a dobokon. Amikor a daluk véget ért, a spirituális, elvonulási központról kérdeztük őket. Csak a fejüket csóválták, ilyenről ők még soha nem hallottak. Ugyanakkor felcsillanó szemmel kezdtek érdeklődni, hogy mégis ki, mikor, miből és hol építi majd ezt a központot, mert azért ez mégiscsak jó hír.
– Akkor ez mégsem jó hír. Ebből mutyi lesz – állapította meg végül nagy hallgatás után az egyik táltosdobos.– Csak a hárommilliárd közpénz biztos eddig – jeleztük.
Aztán mintha csak láthatatlan vezényszóra tették volna, egyszerre vették kézbe a hangszerüket, és új dalba kezdtek. Messzire szállt a Pilisben a refrén:
– Sólyom véréből születtem!
