Jelentős változásokat hoz a szeptember elsején életbe lépő módosított erdőtörvény. Először történt meg, hogy az erdőgazdálkodást gyakorlók érdekképviseletei dolgozták ki a törvénytervezetet. Elsődleges szempont volt az erdő gazdasági, védelmi, és közjóléti szerepének megőrzése, de úgy, hogy felesleges megkötések ne korlátozzák a szükségesnél jobban az erdőkezelőket.
A természetvédők emiatt számos kritikát fogalmaztak meg – ismerte el Luzsi József, a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége tiszteletbeli elnöke, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara erdő- és vadgazdálkodási osztályának vezetője. Attól tartanak, hogy a most szerzett nagyobb szabadság az erdőművelésben a gazdaság szereplőinek kedvez, a természeti értékeinek pedig árt, és az erdősített területek csökkenéséhez vezethet. Ezeket az aggályokat szeretném eloszlatni, ne az erdészektől féltsük az erdőt - tette hozzá Luzsi. Magyarország erdővel borított területének nagysága az elmúlt száz évben megduplázódott, ami jelenleg több mint kétmillió hektár. A további növekedést az új törvény szavatolja. A magyar erdők évente megközelítőleg 13 millió köbméter fával gyarapodnak. Ellenben a szükségleteink fedezésére kevesebb mint 8 milliót termelünk ki, ezt nevezzük mi erdészek tartamos gazdálkodásnak. Fontos tudni, hogy erdeink 44 százaléka magánkézben van, a többi az állam tulajdona, és a rendszerváltás óta csak magántulajdonosok telepítettek erdőt. A létrehozott 200 ezer hektár 10 százalékkal növelte a zöld felületet, ezért az osztályvezető meggyőződése, hogy azok a klímaváltozás igazi élharcosai, akik 2 milliárd facsemetét ültettek el és neveltek fel.
A törvény keretein túlmutató, gazdasági hátrányt okozó korlátozások kompenzációját muszáj megoldani – jelentette ki a tiszteletbeli elnök. Csak a kívánatos mértékig szabad térben és időben határt szabni az erdei munkának, mert aki az erdőből él, annak a megélhetését veszélyezteti az, ha egy gazdálkodó márciustól fél évig a saját erdejébe sem mehet be, mivel az természetvédelmi terület. A munka nélkül maradtak ezért elmennek máshova dolgozni, a vidék meg még inkább elnéptelenedik. A törvényalkotó számára lényeges szempont volt, hogy ez ne következzen be. Kiemelt figyelmet kapott a jogszabályban az árvízvédelemmel kapcsolatos erdőgazdálkodás is. Ez a kérdés a jövőben prioritást élvez, így a folyók mellett lakók, az árvíz okozta károk gyakori elszenvedői is megnyugodhatnak. Jó a törvény, reméljük, hogy a jelenleg kidolgozás alatt álló végrehajtási rendeletek is a törvény szellemiségét tükrözik majd - összegezte az elnök.
A legnagyobb zöld civil szervezetek már összefogtak, mert az erdőtörvény elhibázott módosítása legalább akkora károkat okozhat, mint a fatolvajok. A WWF Magyarország, a Magyar Természetvédők Szövetsége és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület idejekorán közös nyilatkozatban adott hangot aggodalmának. Leginkább amiatt, hogy az új jogszabállyal az erdők intenzív gazdasági hasznosítása könnyebbé vált, a védelmi és közjóléti funkciók terén viszont visszalépés történt.
Azzal a természetvédők is egyetértenek, hogy az erdőgazdálkodóknak kevesebb felesleges korlátozással kelljen szembenézniük – jegyezte meg Gálhidy László, a világ legjelentősebb civil természetvédelmi szervezete, a WWF magyarországi képviseletének erdészeti programvezetője. Bizonyos szabályok rugalmasabb alkalmazását támogatják. A klímaváltozásra való tekintettel például jó megoldásnak tartják a fakitermelés időszakának a helyi időjárási viszonyokhoz igazítását, valamint megfelelő szabályozás mellett az erdei legeltetést is helyeslik. Ám azt sajnálattal vették tudomásul, hogy a gazdasági célok érvényre juttatását a törvényalkotók túlzott mértékben segítették. A természeti értékek megóvását pedig több esetben figyelmen kívül hagyták. Holott a törvény alapvető feladata az erdők védelme. Különösen az erdei élővilág, a növény- és állatfajok megfelelő oltalma, ami az óvott állami területeken még inkább elvárás. A változások ellen sokan tiltakoztak, mert a szakmai fórumokon néhány részletkérdést kivéve nem született megállapodás, ezért a szeptember elsejétől hatályos törvény nem nyújt elegendő védelmet az erdőknek.
Az erdőökológus úgy fogalmazott, hogy a gazdálkodói érdekek érvényesülése szempontjából megengedőbb az új törvény, amit számos példa bizonyít. A védett állami erdőkben a kíméletes erdőgazdálkodás kisebb területen lesz kötelező. Sík vidéken újból elterjed a tarvágás, de a hegyes és dombos tájakon is gyakrabban találkozhatunk végvágással, ahol még a tuskókat is eltávolítják. A folyókat kísérő ártéri erdők - beleértve a védettek is - kíméletlenül átalakíthatók. A cserje kiirtható, a jellemző fafajok helyett más is ültethető, a fák ágai pedig árvízmagasságig eltávolíthatók. A telepített akácerdők körüli védőzóna a felére csökken, így könnyebben juthat be az őshonos fafajokból álló erdőkbe, ahol ott ennek következtében egészen más lesz a talaj és az élővilág is. A faanyag szállítására használt utak kialakítását nem kötik engedélyhez, ami az erdők utakkal való felszabdalásához vezethet, és megkönnyíti az illegális szemétlerakást. Ezáltal változik az erdő vízháztartása és mikroklímája is. Az új jogszabály sok védett madárfaj fészke körül szűkre szabta az engedélyezett védőzónát. Ezeknek a szabályoknak a bevezetése különösen most nem szerencsés, amikor természetvédelmi szempontokat vizsgálva nincsenek jó állapotban az erdeink. Ennek elsősorban a mindenütt jelenlévő intenzív erdőgazdálkodás az oka. Ezért még inkább szükség lenne egy jól kiegyensúlyozott erdőtörvényre – tette hozzá Gálhidy László.
Luzsi József kitért arra is, hogy a szakma következő nagy feladata az illegális fakitermelés visszaszorítása. A 2009-es erdőtörvény ugyan előírja az állami erdei őrszolgálat felállítását, ám ez a mai napig nem történt meg. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal 2015 óta működő elektronikus közúti áruforgalom-ellenőrző rendszere segíti a legálisan működő erdőgazdálkodók munkáját, mert a fa veszélyes áru lett, és minden egyes szállítmányt, melyet feldolgozás céljából értékesítenek, be kell jelenteni az adóhatóságnak. Időközben azonban kialakítottak egy másik faanyag nyomon követési rendszert is, amire az Európai Unió kötelezte hazánkat. Így párhuzamosan, minden egyes fuvarhoz olyan mennyiségű dokumentumot kell elkészíteni, ráadásul kinn az erdőben, hogy az ily módon történő szabályozás szükségessége megkérdőjelezhető. Mindezt a bürokrácia csökkentése jegyében csináljuk – állapította meg. Sikerült megalkotni az unió legszigorúbb és legbürokratikusabb faanyag nyomon követési rendszerét. Az erdő sérelmére elkövetett bűncselekmények száma viszont nem csökkent.
Nem a legális tevékenységet folytató erdőgazdálkodók lopják a saját fájukat – hangsúlyozta Luzsi. Nem életszerű mást feltételezni, mivel a jelenlegi adótörvények szerint a társult erdőgazdálkodásból származó jövedelem adómentes. A fatolvajok a társadalom szegény rétegeiben keresendők, akikkel csak az erdészek veszik fel a harcot, de egyre kevesebb sikerrel, és jelentős idejüket köti le az adminisztráció. Ma ott tartunk, hogyha a 3155 magyar település mindegyikéből csak a téli hónapokban, csupán ketten-hárman, mindennap kimennek az erdőre lopni, és példának okáért kerékpárral egy-egy alkalommal elvisznek 2 mázsa fát, akkor összesen 300 ezer köbméter tűnik el. Ennyi fa található nagyjából egy átlagos méretűnek számító, 1500 hektáros erdőben. Ha ez a mennyiség teherautóra kerül, akkor a konvoj Szolnoktól Budapestig ér, s az anyagi veszteség mellett a természeti értékekben okozott kár is jelentős. Erre a helyzetre törvény és rendelet nem jelent megoldást, nagyobb társadalmi összefogásra lenne szükség.
A parlament elé márciusban beterjesztett törvénymódosító javaslatot a szaktárca több körben a természetvédőkkel is megtárgyalta, ám észrevételt keveset fogadott el tőlük. Aztán a parlament szakbizottsági ülésén egy egyéni képviselői indítvány gyökeresen megváltoztatta a törvényjavaslatot, amit aztán kétharmados többséggel fogadtak el a képviselők. Ez azt is jelentette, hogy még nagyobb visszalépésre lehet számítani a természetvédelemben. Szakmailag elfogadhatatlan, hogy a törvényalkotás utolsó, kevésbé befolyásolható szakaszában kerüljön elő egy ilyen szintű előterjesztés – mondta el a Népszavának Halmos Gergő, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület /MME/ ügyvezető igazgatója.
- Mit kifogásolnak a módosított erdőtörvényben?
- Számos pontja más lenne a törvénynek, ha rajtunk múlik. Például az új szabályozás teljesen eltér attól az eljárástól, amely ez idáig a fokozottan védett madárfajok védelme érdekében az erdőgazdálkodók munkáját korlátozta. Mostantól valamennyi fokozottan védett fajra egységesen 50, illetve 100 méteres környezetben érvényes a korlátozás. Bizonyos esetekben ezt is feltételekhez kötik, a gazdálkodók beleegyezése, kompenzációja is kell hozzá. Az ilyen lépés esetlegessé teszi és teljesen ellehetetleníti ezt a természetvédelmi eszközt. Ezzel a döntéssel a jövőben a fekete gólyák, a rétisasok, vagy a békászósasok költőhelye, a zavartalan költés alig, vagy egyáltalán nem biztosított. Továbbá a Natura 2000 területek és az azokon élő fajok védelmi lehetőségei is csökkennek, mert az erre vonatkozó előírás is módosult.
- Az állami erdőkben a folyamatos erdőborítást biztosító erdőkezelés szabályai is változtak. Erre mi a magyarázat?
- Nem értjük, hogy erre miért volt szükség, hiszen így az eddigi szabályozás nagyon előremutató céljait nem lehet elérni. Pedig a sokáig alkalmazott úgynevezett vágásos erdőgazdálkodással szemben, a folyamatos erdőborításos gazdálkodás a jövőt jelenti azzal, hogy állandóan fák borítják a talajt, és minimális az élővilág és a termőhely károsodása. Most az erre való áttérés kötelező arányát és területi érvényét jelentősen csökkentik.
- Lehet még valamit tenni, hogy jobban érvényesüljenek a természetvédők szempontjai?
- A legjobb természetesen az lenne, ha a problémák ismeretében az előterjesztő, a Földművelésügyi Minisztérium kezdeményezne lépéseket az ügyben. Ezen kívül a végrehajtási rendeletekben van némileg lehetőség a hibák kijavítására. Egyébként a módosított törvény hatására a természetvédelemben a korábbi szinthez képest visszalépés történik, ami alkotmányossági aggályokat is felvethet. Ez a mi véleményünk, aminek a kivizsgálása érdekében az ombudsman fordulhat az alkotmánybírósághoz. Megítélésünk szerint az új jogszabály egyes részei az unió irányelveivel is ellentétesek, így az Európai Bizottság esetleges vizsgálata és válaszlépése sem kizárható.