2013-ban jelentette be Steven Soderbergh, hogy felhagy a rendezéssel, de most visszatért. Érthető a döntés: a Logan Lucky tényleg pazar történet. Középpontjában a Logan családdal, akiknek a férfitagjai úgy tűnik, igazi vesztesek. Jimmy térde szétment egy bányász balesetben, Clyde elvesztette az egyik kezét Irakban. Előbbi alkalmi munkákból tengődik, a másik csaposként tölti a mindennapjait. Ebből még kijöhetne akár egy jó kis szoció-dráma, de Soderbergh inkább egy igazi heist movie-t forgatott belőle: a két egyszerűnek, tudatlannak és töktelennek tűnő pasi kirabolja a közeli NASCAR futam teljes bevételét. Ehhez egy napra kicsempészik a börtönből a világ legjobb kasszafúróját, bizonyos Joe Banget, hogy aztán a buli végeztével visszavigyék oda. Elvégre kell az alibi. Szóval, tulajdonképpen egyfajta kitekert verzióját a Ocean’s Eleven-nek – micsoda véletlen, hogy Steven Soderbergh jegyzi azt a filmet is.
Ezt a frappáns történetet sikerül elképesztő viccesen előadni Soderbergnek és színészeinek, akik között persze ott van a „házi kedvenc” Channing Tatum, aki rutinos protagonista, pazarul megoldja Jimmy szerepét. A független filmek hőse, Adam Driver szintén pazar Clyde szerepében, de a leghálásabb feladat Daniel Craignek jutott, aki szinte sziporkázik Joe Bangként, sőt pont megtalálja a határt a ripacskodás terén. A humor legalább olyan ütős, mintha a Coen-testvérek írták volna őket, azzal a kitétellel, hogy itt a karakterek csak a felszínen, beszédjükben és gesztusaikban tahók, valójában a világ legfineszesebb rablói. A nagy balhé, amit kiviteleznek, maga a tökély, minden szálat szépen elvarrnak, pazar munka, csakúgy, mint annak mozgóképes megvalósítása.
Az operatőr Soderbergh – Peter Andrews álnéven magának és akár más rendezőknek is dolgozik – pazarul bánik a kamerával, Mary Ann Bernanrd (szintén Soderbergh) meg pazarul megvágta az anyagot. Ha kell, épphogy csak belesünk az eseményekbe, sosem mutat többet annál, ami tönkretenné a nézői élményt. Ha úgy tetszik, nem enged minket nézelődni. Ahogy halad a film előre, csak bízunk abban, hogy nem csökken az ötlet, az innováció, aztán csak azon kapjuk magunkat, hogy hiba nélkül véget ért. Persze, itt most mondhatnám konklúzióként, hogy milyen mázlista ez a Soderbergh, hogy talált magának egy zseniális írót, de időközben kiderült, hogy Rebecca Blunt sem egy valós személy. Komolyabb összeget mernék arra tenni, hogy ez is csak egy újabb alteregója Hollywood egyik legizgalmasabb rendezőjének.
Soderbergh nem csinált titkot abból, hogy a Logan Lucky egy újfajta, egyfajta minimalista (felesleges és drága csatornának és folyamatokat mellőző) finanszírozási és gyártási folyamatban készül, mint egy nagy amerikai stúdiófilm, csak épp ugyanúgy fog kinézni. Sok szempontból siker övezi a kísérletet, hiszen tele van világsztárokkal és elsőosztályú szórakoztatást nyújt.
A forgatásra úgy hozták össze a pénzt, hogy előre eladták nemzetközi területekre a jogokat, a marketing kampányt pedig az amerikai tévés jogokból fedezték. Az Egyesült Államokban csaknem háromezer vásznon indult a film, de sajnos nem hozta a várt eredményeket. Hollywoodi filmet már lehet fillérekből készíteni, de a tömegeket megmozgató álomgyári kampányt még nem. De lehet, hogy Soderbergh egyszer ezt is megoldja.
Infó:
Logan Lucky – A tuti balhé
Forgalmazza a Vertigo Média
