Előfizetés

Egyházi iskolák - A Fidesz-hívek sem kivételeznének

Publikálás dátuma
2017.08.24. 12:46
A kép illusztráció. FOTÓ: Vajda József
Még a Fidesz szavazói is egyetértenek abban, hogy minden magyar településen kell lenni világi iskolának, ahogyan abban is, hogy minden diák után ugyanannyi állami támogatás jár, függetlenül attól, világi vagy egyházi iskolában tanul. Ezek a főbb megállapításai az "Egyházi-világi oktatás a közvélemény tükrében" című kutatásnak, amelyet a Republikon Intézet végzett.

A közoktatás központosítását követően a forrásszegény önkormányzatok úgy próbáltak megszabadulni fenntartói kötelezettségeiktől, hogy egyházi kezelésbe adták az intézményeiket. Ennek eredményeképpen 2010 és 2016 között 81 százalékkal nőtt Magyarországon az egyházi iskolákban tanuló diákok száma: míg 2010-ben 112 500 gyermek tanult egyházi intézményben, addig 2016-ban már több mint 204 ezer.

2017. augusztusi állás szerint Magyarország 95 településén csak egyházi általános iskola van, 39 további településen pedig csak egyház, illetve vallási tevékenységet végző szervezet tart fenn gimnáziumot. A Republikon Intézet kutatása szerint a válaszadók döntő többsége szerint minden településen elérhetőnek kellene lennie a világi oktatásnak, ebben a tekintetben nincsen különbség a teljes népesség és a Fidesz szavazók között.

A megkérdezettek többsége nem ért egyet azzal, hogy a 2017/18-as tanévben az egyházi iskolákban 2,7-szer több forrás jusson egy tanulóra, mint a világi intézményekben; a többség szerint minden diákra ugyanakkora támogatást kellene biztosítani az intézmény fenntartójától függetlenül. Ezzel csak az MSZP szavazói értenek kevésbé egyet, vélhetően azért, mert egy részük az egyházi iskoláknak kevesebb pénzt adna.

A közvélemény-kutatásból kiderül, hogy a többség a szülők és a diákok beleegyezéséhez kötné az iskolák egyházaknak történő átadását. Ez az egyetlen olyan kérdés, amelyben a párpreferencia mentén különbség mutatkozik: a Jobbik szavazóinak relatív többsége nem kötné ilyen feltételekhez az iskolák átadását. Ebben is a DK szavazóinak álláspontja a legkevésbé egyházbarát.

A kassai vérengzés

Publikálás dátuma
2017.08.24. 12:00

A 34. gyalogezred tisztikara elhatározta, hogy véres bosszút áll azon a lapszerkesztőn, aki a katonai brutalitásokról lerántotta a leplet

A kassai tisztek alávaló merénylete egy pillanatra országos felháborodást keltett. A társadalom minden rétege megdöbbent a hallatlan vakmerőségen, mellyel két pökhendi hadnagyocska berontott a szerkesztőség helyiségébe, hogy ott békés foglalkozású polgárokat gyilkos kegyetlenséggel lekaszaboljon. Az eset eléggé ismeretes, s most már tudjuk azt is, hogy mi-alatt a katonai gőg ártatlan áldozata halállal vívódik, a gonosztevők szabadon járnak s egész apparátus mozgósíttatott, hogy hitvány tettükért a megérdemelt büntetést elkerüljék.

A katonatisztek effajta hősködése nálunk nem szokatlan. Minduntalan halljuk, hogy cifra egyenruhába bujtatott, egyébként azonban testileg és szellemileg egyaránt pipogya alakok, egyhangú és célt tévesztett pályafutásuk unalmát közveszélyes botrányokkal teszik változatossá. A társadalom ilyen alkalomkor mindig felháborodik, a népen élősködő aranykardbojtos lovagok pedig háborítatlanul garázdálkodnak tovább.

Így lesz most és így lesz ezentúl is mindig, míg a nép saját vérével táplál egy hadsereget, melynek nincs más rendeltetése, minthogy a nép legfontosabb érdekeivel ellentétes hatalmi érdekeket szolgáljon

A militarizmus vérszomjas vadállatainak gyilkossági kísérlete izgalomban tartja az egész várost. Most már tisztán áll a helyzet.

A 34. gyalogezred tisztikara elhatározta, hogy véres bosszút áll azon a lapszerkesztőn, aki a katonai brutalitásokról lerántotta a leplet. Felsőbb engedéllyel, előre kiszámított terv szerint tört a szerkesztőségbe Bozics hadnagy, akit bandita útjára sorshúzás útján Sartory hadnagy kísért el. Élesre fent kardokkal és előre megfontolt gyilkossági szándékkal lépték át a szerkesztőség küszöbét, hogy keresztülszúrják a híres sajtószabadságot, hogy lekaszabolják azt, aki az ő lelketlen durvaságukról írni mer. Az egyik hős, Bozics volt az, aki egy alkalommal rekkenő hőségben hat órai halálmarsot csinált csapatával, amiért mindössze annyi büntetést kapott a hadbíróságtól, hogy ez boszniai ezredhez osztották be. A halálmarsot elfelejtették és Bozics hazakerült, hogy tovább betyárkodjék.

Hogy az aranycsillagos banditák garázdálkodását nyomon követi a hivatalos hazudozás, azzal tisztában lehettünk. A hősök hazudnak, azok a hősök, akik cselekedni mertek és igazat mondani félnek. Hogy a rendőrség már a vizsgálat vezetésénél a katonaság zsoldjába szegődik, tegnapi viselkedése után előre látható volt. Az összevagdalt Seress Imre szerkesztőt mint vádlottat hallgatta ki.

A vizsgálatot a polgári hatóság a katonaival párhuzamosan végzi. Ma délelőtt kihallgatták a szemtanúkat. László Béla lapkiadó, Szeszfer Dezső és Iritzer Sándor könyvkiadósegédek, Reisz Mór nyomdász, Mihalovits mettőr, — valamennyien látták a tegnap délelőtti vérengzést. A kihallgatottak valamennyien egybehangzóan azt vallották, hogy a két hadnagy minden bevezetés nélkül rántotta ki a kardját és kezdett vagdalkozni.

Seress Imre egy szót sem szólhatott. Ideje sem volt reá. Nem is védekezhetett. A két katonatiszt megjelent és összevissza kaszabolta a lapszerkesztőt. Az összes szemtanúk valótlanságnak jelentik ki az eseménynek azt a leírását, melyet Bozics és Sartory hadnagyok s a barátaik adtak, hogy tudniillik elégtételért mentek el Seresshez és ő volt az, aki minősíthetetlen durvasággal provokálta a tettlegességet. Nem igaz az egészből semmi. Szóval is és tettel is, a két hadnagy kezdte az inzultust.

Ma délelőtt a hadbíróság és a rendőrség helyszíni szemlét tartott a „Kassai Hírlap" szerkesztőségében. A szemtanúk előadásából azt is megállapították, hogy Klein Lipót elvtársunk, akit Sartory hadnagy hasba szúrt, s akiről a katonatisztek azt vallották, hogy vasdoronggal inzultálta Bozics hadnagyot, — nem inzultálta a katonatisztet, ellenkezőleg, Bozicsot és a lapszerkesztőt szét akarta választani. E kísérlete közben érte Sartory hadnagy kardja.

Klein Lipót elvtárs állapota változatlanul súlyos. Nagyon szenved, rettenetes fájdalmakról panaszkodik. A kard a máját érte s az orvosok még most is kétségesnek tartják, hogy vájjon meg tudják-e menteni az életet.

Éjjeli órákban a Magyar Távirati Iroda felháborítóan gyalázatos és hazug jelentést adott ki a kassai katonai banditák gyilkossági kísérletéről. E felsőbb parancsra sugalmazott félhivatalos hazugság bizonyítéka annak, hogy a militarizmus fenevadjai a minden szolgálatra kész nyelvvel akarják az ártatlanul kiontott vért felnyalatni. Szomorú dolog, hogy a sajtónak még ilyen esetben is akadnak olyan banditái, a M. T. I. tudósítói személyében, akik a saját arcukra mért pofonokat és kardvágásokat a meg-rendelt hazudozás katonai recept szerint készült flastromával akarják beragasztani.

Népszava 1905. augusztus 24.

A kassai vérengzés

Publikálás dátuma
2017.08.24. 12:00

A 34. gyalogezred tisztikara elhatározta, hogy véres bosszút áll azon a lapszerkesztőn, aki a katonai brutalitásokról lerántotta a leplet

A kassai tisztek alávaló merénylete egy pillanatra országos felháborodást keltett. A társadalom minden rétege megdöbbent a hallatlan vakmerőségen, mellyel két pökhendi hadnagyocska berontott a szerkesztőség helyiségébe, hogy ott békés foglalkozású polgárokat gyilkos kegyetlenséggel lekaszaboljon. Az eset eléggé ismeretes, s most már tudjuk azt is, hogy mi-alatt a katonai gőg ártatlan áldozata halállal vívódik, a gonosztevők szabadon járnak s egész apparátus mozgósíttatott, hogy hitvány tettükért a megérdemelt büntetést elkerüljék.

A katonatisztek effajta hősködése nálunk nem szokatlan. Minduntalan halljuk, hogy cifra egyenruhába bujtatott, egyébként azonban testileg és szellemileg egyaránt pipogya alakok, egyhangú és célt tévesztett pályafutásuk unalmát közveszélyes botrányokkal teszik változatossá. A társadalom ilyen alkalomkor mindig felháborodik, a népen élősködő aranykardbojtos lovagok pedig háborítatlanul garázdálkodnak tovább.

Így lesz most és így lesz ezentúl is mindig, míg a nép saját vérével táplál egy hadsereget, melynek nincs más rendeltetése, minthogy a nép legfontosabb érdekeivel ellentétes hatalmi érdekeket szolgáljon

A militarizmus vérszomjas vadállatainak gyilkossági kísérlete izgalomban tartja az egész várost. Most már tisztán áll a helyzet.

A 34. gyalogezred tisztikara elhatározta, hogy véres bosszút áll azon a lapszerkesztőn, aki a katonai brutalitásokról lerántotta a leplet. Felsőbb engedéllyel, előre kiszámított terv szerint tört a szerkesztőségbe Bozics hadnagy, akit bandita útjára sorshúzás útján Sartory hadnagy kísért el. Élesre fent kardokkal és előre megfontolt gyilkossági szándékkal lépték át a szerkesztőség küszöbét, hogy keresztülszúrják a híres sajtószabadságot, hogy lekaszabolják azt, aki az ő lelketlen durvaságukról írni mer. Az egyik hős, Bozics volt az, aki egy alkalommal rekkenő hőségben hat órai halálmarsot csinált csapatával, amiért mindössze annyi büntetést kapott a hadbíróságtól, hogy ez boszniai ezredhez osztották be. A halálmarsot elfelejtették és Bozics hazakerült, hogy tovább betyárkodjék.

Hogy az aranycsillagos banditák garázdálkodását nyomon követi a hivatalos hazudozás, azzal tisztában lehettünk. A hősök hazudnak, azok a hősök, akik cselekedni mertek és igazat mondani félnek. Hogy a rendőrség már a vizsgálat vezetésénél a katonaság zsoldjába szegődik, tegnapi viselkedése után előre látható volt. Az összevagdalt Seress Imre szerkesztőt mint vádlottat hallgatta ki.

A vizsgálatot a polgári hatóság a katonaival párhuzamosan végzi. Ma délelőtt kihallgatták a szemtanúkat. László Béla lapkiadó, Szeszfer Dezső és Iritzer Sándor könyvkiadósegédek, Reisz Mór nyomdász, Mihalovits mettőr, — valamennyien látták a tegnap délelőtti vérengzést. A kihallgatottak valamennyien egybehangzóan azt vallották, hogy a két hadnagy minden bevezetés nélkül rántotta ki a kardját és kezdett vagdalkozni.

Seress Imre egy szót sem szólhatott. Ideje sem volt reá. Nem is védekezhetett. A két katonatiszt megjelent és összevissza kaszabolta a lapszerkesztőt. Az összes szemtanúk valótlanságnak jelentik ki az eseménynek azt a leírását, melyet Bozics és Sartory hadnagyok s a barátaik adtak, hogy tudniillik elégtételért mentek el Seresshez és ő volt az, aki minősíthetetlen durvasággal provokálta a tettlegességet. Nem igaz az egészből semmi. Szóval is és tettel is, a két hadnagy kezdte az inzultust.

Ma délelőtt a hadbíróság és a rendőrség helyszíni szemlét tartott a „Kassai Hírlap" szerkesztőségében. A szemtanúk előadásából azt is megállapították, hogy Klein Lipót elvtársunk, akit Sartory hadnagy hasba szúrt, s akiről a katonatisztek azt vallották, hogy vasdoronggal inzultálta Bozics hadnagyot, — nem inzultálta a katonatisztet, ellenkezőleg, Bozicsot és a lapszerkesztőt szét akarta választani. E kísérlete közben érte Sartory hadnagy kardja.

Klein Lipót elvtárs állapota változatlanul súlyos. Nagyon szenved, rettenetes fájdalmakról panaszkodik. A kard a máját érte s az orvosok még most is kétségesnek tartják, hogy vájjon meg tudják-e menteni az életet.

Éjjeli órákban a Magyar Távirati Iroda felháborítóan gyalázatos és hazug jelentést adott ki a kassai katonai banditák gyilkossági kísérletéről. E felsőbb parancsra sugalmazott félhivatalos hazugság bizonyítéka annak, hogy a militarizmus fenevadjai a minden szolgálatra kész nyelvvel akarják az ártatlanul kiontott vért felnyalatni. Szomorú dolog, hogy a sajtónak még ilyen esetben is akadnak olyan banditái, a M. T. I. tudósítói személyében, akik a saját arcukra mért pofonokat és kardvágásokat a meg-rendelt hazudozás katonai recept szerint készült flastromával akarják beragasztani.

Népszava 1905. augusztus 24.