Nem valószínű az európai uniós terrorsejt

Már biztos, hogy a múlt heti spanyolországi robbantások mögött szervezett háttér volt. A szakértő szerint nem uniós szintű a szervezettség.

Egyre több részlet derül ki a múlt héten történt barcelonai, alcanari és cambrilsi merényletek és robbantás kapcsán, és egyre inkább kirajzolódik az, hogy egy olyan korábban létezett terrorsejt akciójáról van szó, amelyről a spanyol hatóságoknak nem volt tudomásuk eddig. Már egyértelmű, hogy az alcanari robbantásban életét vesztett Abdelbak esz-Szatti barcelonai imám volt a dzsihádista csoport központi figurája. Az ő tevékenységének köszönhető nagymértékben a csoport tagjainak radikalizálódása, a modern technikák mellőzésével sikerült kijátszaniuk a rendőrség éberségét.

A belga La Deniere Heure lap tegnap viszont arról írt, hogy Abdelbak esz-Szatti valóságos logisztikai központtal rendelkezett Belgiumban, Vilvoorde városban, ahol a családja is él. Az imám a Diegem település mecsetében szeretett volna szerepet kapni, de a közösség elutasította, mivel nem tudott tiszta erkölcsi bizonyítványt felmutatni. A belga lap emlékeztet, hogy a párizsi merényletek után az európai terrorelhárítás figyelme Molenbeekre összpontosult, de az ugyancsak Brüsszel külvárosának számító 40 ezer lakosú Vilvoorde is „szép eredményeket” tud felmutatni. 2012 nyarától kezdődően innen is mentek önkéntesek Szíriába harcolni, 2013 áprilisában három, Vilvoordeból származó dzsihádista részvételével alakították meg az Iszlám Államot Szíria területén.

Wagner Péter biztonságpolitikai szakértőt arról kérdeztük, hogy az új belgiumi szál fényében elképzelhető-e, hogy nem is egy Katalóniára korlátozódó, hanem egy kiterjedtebb, uniós terrorsejt áll a háttérben. „Olyan még elképzelhető, hogy két országban van közös (pl. családi) kapcsolódás, de minél komplexebb és nagyobb terrorszervezet, vagy egy sejt, minél többet mozog, telefonál, utazik, chatel, beszélget a hétköznapokban, annál jobban nő a lebukás veszélye. Ez egy általános szabály, amely minden konspiráló csoportra vonatkozik. Ezek a dzsihadista sejtek, amiből nagyon kevés van egyelőre, és voltak olyanok is, amelyeket lelepleztek időben, általában lokálisak egy-egy városon, vagy agglomeráción belül szerveződtek. A párizsi/brüsszeli terrortámadás sok szempontból különleges és egyedi volt, ebből a szempontból is. Nem hiszem, hogy lenne uniós szintű szervezettség vagy hogy egyáltalán ennek lenne esélye egyelőre”, vélekedik a magyar szakértő.

Módosít mindez azon az állásponton, hogy Európának leginkább a magányos merénylőktől kell tartania, kérdeztük Wagner Pétert. A szakértő szerint azonban ezen a nézeten lassan túllép a szakirodalom. A magányos merénylő valóban jellemző volt a 2000-es évek közepétől, de ez már kezd háttérbe szorulni. Egyrészt azért, mert még az egyedül elkövetett támadások esetében is sokszor kiderül, hogy bár az elkövetés egyedül történt, de 2-3 ember tudott róla, segítette, támogatta az akcióban. A "magányos elkövető" nem csak az jelentette hogy egyedül követi el, hanem azt is, hogy külső hatásoktól függetlenül radikalizálja magát. Nem jár mecsetbe, nem találkozik más szélsőségesekkel, nem megy Afganisztánba, Jemenbe vagy akárhova hogy kiképzést kapjon. Csak ül a neten és olvas, fórumokat látogat stb., ezért nehéz így kiszűrni.

Azért is csökkent a magányos elkövetők jelensége, mert a szíriai polgárháború óta robbanásszerűen nőtt az harcot megjárt önkéntesek száma, a rendelkezésre álló információ és propaganda is. Szíria előtt rettentő nehéz volt eljutni külföldre egy szélsőségesnek. Afganisztán, Jemen, Irak, a Szahel övezet mind nehezen megközelíthető volt, feltűnő volt a beutazás. Szíria azonban más volt, fapados repülővel bárki elrepülhetett a török riviérára olcsón és utána egy taxival már is mehetett is Szíriába. 1980 és 2010 között volt mintegy 10-20000 ilyen önkéntes a világon összesen, és ebből nagyon kevés volt az európai országból. Szíriában és Irakban öt év alatt fordult meg 30000 önkéntes, és ebből 5000-7000 európai. Óriási szám. Ez új hálózatokat, csoportokat hozott létre, és gyakorlatilag két vállra fektette a szolgálatokat otthon, akik nem voltak felkészülve egy ekkora emberáradatra. Mint ahogy a helyi szociális szervezetek, egészségügyi szolgálatok is tehetetlenek a radikalizálódni hajlandó fiatalok megelőző kezelése tekintetében, nyilatkozta a szakértő.