A strucc karmolása

Az lett volna a legkevesebb, hogy a magyar külügyminiszter nem elegáns. A távozó holland nagykövet 168 Órában megjelent kormánykritikus szavait nem elegáns úgy kommentálni, hogy Gajus Scheltema, a Magyarországról egyik legtöbbet tudó nagykövet – könyvet írt és fényképezett az Andrássy útról - nem szívesen látott vendég a külügyben. Egészen biztosan nem fogják fogadni semmilyen szinten, sőt örülünk, hogy távozik, remélhetőleg minél előbb. Megjegyezzük: a holland a magyar politikáról mondott véleményt, nem Magyarországról, a magyar emberekről. Szijjártó pedig orbáni szokás szerint egybemossa a kormányzatot a nemzettel.

Hanem az már botrány, hogy Szijjártó a csütörtökön fentebb elhangzottakat péntek reggel megfejelte: rendkívüli sajtótájékoztatón jelentette be, hogy hazarendelte a Hollandiába akkreditált magyar nagykövetet Scheltema lapinterjúja miatt; határozatlan időre megszakítottuk a nagyköveti szintű kapcsolatot. Mert a magyar kormány másként látja Soros Györgyöt, a politikai üggyé hergelt Heineken-Csiki Sör vitát, azt, hogy a holland adófizetők pénze nem belügy, abból nem finanszírozhatnak egy korrupt rendszert, amely nem akar a menekültügy uniós megoldásának a része lenni.

Ismerve a külügyminiszter korábbi kiszólásait, ez az Unióban példátlanul otromba hisztériaroham csak annyit jelez: a magyar kormányzat idegrendszere pattanásig feszült. Szijjártó láthatóan nem tudja kezelni azt a helyzetet, amit Martonyi János korábban megtett, amikor békésen felsöprögette a cserépdarabokat, amik Orbán Viktor elefántmozgása után az európai porcelánboltban beterítették a földet.

Pedig a magyar kormánynak igencsak erős idegrendszerre volna szüksége, ha felmérjük, mit kell majd elviselniük a következő hónapokban az európai politikában. Mindenekelőtt azt a föderalista nyomást, amelyet várható győzelme után Angela Merkel német kancellár a nála sokkal vehemensebb Emmanuel Macron francia elnök oldalán fog kifejteni az Unió megújításáért, és amit cseppet sem segít, ha a magyar kormánypárti sajtó olyan címekkel tudósít, hogy „A Franciaországban már megbukott Macron Romániában haknizott”. Vagy, ha Havasi Bertalan kijelenti, hogy "szó sem volt arról, hogy a francia államfő Magyarországra jönne", ezzel szemben júliusban a francia nagykövet ennek az ellenkezőjét közölte. Mindezt a kormányzati struccpolitika mozdulatai közé soroljuk: képtelen szembenézni azzal, Macron miért hagyta ki látványosan közép-európai tárgyalásaiból a magyar és a lengyel vezetőket, miközben Salzburgban az osztrákokkal, a csehekkel és a szlovákokkal tárgyalt, hogy aztán Romániába és Bulgáriába utazzon.

Ha a francia elnök mostani útját annak fogjuk fel ami, a visegrádi szövetség elhalásának, akkor elszomorodhatunk a most éppen a nagy befolyású uniós Hollandiát karmoló struccon. Látni, hogyan foszlanak semmivé a magyar kormányfő Brüsszel-ellenes közép-európai tervei, s ha a lengyelek felébrednek a Kaczynski-rémálomból, hogyan maradunk egyedül. És akkor a tomboló magyar kormánnyal Putyin tágra nyílt karjai között találjuk magunkat.

Szerző
Friss Róbert

Handót meghekkelték

Nyolcmillió forintért vett bugyutaságokkal teli arculati kézikönyvet az Országos Bírósági Hivatal, amiből kiderül például, hogy egy hétre öt darab fehérnemű kell egy dolgozónak – írja a hvg.hu. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) dizájner csapata csinálta a cuccot, Design Alapok címmel. Nem tudom elképzelni, hogy bohém fiatal művészek a zsíros pénzért nem direkte szívatták meg a magasságos hivatalt.

Ha ugyanis ez egyik jelentős – amúgy igen komoly - hatalmi ág komisszárja azt képzeli, hogy ettől majd trendi, fancy, és szexi lesz, mint Schmidt Mária 56-ja, ott súlyos szereptévesztés esete forog fenn. És az egyetemisták ezt alighanem megérezték és azóta is hemperegve röhögnek rajta, hogy stupid hivatalnokok a tréfa nyomán tényleg heti öt bugyit írtak elő a bíráknak. Azoknak a bíráknak, akik egyébként emberek sorsáról döntenek, a leggyakrabban igazságosan.

Elhiszem én, hogy Szájer József EP-képviselőné, Handó Tünde humora keserűsó, hiszen látom. Mert lám, talárpályázatot is hirdetett a MOME-val 4,4 millió forintért. Ami megint csak nohát!

„A test illatainak általános frissessége figyelmet érdemlő szempont, azonban az erős és túlzott parfümhasználat kerülendő" – írják a vidám fiatalok, akik hozzáteszik: hadat üzennek a műkörmöknek, a rikító csatoknak és kócos hajnak is. A férfiak is hordhatnak viszont egy pár bedugós vagy karika fülbevalót. A borosta tiltólistás, de az állszakáll például jöhet.

Lássuk be, jó fejek az elnök beosztottai is, hogy a kócosságot nem gyomlálták ki a „szakanyagból". Mert aki egyszer látta már Handó Tündét, van fogalma a fésületlenség tankönyvi példájáról. Szó se róla, senki külseje nem érdekel, de akkor őt se a másé.

Hajrá, fiatalok! Az intellektus humora legyőzi a vakhitűek ráncolt homlokú NER-jét. A nevetségesség öl. Így jó gyilkolni!

Szerző

Atomszám

Ahogyan megírtuk, egy (a kormánytól) független közvélemény-kutatás szerint a magyarok háromnegyede atomerőmű helyett zöldenergiára költené az állam pénzét, az atomra csak a lakosság 7 százaléka áldozna. Ezt a meghökkentő adatpárt igyekezett újrakeretezni az állami hírügynökség egy másik közléssel: a Századvég, illetve a Rogán-szomszéd cége által készített kutatás szerint 54 százalék támogatja, hogy „Pakson új, modern és biztonságos atomerőművi blokkok épüljenek”, illetve 51 százalék „nem lenne hajlandó többet fizetni az áramért, ha azt megújuló energiaforrásokkal állítanák elő”.

Lendüljünk túl most nagyvonalúan azon, hogy milyen kérdésföltevésre születtek a fenti válaszok (egyedül a zöldenergia-párti eredményt produkáló kutatás kérdéseit ismerjük), sőt azon is, hogy az összes ismert árprognózis – a Nemzeti Energiaügynökségé is – azt mutatja: 2026-ra, amikor Paks II. elvileg belép, a nappal és a széllel termelt áram jóval olcsóbb lesz az új paksi blokkok termelői áramáránál. Nézzük meg inkább, valóban azt hiszi-e az Orbán-kormány, hogy a magyarok többsége lelkesedik a tervezett paksi bővítésért.

Az évek óta a beruházás ellen kampányoló LMP idén 18 népszavazási kérdést nyújtott be annak érdekében, hogy a nép dönthessen a projektről, és a szigorú kormányfelügyelet alatt álló választási bizottság mindegyiket elkaszálta. A kormánypárti jogászklub szerint nemzetközi szerződésről az alkotmány alapján nem lehet népszavazást tartani. Az LMP ezek után beadott egy alkotmánymódosítást, hogy a nép nevében kormányzók bizonyos értékhatár fölött nyugodt szívvel kikérhessék az emberek véleményét, amit azonban a kormánytöbbség indoklás nélkül ismét leszavazott.

Én úgy sejtem, hogy ha kormánykörök atombiztosak lennének az eredményben (legalább annyira, mint mondjuk a kvótavoksolás idején), akkor nem félnének a szavazástól. Annak, hogy beérik az udvari kutatók rendelésre érkező számaival, csupán egy oka lehet: ők is tudják, hogy Paks II. a népnél megbukott, már csak a „nemzeti” kormány ragaszkodik hozzá, a nemzet ellenében.

Szerző