A strucc karmolása

Az lett volna a legkevesebb, hogy a magyar külügyminiszter nem elegáns. A távozó holland nagykövet 168 Órában megjelent kormánykritikus szavait nem elegáns úgy kommentálni, hogy Gajus Scheltema, a Magyarországról egyik legtöbbet tudó nagykövet – könyvet írt és fényképezett az Andrássy útról - nem szívesen látott vendég a külügyben. Egészen biztosan nem fogják fogadni semmilyen szinten, sőt örülünk, hogy távozik, remélhetőleg minél előbb. Megjegyezzük: a holland a magyar politikáról mondott véleményt, nem Magyarországról, a magyar emberekről. Szijjártó pedig orbáni szokás szerint egybemossa a kormányzatot a nemzettel.

Hanem az már botrány, hogy Szijjártó a csütörtökön fentebb elhangzottakat péntek reggel megfejelte: rendkívüli sajtótájékoztatón jelentette be, hogy hazarendelte a Hollandiába akkreditált magyar nagykövetet Scheltema lapinterjúja miatt; határozatlan időre megszakítottuk a nagyköveti szintű kapcsolatot. Mert a magyar kormány másként látja Soros Györgyöt, a politikai üggyé hergelt Heineken-Csiki Sör vitát, azt, hogy a holland adófizetők pénze nem belügy, abból nem finanszírozhatnak egy korrupt rendszert, amely nem akar a menekültügy uniós megoldásának a része lenni.

Ismerve a külügyminiszter korábbi kiszólásait, ez az Unióban példátlanul otromba hisztériaroham csak annyit jelez: a magyar kormányzat idegrendszere pattanásig feszült. Szijjártó láthatóan nem tudja kezelni azt a helyzetet, amit Martonyi János korábban megtett, amikor békésen felsöprögette a cserépdarabokat, amik Orbán Viktor elefántmozgása után az európai porcelánboltban beterítették a földet.

Pedig a magyar kormánynak igencsak erős idegrendszerre volna szüksége, ha felmérjük, mit kell majd elviselniük a következő hónapokban az európai politikában. Mindenekelőtt azt a föderalista nyomást, amelyet várható győzelme után Angela Merkel német kancellár a nála sokkal vehemensebb Emmanuel Macron francia elnök oldalán fog kifejteni az Unió megújításáért, és amit cseppet sem segít, ha a magyar kormánypárti sajtó olyan címekkel tudósít, hogy „A Franciaországban már megbukott Macron Romániában haknizott”. Vagy, ha Havasi Bertalan kijelenti, hogy "szó sem volt arról, hogy a francia államfő Magyarországra jönne", ezzel szemben júliusban a francia nagykövet ennek az ellenkezőjét közölte. Mindezt a kormányzati struccpolitika mozdulatai közé soroljuk: képtelen szembenézni azzal, Macron miért hagyta ki látványosan közép-európai tárgyalásaiból a magyar és a lengyel vezetőket, miközben Salzburgban az osztrákokkal, a csehekkel és a szlovákokkal tárgyalt, hogy aztán Romániába és Bulgáriába utazzon.

Ha a francia elnök mostani útját annak fogjuk fel ami, a visegrádi szövetség elhalásának, akkor elszomorodhatunk a most éppen a nagy befolyású uniós Hollandiát karmoló struccon. Látni, hogyan foszlanak semmivé a magyar kormányfő Brüsszel-ellenes közép-európai tervei, s ha a lengyelek felébrednek a Kaczynski-rémálomból, hogyan maradunk egyedül. És akkor a tomboló magyar kormánnyal Putyin tágra nyílt karjai között találjuk magunkat.