Katasztrófa sújtotta területté nyilvánították fél Texast - Fotók!

Publikálás dátuma
2017.08.28. 10:22
FOTÓK: MARK RALSTON / AFP
Texas állam 62 megyéje katasztrófa sújtotta területté vált vasárnap estére a trópusi viharrá szelídült Harvey hurrikán pusztításai nyomán.  A KÉPRE KATTINTVA GALÉRIA NYÍLIK!

Texasban vasárnap éjjel nem hogy apadt volna, hanem egyenesen erősödött az esőzés, több mint ezer embert mentettek ki az otthonából, többek között Houstonban is. Meteorológusok előrejelzései szerint az esőzések várhatóan még erősödnek is és a viharzóna egészen szerdáig tombol Texasban. Szombaton és vasárnap mintegy 75-80 centiméternyi csapadék hullott, elsősorban Houstonra.  Az amerikai meteorológiai szolgálat szerint "példa nélküli" a természeti katasztrófa. 

Az Egyesült Államok negyedik legnagyobb városának számító Houston utcáin vasárnap estére mellkasig-vállig ért a víz, és bár a vihar  délután mintegy 150 kilométernyire északra vonult, körívet leírva lassan visszatért a város fölé. 

Greg Abbott kormányzó bejelentette, hogy a Nemzeti Gárda további 3000 tagját "vetették be" a mentési munkálatokba és vasárnap estére már az állam 62 megyéjét nyilvánították katasztrófa sújtotta területnek. Houstonban 60 csónak és 20 helikopter segíti a mentést, az államban háromszázezer embernél nincs áramszolgáltatás. A szövetségi Katasztrófaelhárító Hivatal (FEMA) Fort Worthban rendezte be központi elosztó segélytáborát, ahonnan mintegy félmillió palack ásványvizet, háromszázezer adag előre elkészített élelmiszercsomagot, továbbá generátorokat szállítanak majd a katasztrófa sújtotta vidékekre. Az esőzés mellett - annak következtében is - megállíthatatlanul és gyorsan áradnak a folyók Texas déli és keleti vidékein.  


Vasárnap este ki kellett üríteni az egyik nagy houstoni kórházat, s az Amerikai Vöröskereszt egyik menedékhelyét szintén fel kellett számolni az emelkedő vízszint miatt. Hétfőtől a város valamennyi oktatási intézménye zárva tart majd, várhatóan egy hétig. Lezárták a Mexikói-öbölben lévő olajfúró-tornyokat és az olajfinomítókat is, s eddig 250 utat és országutat kellett lezárni. A houstoni George Bush nemzetközi repülőtéren - az előrejelzésekkel ellentétben - hétfőn mégsem indul meg a forgalom, vasárnap esti jelentés szerint a légikikötő meghatározatlan ideig zárva marad. A Fehér Ház szóvivőnője bejelentette: Donald Trump elnök kedden utazik a térségbe.

Szerző

Szküllák és Kharübdiszek

Az Orbán-rendszer, mint a XXI. századi problémákra modellként adott válasz kifulladt. Ettől még 2018-ban ismét hatalomra juthat, de politikai bukásának elhúzódása Európától még távolabbra, szociálisan még mélyebbre taszítja az országot. Ha pedig a demokratikus ellenzék képtelen lesz leváltani, nem a kormányt, hanem a hatalmat, akkor megerősödik a lehetőség, hogy az újabb rendszerváltás kezelhetetlen váratlansággal valósul meg. Ami a kormánypártokkal együtt elsöpörheti a 2018 után esetleg még pislákoló ellenzéket is: talán ez lesz az utolsó formálisan alkotmányos lehetőség a hatalomváltásra.

Botka László, a szocialisták kormányfő-jelöltje szombatra Szegedre hívta azokat, akiktől szellemi támogatást remél az általa meghirdetett új, baloldali politikához. A meghívottak negyede jelent talán meg, ami jelzi, mekkora gödörből kell kimásznia a szocialista pártnak, hogy politikai tisztességét visszanyerje, s egyben azt is, mennyire szétzilált, a megjelenéstől, mint önmaga pozicionálásától rémült az értelmiség.

Ha valaki elolvassa Botka színre lépése óta elhangzott programtöredékeit, azt a keserves munkát látja, hogy kiszabadulva az orbáni koordináták közül, olyan, a regnáló rendszeren kívüli ponton vesse meg a lábát, ahonnan a jobboldal által kisajátított fogalmakat vissza tudja venni a baloldalnak: nemzet, Európa, nacionalizmus helyett hazafiság, szabadság, igazságosság, szolidaritás. Olyan értékek, amelyek hiányát az utóbbi hét évben megsínylette a társadalom, de amelyekről a baloldal képtelen volt másként beszélni. Botka mind mélyebbre jut ezen a baloldal számára ismeretlen területen. Hogy egyszerre tagadja meg az illiberalizmust és mondja ki: nem lehet visszatérni a 2010 előtti liberális demokráciához sem, amelyet egy új társadalmi modell megfogalmazásával haladna meg. Ezért mondhatja Botka, nem pozicionális, hanem elvi vitája van Gyurcsány Ferenccel, aki – szerinte – nem ismeri el, kormányzása idején feladta a klasszikus baloldali értékeket és elveket. Könnycsepp a kiborult tejbe: az elvi vitát legkésőbb a 2014-es bukás után kellett volna tisztázni, nem most, amikor feloldhatatlannak látszó választás-taktikai ellentété szűkül és dagad. Egymásnak okozott, sóval bedörzsölt, sokszor méltatlan adott-kapott sebekkel. Botka – ha akart, ha nem – beszorult abba a helyzetbe, hogy csak azt mondhatja: lehet őt hibáztatni a határozottságáért, de a választó egyet biztosan nem bocsát meg egy politikusnak, ha nem tudja, mit akar. És ebben igaza van.

Botka azt is mondja, bármilyen összefogás alapja az is, hogy minden párt engedje el azok kezét, akik belesimulnak Orbán rendszerébe. Neveket nem említ, de ilyeneket legkevésbé Gyurcsány Demokratikus Koalíciójában talál. Amelynek a szavazataira szüksége van, de amelyet annyira falnak szorított, hogy már egy közös asztalnak sem hagyott helyet. Pedig Botka programjának - az orbáni elveket tagadó - része kellene, hogy legyen: a politika nem eladandó mosópor. Nem csak szavazat optimalizálási küzdelem. Hanem gesztus. Nem engedékeny, de nagyvonalú etika is.

Szerző
Friss Róbert

Szküllák és Kharübdiszek

Az Orbán-rendszer, mint a XXI. századi problémákra modellként adott válasz kifulladt. Ettől még 2018-ban ismét hatalomra juthat, de politikai bukásának elhúzódása Európától még távolabbra, szociálisan még mélyebbre taszítja az országot. Ha pedig a demokratikus ellenzék képtelen lesz leváltani, nem a kormányt, hanem a hatalmat, akkor megerősödik a lehetőség, hogy az újabb rendszerváltás kezelhetetlen váratlansággal valósul meg. Ami a kormánypártokkal együtt elsöpörheti a 2018 után esetleg még pislákoló ellenzéket is: talán ez lesz az utolsó formálisan alkotmányos lehetőség a hatalomváltásra.

Botka László, a szocialisták kormányfő-jelöltje szombatra Szegedre hívta azokat, akiktől szellemi támogatást remél az általa meghirdetett új, baloldali politikához. A meghívottak negyede jelent talán meg, ami jelzi, mekkora gödörből kell kimásznia a szocialista pártnak, hogy politikai tisztességét visszanyerje, s egyben azt is, mennyire szétzilált, a megjelenéstől, mint önmaga pozicionálásától rémült az értelmiség.

Ha valaki elolvassa Botka színre lépése óta elhangzott programtöredékeit, azt a keserves munkát látja, hogy kiszabadulva az orbáni koordináták közül, olyan, a regnáló rendszeren kívüli ponton vesse meg a lábát, ahonnan a jobboldal által kisajátított fogalmakat vissza tudja venni a baloldalnak: nemzet, Európa, nacionalizmus helyett hazafiság, szabadság, igazságosság, szolidaritás. Olyan értékek, amelyek hiányát az utóbbi hét évben megsínylette a társadalom, de amelyekről a baloldal képtelen volt másként beszélni. Botka mind mélyebbre jut ezen a baloldal számára ismeretlen területen. Hogy egyszerre tagadja meg az illiberalizmust és mondja ki: nem lehet visszatérni a 2010 előtti liberális demokráciához sem, amelyet egy új társadalmi modell megfogalmazásával haladna meg. Ezért mondhatja Botka, nem pozicionális, hanem elvi vitája van Gyurcsány Ferenccel, aki – szerinte – nem ismeri el, kormányzása idején feladta a klasszikus baloldali értékeket és elveket. Könnycsepp a kiborult tejbe: az elvi vitát legkésőbb a 2014-es bukás után kellett volna tisztázni, nem most, amikor feloldhatatlannak látszó választás-taktikai ellentété szűkül és dagad. Egymásnak okozott, sóval bedörzsölt, sokszor méltatlan adott-kapott sebekkel. Botka – ha akart, ha nem – beszorult abba a helyzetbe, hogy csak azt mondhatja: lehet őt hibáztatni a határozottságáért, de a választó egyet biztosan nem bocsát meg egy politikusnak, ha nem tudja, mit akar. És ebben igaza van.

Botka azt is mondja, bármilyen összefogás alapja az is, hogy minden párt engedje el azok kezét, akik belesimulnak Orbán rendszerébe. Neveket nem említ, de ilyeneket legkevésbé Gyurcsány Demokratikus Koalíciójában talál. Amelynek a szavazataira szüksége van, de amelyet annyira falnak szorított, hogy már egy közös asztalnak sem hagyott helyet. Pedig Botka programjának - az orbáni elveket tagadó - része kellene, hogy legyen: a politika nem eladandó mosópor. Nem csak szavazat optimalizálási küzdelem. Hanem gesztus. Nem engedékeny, de nagyvonalú etika is.

Szerző
Friss Róbert