Észak-Korea - Trump nem tárgyalna tovább

 Donald Trump amerikai elnök szerint a tárgyalás nem megoldás az észak-koreai válságra. 

Trump szerdán Twitter-bejegyzésben tette közzé véleményét arról, hogy a diplomáciai erőfeszítések eddig nem hoztak eredményt az észak-koreai válság enyhítésében. "Az Egyesült Államok 25 év óta tárgyal Észak-Koreával, és fizeti neki a zsarolási pénzt. Nem a tárgyalás jelenti a megoldást " - fogalmazott az elnök.

Trump azonban nem fejtette ki, hogy mit értett"zsarolási pénz" alatt, de elemzők szerint arra utalhatott, hogy Washington korábban nemzetközi segélyben részesítette az ázsiai kommunista országot. 1995 és 2008 között washington 1,3 milliárd dollár értékben suttatott különböző formájú segélyt Phenjannak.

Előző napi közleményében Donald Trump még azt az álláspontot képviselte, hogy Észak-Korea ügyében "minden megoldás elképzelhető".

Kedden délután az ENSZ Biztonsági Tanácsának rendkívüli ülésén a szervezet újabb, az észak-koreai rakétakísérletet "határozottan elítélő" határozatot hozott, ám a határozatban nem jelölt meg egyetlen újabb büntető intézkedést sem, csupán a régebbi szankciók betartására szólította fel a világszervezet tagjait és az egész nemzetközi közösséget.

Rex Tillerson külügyminiszter és James Mattis védelmi miniszter korábban - egy augusztus 13-án a The Wall Street Journal című lapban közösen publikált cikkben - amellett állt ki, hogy a feszültség enyhítésének és Észak-Korea atomfegyver-mentesítésének legjobb módja a gazdasági és diplomáciai nyomásgyakorlás.

Szerző

Óriási tétje van a Merkel-Schulz tévévitának

Publikálás dátuma
2017.08.30. 18:49
Javában tart a kampány. FOTÓ: BRITTA PEDERSEN / AFP/DPA
Németországban csaknem hétmillió német választó döntését befolyásolhatja a szeptemberi szövetségi parlamenti (Bundestag-) választást felvezető kampány legfontosabbként számon tartott eseménye, Angela Merkel hivatalban lévő kancellár és a szociáldemokrata (SPD) kormányfőjelölt, Martin Schulz vasárnapi televíziós vitája - mutatta ki egy szerdán ismertetett felmérés.

A Forsa közvélemény-kutató intézet adatai szerint a kampány egyetlen kancellárjelölti televíziós vitája 6,8 millió választó döntését befolyásolhatja, ami a 61,5 millió választópolgár 11 százaléka.

Merkel és Schulz vitáját a választók 48 százaléka akarja látni, a bevezetővel együtt 95 perces vasárnap esti műsor nézettsége így jelentősen meghaladhatja a 2013-ban - Angela Merkel és az akkori SPD-s jelölt, Peer Steinbrück részvételével - tartott előző vita 18 milliós nézettségét.

A vitát megnézni tervező 48 százalék körében leginkább a legfiatalabbak döntését befolyásolhatja a kancellárjelöltek egyetlen összecsapása: a 18-20 év közöttiek 50 százaléka érzi úgy, hogy döntését meghatározhatja a CDU/CSU jobbközép pártszövetség 12 éve hivatalban lévő jelöltje és a szociáldemokrata kihívó televíziós szereplése.

A Forsa mérése szerint a bizonytalan szavazók aránya 26 százalékos. Közülük majdnem minden második, 43 százalék gondolja, hogy a Tévépárbaj (TV-Duell) című műsor befolyásolja majd, hogy elmennek-e szavazni szeptember 24-én, vagy hogy melyik pártot támogatják a választáson.

A műsort a két országos közszolgálati televízió - ARD, ZDF - és a két legnagyobb országos kereskedelmi televízió - RTL, SAT1 - közvetíti majd élőben. A négy csatorna kezdeményezte, hogy újítsák meg a vitaműsor formátumát, a többi között volt szó arról, hogy amerikai mintára hívjanak meg nézőket a stúdióba, és a négy műsorvezető ne együtt üljön a jelöltekkel szemben, hanem két párt alkotva, két 45 perces blokkban faggassák Merkelt és Schulzot.

Angela Merkel képviselői azonban a tárgyalásokon elutasították a javaslatokat, és világossá tették, hogy a kancellár csak akkor vesz rész a vitán, ha minden marad a régiben. A Der Spiegel című hírmagazin a legutóbbi, hét végi számában azt írta, hogy a kancellár nevében tárgyaló kormányszóvivő, Steffen Seibert - a ZDF korábbi híradós műsorvezetője - még volt kollegái szerint is igen nyersen és arrogánsan viselkedett, és a szervezők végül a kancellári hivatal "zsarolása" miatt kénytelenek voltak ejteni a formátum megújítására kidolgozott terveket.

A Merkel-kampány azt is mereven elutasította, hogy ne egy, hanem két kancellárjelölti vita legyen, pedig Martin Schulz szívesen vállalt volna egy második összecsapást.

A Der Spiegel szerint az SPD-nél úgy látják, a kancellárjelölti vita az utolsó esély arra, hogy a párt ismét lendületbe jöjjön és ledolgozza a választói támogatottságban a CDU/CSU-val szemben mutatkozó mintegy 15 százalékpontos hátrányát.

Martin Schulz környezetében azt mondják, hogy a vitát szánják a "stratégiai fordulópontnak". Eddig az idén elveszített tartományi választások miatt csalódott bázis mozgósítására törekedtek, a kampánynak a tévévitával kezdődő utolsó szakaszában pedig a bizonytalanokat célozzák meg. Azzal számolnak, hogy "nyerő téma" lehet a védelmi és fegyverkezési politika ügye, az oktatáspolitika és a nyugdíjak kérdése.

Merkelnek leginkább vesztenivalója van. Környezetében megelégednének azzal, ha a vita nem rontaná a megítélését, és még azt is sikerként könyvelnék el, ha az összecsapás révén az SPD választói támogatottsága csak kismértékben emelkedne. A legfontosabbnak azt tartják, hogy a népszerűség-növekedés ne legyen tartós.

A Forsa szerdai adatai szerint a CDU/CSU a szavazatok 38 százalékát gyűjtené össze, ha most vasárnap lenne a Bundestag-választás. A Merkel vezette pártszövetség támogatottsága így nem változott az egy héttel korábbihoz képest. Stagnál az SPD-is, továbbra is 24 százalékon áll.

A többi nagy közvélemény-kutató cég és intézet mérései alapján a CDU/CSU 37-40 százalék között, az SPD pedig 22-24 százalék között áll.

Az előző, 2013-ban tartott választáson a CDU/CSU a szavazatok 41,5 százalékát szerezte meg, az SPD - az eddigi koalíciós társ - 25,7 százalékkal a második helyen végzett.

A Stern hírmagazin és az RTL megbízásából hetente elvégzett, Stern-RTL-Wahltrend című kutatás új adatai szerint a Bundestag ellenzéki oldalán az SPD-től balra álló Baloldal (Die Linke) 9 százalékon stagnál, a Zöldek változatlanul a szavazatok 7 százalékára számíthatnak.

A Bundestagon kívüli Alternatíva Németországnak (AfD) támogatottsága sem változott, a CDU/CSU-tól jobbra álló párt 9 százalékos eredménnyel debütálhat a szövetségi parlamentben. A 2013-ban elveszített Bundestag-képviselet után a visszatérésre készülő jobboldali liberális FDP változatlanul 8 százalékon áll. Más pártnak nincs esélye az 5 százalékos bejutási küszöb elérésére.

A Forsa augusztus 24-én és 25-én vette fel az új Stern-RTL-Wahltrend kutatás adatait, 1004 ember megkérdezésével. Az eredmények a szavazókorú népességre nézve reprezentatívak.

Szerző

Velencei Filmfesztivál - Szatírán túli rezsicsökkentés

Publikálás dátuma
2017.08.30. 18:24
FOTÓ: AFP

A Kicsinyítés című Oscar-gyanús filmmel nyitott az idei fesztivál Velencében. Rendezője, Alexander Payne mer és tud nagyban gondolkodni. Ő az, aki elegáns módon képes keserédes komédiákban csomagolva mély és emberi filmeket készíteni, melyekkel Hollywood aranykorát szinte egyedüliként gondolta tovább. Ami pedig most az eszébe jutott, az egyszerűen frenetikus: egy norvég tudós, aki a túlnépesedés miatt a Föld megsemmisülésétől retteg, felfedezi, hogyan lehet az eredeti méreténél huszonhétszer kisebbre kicsinyíteni. Elindul egy grandiózus történet, mely ettől a ponttól kezdve lehetne egy epikus sci-fi, de Payne-t sokkal jobban érdekli a kisember sorsa.

A filmigazgató nem Berlusconi kedvence
Alberto Barbera, a Velencei filmmustra igazgatója tud valamit, amit mások nem. 2012-es visszatérése óta – volt már periódus korábban, amikor ő irányította a rendezvényt, de Silvio Berlusconi idején nemkívánatos személy volt – mindig talál egy olyan amerikai filmet, mely néhány hónappal később mérvadó lesz az Oscar-gálán. Ilyen volt a Gravitáció, a Birdman, a Spotlight vagy tavaly a Kaliforniai álom.
Természetesen most sincs ez másképpen, az idei, szerda este vetített nyitófilm, az Alexander Payne rendezte Kicsinyítés (Downsizing) már a világpremier napján, az első sajtó és szakmai vetítések után az a beszédtéma, hogy vajon hány Oscart fog jövőre nyerni. Persze, lehet mondani, hogy mindez showbiz és megfelelő időzítés kérdése, de pont ezért érdemes hangsúlyozni, a Kicsinyítés a maga nemében zseniális alkotás.

Jelen esetben Paul Safraneké (Matt Damon alakításában), aki immár a globalizmus áldozata és hagyja magát megdumálni, hogy sokkal jobban fog kijönni anyagilag, ha ő is lekicsinyíti magát és csatlakozik egy miniemberekből álló kolóniához. A mű még itt is számos ponton kapaszkodik a sci-fi műfajához, de Payne-t sokkal jobban érdekli a klasszikus mesemondás, azon belül a hibákkal teli, ügyetlenül élő ember sorstragédiája. Ehhez persze kellenek barátok, akik szembesítik a valósággal (a szerb csempészt játszó Christoph Waltz és a hajóskapitány haverját alakító Udo Kier röhejesen jók), illetve egy bizarr szerelem is egy vietnami nővel, akit hazájában a börtönben kicsinyítettek le, de el tudott menekülni egy tévé dobozában. Ezzel ő lett az első mini-migráns.

Safraneknek nagyon sokszor kell megjárnia a poklot, hogy rájöjjön: az élet valami egészen más, mint amit arról ő gondolt. A film ezzel párhuzamosan egyre inkább tendál a klasszikus dráma és az abszurd ötvözetévé. Ahogy Payne a vetítés utáni sajtótájékoztatón megjegyezte: sokat tanult Csehovtól, aki csak addig írta a szatíráit, míg azoknak mélysége, drámai éle lett. Ehhez csak azt tenném hozzá, hogy Payne korábbi műveiben, de főleg a Gimibosziban, a Kerülőutakban és a Nebraskában is olyan karaktereket ábrázolt, akik szenvednek attól, hogy túl kicsik a világegyetemben – most még azzal a szituációval is eljátszik, hogy a fizikális változás terhével is megáldja a hősét. Mesteri. Mindemellett az is biztos: Alexander Payne egyre magabiztosabban járja a saját útját, egyre inkább filozófus, mintsem „szórakoztató” filmes. Reméljük, még sokáig hagyják ezt neki.

Mit szólnak majd ehhez Trump szavazói?
Mivel a filmben a sejtszintű kicsinyítés a Föld klíma változása és a globális felmelegedéstől való félelem inspirálta, pikáns kérdést is kapott Velencében Alexander Payne. Jelesül, hogy szerinte mit fognak gondolni Trump szavazói, ha megnézik a filmjét. A direktor azzal vágta ki magát, hogy ő semmilyen nézőnek a reakcióját nem tudja megjósolni. Nemhogy a Trump szavazókét.
„Készítettünk filmet már választási rendszerről, abortusz vitáról. Minket jobban érdekel a humanizmus, mint a politika, de ha már muszáj beszélnünk róla, akkor azt személyes módon tesszük meg – tette hozzá Jim Taylor, Payne állandó társírója, producere.