Egy izraeli házaspárnál vendégeskedtem kerti partin múlt pénteken egy Pest megyei kis faluban, ahol a párnak saját háza van. Ültünk a teraszon, és élveztük az élet nagy örömeit, azaz sült padlizsánszeleteket és olívabogyót eszegettünk főtt batátával, barheszt mártogattunk humuszba, kóser aszúpálinkát kortyolgattunk, s mindezt csak akkor szakítottuk félbe, amikor kénytelenek voltunk kóser tokaji bort inni. Milyen kár, hogy késő délután, amikor a háziasszony a hőség elől pár percre a zuhany alá menekült volna, a fürdőszobából halk sikoltást hallottunk.
A háziúr berohant a feleségéhez, majd azzal a hírrel jött vissza a teraszra, hogy nincs nagy baj, csak zuhanyzás közben váratlanul elment a melegvíz. Emiatt sikkantott egyet odabenn az asszony. Mi, férfiak azonnal szolgálatba helyeztük magunkat, ami abból állt, hogy először is felhajtottunk egy pohárka pálinkát, és miután a háziasszony elhagyta a helyiséget, bevonultunk a fürdőszobába bojlert szerelni. Szerencsére volt köztünk egy elméleti fizikus is, akinél kevés okosabb embert ismerek Pesten. Lekapcsolta az összes biztosítékot, majd leszerelte a bojler alját, s ellenőrizte, hogy minden vezeték a helyén van-e. Minden vezeték a helyén volt, ezért visszakapcsolta a biztosítékokat, majd kikapcsolta a házban az összes elektromos fogyasztót, beleértve a hűtőt és a fagyasztót is, majd összeráncolt homlokkal nézte a villanyórát. Az ugyanis forgott. Elméletileg nem lett volna szabad forognia.
– Feszültség van a termosztátban, holott ki van kapcsolva, ez a termosztát tehát tulajdonképpen most nem létezőnek tekinthető, hiszen átmegy rajta a feszültség – magyarázta.
– Ez mit jelent? – kérdeztem, mert a társaságban én voltam az egyetlen, aki annak idején rendszeresen kettes volt fizikából.
– Nézd, ez a bojler úgy működik, mint a konyhában a legegyszerűbb vízmelegítő: a vízbe beleraksz egy fűtőszálat, és ráadod a feszültséget – magyarázta. – Ez a bojler ugyanilyen, csak éppen nagyobb. És úgy látom, hogy a bojlerben lévő tekercsen feszültség van, tehát fűtenie kell.
– De ha a fűtőszál fűt, akkor miért nem meleg a víz? – kérdezte a házigazda, mire az elméleti fizikus azt válaszolta:
– Nézd, elméletileg van melegvíz.
Kicsit csodálkoztunk, de be kellett látnunk, hogy elméletileg igaza van.
– Szükségem volna egy digitális multiméterre – közölte a fizikus. – Van neked olyanod?
– Ha megmondod, hogy mi az, akkor megkeresem – válaszolta a házigazda, mire az elméleti fizikus legyintett:
– Tehát nincs. Semmi gond. Ismersz valakit a faluban, akinek lehet?
Szerencsénk volt, a házigazda ismert a faluban egy műszaki érdeklődésű urat, aki telefonon azt mondta, hogy van neki egy digitális multimétere, el is mehetünk érte. Hárman mentünk érte, hátha nehéz lesz, de nem bántuk, mert a műszaki érdeklődésű úr annyira megörült a társaságnak, hogy a tiszteletünkre sört bontott. Majd hozta a multimétert. Csak nem volt benne elem. Azt gyorsan hozatni kellett, de nem bántuk, volt időnk sört inni. Aztán megjött az elem, visszasétáltunk a házhoz, és megmértük az ellenállást. Legalábbis úgy emlékszem, hogy ellenállást mértünk. És találtunk!
– Van benne ellenállás, elméletileg tehát működnie kellene – mondta a fizikus.
– Ez mit jelent? – kérdezte a házigazda, mire a szakember azt felelte:
– A bojler fűt, tehát van melegvíz. Elméletileg.
– Na tessék, ilyen a zsidó melegvíz: a gyakorlatban hideg – fintorodott el a házigazda. – És mit lehet most csinálni?
– Semmit – vágta rá a fizikus –, mert mindjárt bejön a szombat, és el kell dobnunk a kezünkből minden szerszámot.
Aggódva néztünk föl az égre, feljött-e a csillag vajon. A nagy csöndben a házigazda felkiáltott:
– Megvan a megoldás! Gyorsan hívjunk egy gój szerelőt, amíg még tudunk telefonálni!
Nagy ötlet volt, megtapsoltuk, és ittunk egy kupica pálinkát. A házigazda gyors telefonálásába kezdett, majd felrikkantott:
– Gyerekek, jön a szerelő!
És jött! És leült a teraszra, ivott egy kis bort, koccintottunk, nagy vidáman le is tegeződtünk, majd a szerelő félóra múlva azt mondta:
– Na, fiúk, most már mérjünk egy szálszakadást!
Csönd lett, mert erre nem számítottunk. Szerencsére az elméleti fizikus feltalálta magát, s rávágta:
– Szálszakadást nem tudunk feszültség alatt mérni.
– Ja, tényleg – mondta a szerelő, de nem jött zavarba, lekapcsolta a biztosítékokat, leszerelte a bojler alját, ellenőrizte, hogy minden vezeték a helyén van-e, majd visszakapcsolta a biztosítékokat, kikapcsolta a házban az összes elektromos fogyasztót, beleértve a hűtőt és a fagyasztót is, majd összeráncolt homlokkal nézte a villanyórát. Az ugyanis forgott. A szerelő erre átölelte a bojlert, mint férfi az ő szerelmesét, a fülét hozzászorította, hallgatózott, még a lélegzetét is visszaszorította, majd azt suttogta nekünk:
– Uraim! Búg!
– Az mit jelent? – kérdezte a házigazda, mire a szerelő rávágta:
– Azt, hogy elvileg van melegvíz.
– Ajvé! – kiáltottuk, s boldogan néztünk egymásra, s az elméleti fizikus vállát veregettük. Ez igen! Hát van melegvíz! Nem megmondtuk előre?!
