Kis mértékben, de növekedett a patkányok száma Budapesten – mondja a Bajomi Dániel, az évtizedek óta a főváros patkánymentesítését végző Bábolna BIo Kft. ügyvezető igazgatója hozzátéve: azért a magyar főváros továbbra is Európa egyik legkevésbé fertőzött területe. Így Budapesten ma is csak néhány ezer lehet a rágcsálóból, míg összehasonlításképpen jóval kisebb alapterületű Párizsban 2016-ban hárommillióra becsülték a populáció számát. A szakértő szavainak az ad aktualitást, hogy a napokban kiderült, patkányt láttak a fővárosi Egyesített Szent István-Szent László kórházhoz tartozó Merényiben.
Bajomi Dániel szerint több oka is van annak, hogy Budapesten mostanában valamivel gyakrabban kerül szem elé patkány. Mindenekelőtt az: csökkent a fővárosban a szemételszállítás hatékonysága, az éjszakára kint maradó, ételhulladékkal is teli kukákban bőven találnak táplálékot a kis rágcsálók. De ugyanígy vonzza a patkányokat a belső-Erzsébetvárosban a bulinegyed turistái által hátrahagyott hulladék is. A szakértő szerint jóval gyakrabban, naponta kétszer-háromszor is üríteni kellene ahhoz a kukákat, hogy ne jussanak elegendő élelemhez a patkányok. Másfelől a korábbinál több lett a hajléktalan a város egyes pontjain, akik sátortáborokban élnek, és sokszor szétdobálják a hulladékot. Végül az utóbbi évek súlyos, özönvízszerű felhőszakadásai is hátráltatják a patkányirtást, mivel a csatornarendszerbe, a csatornaládákba elhelyezett irtószert kimossa a víz. Bajomi Dániel szerint nagyon fontos lenne, hogy a csatornarendszerben a tisztítóaknákba olyan szerelvényeket helyezhessenek fel, amire fel lehetne erősíteni az irtószert tartalmazó csatornaládákat, így az túlélné az árhullámot.
A cég évente harminc emberrel, 200 millió forintból látja el a patkányirtást, ám Bajomi Dániel úgy becsüli: ahhoz, hogy fenntarthassák Budapest közel „patkánymentes” állapotát, 30-40 millió forinttal többre lenne szükségük. A cég erre már javaslatot is tett a fővárosnak. A folyamatosan váltózó körülmények miatt több utánajárást igényel ugyanis a patkányirtás, mondja a szakember, aki példaként azt említi: a patkányok több irtóanyaggal szemben is ellenállóvá váltak, új, drágább anyagokat kell bevetni ellenük. Ugyanakkor az, hogy egy-egy állat megjelenése óriási figyelmet tud kapni, épp azt mutatja, hogy a fővárosiak eddig jobbára csak biológiakönyvekből ismerhették a patkányt. Pontosabban sokan még abból sem igazán: a Bábolna Bio évente 5-6 ezer lakossági bejelentést kap a fővárosból patkányról, ám az esetek mindössze tíz százalékában bizonyosodik be, hogy a telefonálók tényleg patkányt láttak. A telefonálók legtöbbször egérrel, nyesttel keverik össze a patkányt, de gyakran sündisznó vagy éppen kismacska miatt riasztják az irtókat.
Régen más volt a helyzet: a patkányirtással 46 éve foglalkozó Bajomi Dániel szerint 1971, az első patkányirtási akció előtt mintegy kétmillió állat élt a fővárosban, így akkoriban nem volt ritka látvány a körúti butik kirakatában rohangáló állat. Végül a politika döntött arról, hogy a fővárost patkánymentesíteni kell, ami valamivel több mint egy év alatt, 1972-re sikerült is, igaz, ehhez az kellett, hogy súlyos bírságot szabjanak ki azokra, akik nem engedték be a házukba, lakásukba a patkányirtókat. Ma ez csak elvileg lehetséges, a Bábolna Bio-nál az utóbbi tizenöt évben nem hallottak ilyen bírságról, bár vonakodó háztulajdonosból annál több akad. Ugyanakkor a patkánymentesítés folyamatos erőfeszítést igényel: a szakemberek szerint irtás híján pillanatok alatt elszaporodik a rágcsáló. Ezt jelzi az az 1974-es eset, amikor Győrben egy új típusú patkánymentesítési eljárást próbáltak ki, amivel sikerült lenullázni az ottani populációt. Azonban a város mégsem vezette be az eljárást, nem folytatta az ottani csatornákban az irtást. A két évvel későbbi vizsgálat már ugyanannyi patkányt talált Győr alatt, mint korábban.
