Élénk vitát folytatott egymással Merkel és Schulz, látványosabb volt, mint azok a korábbi összecsapások, amelyeken a német kancellár részt vett. Ez az SPD elnökének érdeme volt, aki az egyedüli lehetséges stratégiát választotta: támadólag lépett fel, megpróbálta állandó nyomás alá helyezni Angela Merkelt. Erre azért volt szüksége, mert ez volt az utolsó igazi lehetősége arra, hogy befogja a kancellárt. A CDU a közvélemény-kutatások szerint mintegy 15 százalékkal vezet a szociáldemokraták előtt.
Ez helyenként sikerült ugyan, de Merkel ügyesen védte meg menekültpolitikáját. Schulz azzal vádolta őt, hogy nem vonta be a menekültek tömeges beengedésével kapcsolatos 2015-ös döntésébe az európai partnereket. A kancellár visszautasította ezt, mint mondta, akkor igen drámai helyzettel kellett szembenézniük. „Akadnak olyan pillanatok a kancellári tisztség során, amikor határozott döntést kell hozni” – indokolt a kancellár. Kifejtette, a magyar kormány megtévesztette a menekülteket a Keletinél, humanitárius katasztrófa fenyegetett, ezért kellett őket beengedni, most pedig azt emelte ki, hogy muszáj volt a németeknek cselekedni, mert a magyaroktól nem várhatta ezt. Elismerte, követtek el hibákat is, a kormánynak többet kellett volna foglalkoznia a törökországi és jordániai menekülttáborokkal.
Schulz ugyanakkor azt állította, Merkel kész tény elé állította az európai partnereket, ez vezetett ahhoz, hogy Orbán Viktor és Jarowlas Kaczynski kivonhatta magát a felelősség alól „és cserben hagyta Németországot, holott sok pénzt fizetünk ezeknek az országoknak”. Schulz azzal is vádolta Merkelt, úgy bírálta Orbánt, hogy közben a bajor szövetséges CDU díszvendégnek hívta meg a magyar kormányfőt. Hozzátette, ami a menekültkérelem elutasítását illeti, minden egyes esetet alaposan meg kell vizsgálni Schulz ezzel kapcsolatban bírálta a migrációs hivatalt, amely szerinte túl lassan dolgozik.
A Törökországgal kapcsolatos politikáját illetően Merkel első ízben tett olyan kijelentést, hogy megvonhatják Ankarától az uniós pénzeket, sőt még a csatlakozási tárgyalások esetleges felfüggesztését is szóba hozta akkor, amikor már nem is ez volt a téma. Schulz viszont határozottan kijelentette: ha kancellárnak választják, megszakítja Ankarával a csatlakozási tárgyalásokat. Merkel ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy ehhez az uniós partnerek egyöntetű döntésére van szükség. Az SPD jelöltje azt közölte, közös európai bevándorlási törvényre van szükség, amelyet uniós kasszából finanszíroznak. Bár a CDU egyes politikusai előzőleg szót ejtettek arról, hogy a nyugdíjkorhatárt 70 évre emelik, a kancellár erre egyértelmű nemet mondott.
A szociális igazságosság kérdését illetően Schulz azt mondta, hogy a 3500 eurós átlagbért kereső családok terheit 200-250 euróval kívánja enyhíteni. A legtehetősebbeket sújtó, általa tervezett adót csak később veti ki. Az SPD minden gyermek után 150 eurót adna. Szóz ejtettek a dízelbotrányról. „Rendkívül csalódott vagyok” – jelentette ki a kancellár. Az ARD és a ZDF felmérése szerint Merkel meggyőzőbb volt ellenfelénél. Az ARD-nél Merkel 55-35-re nyert, a ZDF-nél ennél azért sokkal kisebb volt a különbség számára: 32 százalék látta jobbnak, Schulzot 29 százalék.
Ennek oka lehetett, hogy Merkel helyzeti előnyben volt. Nemcsak azért, mert már 12 éve kancellár, hanem amiatt is, mert egyes kérdésekre olyan válaszokat adhatott, amilyenre Schulznak egész egyszerűen nem volt módja. Bizonyos témaköröknél előhozta, hogy erről már tárgyalt például Emmanuel Macronnal. Pedig a francia elnöktől remélt némi lökést kampányhoz Martin Schulz. Megállapítható volt az is, hogy az SPD elnökének alapvetően ironikus stílusa nem jött át a nézőknél.
Az első eredményektől nem jellemezte csalódottság az SPD-t. Mindenképpen a párt kancellárjelöltjének érdeme ugyanis, hogy Merkel olyan kijelentéseket tett, amelyeket sokan nem vártak tőle. A szociáldemokratáknál úgy vélik, nem az a lényeg, kit láttak jobbnak a választók, sokkal fontosabb az, hogy Schulz Merkel hiteles alternatívájaként szerepelt a vitában, ami még szerepet játszhat a választási kampány hátralévő, nem egészen három hetében. Ha Schulz ezt ügyesen használja ki, akár csökkentheti a különbséget a CDU és az SPD között, bár ez azért nem ígérkezik könnyű feladatnak számára, mert semmi sem garantálja, hogy a bizonytalanok hajlamosak lennének tömegesen a szociáldemokratákra adni a voksukat.
Szakértők ugyanakkor rámutattak arra, hogy a nagykoalíciós együttműködés azért rányomta bélyegét a vitára. A másfél órás program harmadában olyan kérdésekről cseréltek eszmét, amelyekben teljességgel egyetértettek. A Spiegel értékelésében fel is tette a költői kérdést: ha ennyi mindenben egyezik az álláspontjuk, akkor miért nem folytatódik a nagykoalíció?
A vita negatív hőse nem a jelöltek valamelyike volt, hanem a négy moderátor egyike, Claus Strunz, aki időnként rosszul idézett egyes mondatokat, tendenciózus, populista megjegyzéseket tett, amelyeknek nem volt köze a valósághoz.
