Sztrájkra készülnek a Tesco dolgozói. Sokuk szerint a hivatásos érdekvédők azt sem teszik meg, amit még ebben a munkavállaló-ellenes hatalmi közegben is megtehetnének. De lám, a Kereskedelmi Dolgozók Független Szakszervezete (KDFSZ), amelynek tagságát szinte kizárólag az áruházlánc dolgozói adják, meghirdette a sztrájkkészültséget, s hamarosan a jóval nagyobb és szélesebb körben érdekelt Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete (KASZ) is csatlakozott a sztrájkfelhíváshoz. Persze jó magyar szokás szerint előbb egymás lejáratásával foglalkoztak, de gyorsan rájöttek, hogy ha megosztják erőiket, biztosan nem érnek célt. A kompromisszum eredménye a két külön sztrájkbizottság együttműködése lett.
A vállalat vezetői egyelőre hajthatatlannak mutatkoznak, és homályos ígéreteken kívül igazán kézzel fogható és a dolgozók, a szakszervezetek számára elfogadható javaslattal nem álltak elő. Itt van tehát az alkalom, hogy az érdekvédelem tekintélyén évtizedek óta éktelenkedő csorbán köszörüljenek valamennyit. Ha még idén elérik a kívánt bér- és létszámemelést, akkor nemcsak a két érdekvédelmi szervezet, de az egész szakszervezeti mozgalom esetleg új erőre kaphat.
A helyzetet jól ismerő szakemberek között azonban szkeptikus hangokat is hallani. Például arról: nem véletlen, hogy éppen a Tescónál éleződött ki ennyire a helyzet. Szerintük szakszervezeti berkekben is tapasztalható a politikai megosztottság, és akadnak, akik értik a hatalom üzeneteit. Márpedig az Orbán-kormány 2010 óta minden alkalmat megragad, hogy a legnagyobb hazai áruházláncot ellehetetlenítse - mondjuk azért, hogy ha sikerül végre kiüldözni az országból, a saját oligarchái tömhessék be a rést.
Talán egyszer kiderül, hogy a szakszervezeti vezetők közül mindenki fegyver volt-e a dolgozók kezében, vagy akadt, aki a hatalom eszköze.
