Angliában, Salisbury városától északra található az európai kőkorszak emblematikus emlékműve. Bár a legtöbb kép csak a jól ismert, hatalmas kövekből emelt építményt mutatja, Stonehenge nem magányosan álló emlékműve egy letűnt kornak. Az a kultúra, amely létrehozta, mintegy tízezer éven keresztül építette és hagyta ránk gazdag örökségét.
A Salisbury-síkságon nemrégiben felfedezett ritka temetkezési kamra romjai között 5600-5700 éves csontokat találtak, a legkorábbi szigetlakók maradványait. De több olyan nagy átmérőjű, kör alakú, kisebb kövekből épített struktúrára is leltek a közelben, amelyek azt mutatják, egy nagyobb kiterjedésű terület hosszú időn keresztül szolgált arrafelé az újkőkori népesség kultikus tevékenységének helyszínéül.
Maga Stonehenge 4000-5000 éves. Legnagyobb homokkő oszlopai 9 méter magasak, 22,5 tonnát nyomnak, és valószínűleg északabbról, 32 kilométer utazás után érkeztek oda. Az ott található kisebb, kékkőnek nevezett darabok 3,5 tonnásak: 225 kilométer távolságból Nyugat-Walesből származnak. Azt, hogyan kerültek ilyen messzire ,,születési” helyüktől, nem tudni. Kísérletek szerint 10 ember különösebb megerőltetés nélkül képes egytonnás köveket fatalpakra téve farönk görgőkön vontatni, mintegy 1,6 km/órás sebességgel. De van olyan elképzelés, miszerint a walesi köveket a gleccserek cipelték magukkal a jégkorszakban.
A kövek elhelyezkedése a csillagászathoz kötődik. Úgy tájolták, hogy a tavaszi és az őszi nap-éj egyenlőség napjain (jellemzően március 20., illetve szeptember 20. körül) a felkelő nap sugara pontosan a kör közepén lévő Oltárkő közepét világítja meg. A magukat pogánynak és druidának nevező emberek egyébként napjainkban is ünneplik a nap-éj egyenlőséget. Ezen a napon a nevezetességet elfoglalják a hívek, akik itt köszöntik a Napot és a kör középre befutó sugarait.
Az óriási sziklaépítmény helyszíne már 10 500 évvel ezelőtt is szolgálhatott kitüntetett pontként egy korabeli, nagytestű szarvasmarha vándorlási útvonalának egyik célpontja lehetett. Egymérföldnyire onnan több száz állatcsontot és 12,5 ezer kőszerszámot, illetve azok töredékét fedezték fel, amelyek az i.e. 7500 és i.e. 4700 közötti évekből származnak. Temetkezési dombok tucatjai ismertek a környéken, akár több ezer embert is temethettek el arrafelé, nem messze pedig tizenhét sírkamra található, némelyikük kör alaprajzú.
Földből is építettek 5500 évvel ezelőtt figyelemre méltó dolgokat. Kettőt ismerünk, a hosszabbik 3 kilométeres és két udvara van, amelyek keleti-nyugati irányban húzódnak, a nyári napfordulóidején a napkelte és napnyugta helyére mutatva. A jóval később épült Stonehenge sarokkövével és egy felvonulási úttal vannak egy vonalban. Két 5300 éves, fapóznákból épített szemüveg formájú kerítéssor nyomait is meglelték, annak idején ezeket ceremóniák során elégették.
4400 éve történt a legfigyelemreméltóbb változás: a kőkorszaki konstruktőrök egy sor 9 méter magas homokkő oszlopot rendeztek el patkó alakban. Párosával fedték le őket vízszintesen rájuk helyezett kőlapokkal. Ezt az U alakú struktúrát hasonló homokkő oszlopokkal vették teljesen körbe, az áthidaló kövek minden oszlopot összekapcsoltak. Létrejött Stonehenge, úgy ahogy ma ismerjük, illetve ahogy romjaiból rekonstruálni lehet. Az utolsó építkezések 4300 évvel ezelőtt történtek, a patkón belül és kívül is emeltek egy-egy kisebb kört kék kövekből. A hanyatlás négyezer éve kezdődött, szakrális helyként már nem látogatták Stonehenge-t.
A másik nagy talány a hogyan mellett az, miért jöttek létre ezek az építmények. Mivel az akkori népeknek írásuk nem volt, olyan nyomot nem hagytak maguk után, amely erre magyarázatot adhatna. „Stonehenge egy nagyobb és komplexebb felvonulási és rituális terület része, ahova valószínűleg messzibb vidékekről is érkeztek emberek” – mondja a birminghami egyetem archeológusa, Vincent Gaffney. Egy ötéves elmélet szerint az egységesülés helyszínét jelöli, ahol az emberek szerte a szigetről összegyűltek, azonos házakban laktak, azonos stílusú szerszámokat használtak, azonos módon éltek. Ez magyarázhatja, hogyan voltak képesek elhozni a kék köveket Walesből, és levezényelni az építkezéseket. Emellett több, egymást nem kizáró teória is napvilágot látott. A 63 férfitól, nőtől és gyerektől származó 5000 ezer éves csontmaradványok arra utalnak, akkoriban az elit temetkezett itt. Tekinthették gyógyító erővel bíró helynek is, erre betegségek, sérülések nyomait viselő csontok nagy száma utal. A kék kövek azt mutatják, kisebb darabokat faragtak le belőlük, ezeket talán talizmánként használták. Stonehenge érdekes akusztikája is figyelemre méltó, egy eléggé spekulatív teória szerint talán éppen a különös hangterjedési jelenségek bemutatására szolgált. De bármiért is épült, a Nappal szoros a kapcsolata: van olyan út is mellette, amely a téli napforduló idején mutatja az égitest pályáját.
„Maga Stonehenge hatalmas vállalkozás volt: idehozni a köveket Nyugat-Walesből, megformálni, felállítani őket: ezrek együttműködését kívánta. A munkálatok szó szerint minden erőforrásra igényt tartottak, összegyűjtve az embereket a közös cselekvéshez” – fejti ki Mike Parker Pearson professzor a sheffieldi egyetem közleményében.
