A Brexit csak egy állomás

A mai napon Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter úr meghívására Budapestre látogatok, hogy a Visegrádi Négyekkel a külső gazdasági kapcsolatokról egyeztessek. Barátságunk régre nyúlik vissza. Az Egyesült Királyság mindig is erős szövetségese és támogatója volt Csehországnak, Lengyelországnak, Magyarországnak és Szlovákiának, és ez a jövőben sem fog változni. Azért találkozom ma a Visegrádi országok minisztereivel, hogy tovább erősítsem a már meglévő gazdasági kapcsolatainkat és biztosítsam őket arról, hogy Közép-Európa a jövőben is barátjaként tekinthet az Egyesült Királyságra.

Az Egyesült Királyság és a V4-ek kapcsolatának mélységét többféleképpen is mérhetjük, hisz nagyon szoros a gazdasági együttműködésünk. Az Egyesült Királyság és a V4-ek közti kereskedelem értéke megközelíti az évi 10500 milliárd forintot. Majd minden tizedik Szlovákiában gyártott járművet a mi piacainkon értékesítenek. Az Egyesült Királyság Lengyelország első három kereskedelmi partnere között szerepel. Számos brit vállalat pedig Csehországot és Magyarországot választotta közép-európai központjának, mint például a Rolls Royce vagy a BP. Az elmúlt évtizedekben a brit cégek erős üzleti kapcsolatokat alakítottak ki az Önök országaiban működő megbízható vállalkozásokkal.

Brit gazdasági és pénzügyminiszterként mindennél jobban tisztában vagyok azzal, mennyire fontos, hogy a piacok nyitottak maradjanak és zökkenőmentesen működjenek azok után is, hogy kilépünk az EU-ból. Ezért egy olyan átmeneti időszakról szeretnénk megállapodni, mely bizonyosságot nyújthat a vállalkozásoknak és a magánszemélyeknek is. Ezzel elkerülhető lesz, hogy egyik napról a másikra megszűnjön a tagországi státuszunk, mindenféle átmenet nélkül. Mi mindig is egy kereskedő-, vállalkozóbarát nemzet voltunk, melyen az Unióból való kilépésünk sem fog változtatni.

Barátságunk mélységét az állampolgárok országaink közti szabad mozgása is jól mutatja. A V4-es országok mintegy 1,2 millió állampolgára él jelenleg az Egyesült Királyságban, és természetesen az Önök országaiban is sok brit állampolgár talált otthonra. Ezért szeretném megragadni ezt az alkalmat, hogy a brit kormány nevében biztosítsam Önöket a Nagy-Britanniában élő barátaik és rokonaik jogairól. Ők közösségünk megbecsült tagjai, éppúgy, ahogy brit állampolgáraink is az Önök országaiban. A gazdasági, kulturális és szociális élet fontos szereplői. Éppen ezért fontos, hogy annyi bizonyosságot nyújtsunk számukra, amennyit csak lehet, hogy státuszuk a jövőben is változatlan marad. Ezért a Brexit tárgyalások során a brit kormány számára kiemelten fontos, hogy egy olyan megállapodás szülessen, mely éppúgy vonatkozik a brit, mint az uniós állampolgáraira is.

Bizakodással tekintünk a jövőre, illetve a jövő rejtette kihívásokra. 2009-re a brit államadósság elérte a II. világháború utáni szintet és 8 százalékon állt a munkanélküliség. Az azóta eltelt időben háromnegyedével csökkentettük az adósságunkat, 2,9 millió új munkahelyet hoztunk létre és a foglalkoztatottsági szintünk soha nem látott rekordokat dönt.

Noha 2019 tavaszán kilépünk az Európai Unióból, továbbra is elkötelezett partnerei maradunk a közép-európai régió országainak, és közösen nézünk szembe a jövőben rejlő kihívásokkal, mint például az illegális bevándorlással és a gazdasági reformok szükségességével. Katonai eszközökkel a jövőben is hozzájárulunk majd uniós műveletekhez és a biztonsági együttműködés részeként továbbra is egyeztetünk a harmadik országokra kivetett szankciókról, közös külpolitikai álláspont kialakításán dolgozunk majd. Továbbra is közös érdekünk, hogy gazdaságaink virágozzanak, ezért bízom benne, hogy tovább mélyíthetjük kapcsolatainkat, melyek már idáig is oly sok előnnyel jártak állampolgáraink számára.

Szerző
2017.09.14 08:03

Tiszteletkör

Alighanem tét nélküli kört futnak ellenzéki képviselők azzal, hogy a Jobbiktól a DK-ig egységesen a rabszolgatörvény megsemmisítését várják az Alkotmánybíróságtól (Ab). A felvetés jogos és ésszerű, a módszer kevésbé.
Pedig érvek bőven vannak amellett, hogy miért kellett az Ab-hez fordulni, miután a parlament emlékezetes, december közepi ülésnapján önmaga paródiájába fordult át a törvénygyár. Latorcai János nem a pulpitusról, hanem a képviselői padsorokból vezette az ülést, a folyamatot Orbán Viktor és más fideszesek testükkel „biztosították”, és szavazókártyák nélkül is lehetett voksolni, így csak az nem nyomott más helyett gombot, aki nem akart. A törvényszöveg kapcsán is lehetne sorolni az alapjogok, például a pihenéshez való jog sérelmét, azt, hogy a munkavállalókat  kizsákmányolhatják – persze tudjuk, szigorúan „önkéntes” alapon.
Több mint 50-en (ennyi képviselő kell az utólagos normakontrollhoz) attól a testülettől várnak mielőbb választ, amelyik mindent tesz, csak gyorsan nem reagál. Majdnem két éve, hogy a tüntetéseket és felháborodást kiváltó lex CEU az Ab elé került. Döntés nincs, az egyetem nagy része költözik, az Ab meg felfüggesztette az eljárást az Európai Bíróságon indult kötelezettségszegési eljárások lezárásáig. Pontosan ugyanez a helyzet a civiltörvénnyel. A plakáttörvénynél „csak” másfél évet kellett várni, amíg elhajtották az ellenzékieket a beadványukkal együtt.
A politikailag kényes kérdésekben rendre előkerül a nagy trükk: az Ab-t utólagos normakontrollnál nem köti semmilyen határidő, szemben azzal, ha az államfő kér előzetes kontrollt (akkor 30 napon belül dönteni kell). Áder János hozta a formáját, aláírta a túlóratörvényt. Most az Ab-n a sor. A túlóratörvény pedig – az ellenzékiek beadványával együtt – feliratkozhat a várakozók hosszú listájára.
2019.01.16 09:16

Drága hazánk

Nekünk olyan ügyes kormányunk van, amely hajszálpontosan megsaccolta, hogy a tavalyi infláció 2,7 százalékos lesz - és lám, jóslata be is vált. Éppen ennyit romlott a forint 2018-ban, és a nyugdíjasok közül azok a szerencsések, akik a Magyar Államkincstár rakoncátlankodó informatikai rendszere dacára már hozzájutottak januári járadékukhoz, tapasztalhatták, hogy pontosan ennyivel több pénz jelent meg a számlájukon az előző hónaphoz képest. 
Az persze merőben talányos, hogy milyen képességek szükségeltetnek ehhez a fantasztikus telitalálathoz, de ha a mindennapi tapasztalatainkat összehasonlítjuk a KSH keddi inflációs adataival, akkor sajnos nemigen találunk közös pontokat. Mint tudjuk, a fogyasztói árindex alakulásának kiszámíthatónak és kiegyensúlyozottnak kell lennie. Látszólag a hazai pénzromlás ütemének alakulása mindenben megfelel ennek a kritériumnak. De csak látszólag!
A hazai infláció rejtelmeiben kutakodók felfigyeltek például egy érdekes jelenségre. Hosszú évek óta látjuk, hogy a magyarok öltözködésének alapelemévé váltak a Távol-Keletről származó ruházati termékek, kevésbé szépségük, mint inkább alacsony áruk miatt. De mivel az úgynevezett kínai piacok, áruházak, boltok valódi forgalmáról csak közelítő becsléseink voltak, így tényleges árszínvonalukat alig-alig lehetett nyomon követni. Az online pénztárgépek megjelenése némi rendet teremtett ebben a kusza világban, viszont mintha az árakat meghatározó néhány nagykereskedő a vevőkön kívánt volna bosszút állni az adófegyelem megjelenéséért: drasztikus áremelést hajtottak végre. Ez azonban nem, vagy csak részben jelent meg az inflációs statisztikában. Mondanunk sem kell, hogy erre is lehet szakmainak tűnő magyarázatot adni, miként a létminimumszámítás elhagyására is.
Ennél azonban keményebb dió, hogy miért vezetnek be újabb és újabb fogalmakat a jegybank háza táján - annak érdekében, hogy a lassan három esztendeje szunnyadó, 0,9 százalékos, ma már nevetségesnek mondható alapkamaton a világért ne kelljen emelni. Először a kőbe vésettnek tekintett 3 százalékos inflációs küszöböt - azt az értéket, ahol már emelni kellett volna - tolták ki négy százalékosra. Ezt követte a maginfláció figyelembe vételének havi bevezetése. (Ennél a mutatónál az üzemanyagok, az energia és a gyógyszerárak változását figyelmen kívül hagyják.) Most pedig feltűnt egy - jegyezzük meg: szintúgy követhetetlen - újabb mutató: a volatilis (változékony) áralakulásoktól megtisztított.
A statisztikai adatokkal is az történik, mint Arany János balladájának Ágnes asszonyával, aki a patakban "régi rongyát" igyekszik fehérre mosni, de sikertelenül. A fogyasztó azt tapasztalja, hogy az emelkedő bérekre tekintettel a termelők és szolgáltatók már nem elégedettek az elmúlt öt esztendőben alig-alig növekvő áraikkal. Ezért egyre többet hárítanak át megnövekedett költségeikből a fogyasztókra. Jól érzékelhető például, hogy az alapvető élelmiszerekért egyre többet és többet kell fizetni. És ezt a maszatot még Ágnes asszony sem tudja rólunk lesikálni.
2019.01.16 09:00
Frissítve: 2019.01.16 09:05