A Brexit csak egy állomás

A mai napon Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter úr meghívására Budapestre látogatok, hogy a Visegrádi Négyekkel a külső gazdasági kapcsolatokról egyeztessek. Barátságunk régre nyúlik vissza. Az Egyesült Királyság mindig is erős szövetségese és támogatója volt Csehországnak, Lengyelországnak, Magyarországnak és Szlovákiának, és ez a jövőben sem fog változni. Azért találkozom ma a Visegrádi országok minisztereivel, hogy tovább erősítsem a már meglévő gazdasági kapcsolatainkat és biztosítsam őket arról, hogy Közép-Európa a jövőben is barátjaként tekinthet az Egyesült Királyságra.

Az Egyesült Királyság és a V4-ek kapcsolatának mélységét többféleképpen is mérhetjük, hisz nagyon szoros a gazdasági együttműködésünk. Az Egyesült Királyság és a V4-ek közti kereskedelem értéke megközelíti az évi 10500 milliárd forintot. Majd minden tizedik Szlovákiában gyártott járművet a mi piacainkon értékesítenek. Az Egyesült Királyság Lengyelország első három kereskedelmi partnere között szerepel. Számos brit vállalat pedig Csehországot és Magyarországot választotta közép-európai központjának, mint például a Rolls Royce vagy a BP. Az elmúlt évtizedekben a brit cégek erős üzleti kapcsolatokat alakítottak ki az Önök országaiban működő megbízható vállalkozásokkal.

Brit gazdasági és pénzügyminiszterként mindennél jobban tisztában vagyok azzal, mennyire fontos, hogy a piacok nyitottak maradjanak és zökkenőmentesen működjenek azok után is, hogy kilépünk az EU-ból. Ezért egy olyan átmeneti időszakról szeretnénk megállapodni, mely bizonyosságot nyújthat a vállalkozásoknak és a magánszemélyeknek is. Ezzel elkerülhető lesz, hogy egyik napról a másikra megszűnjön a tagországi státuszunk, mindenféle átmenet nélkül. Mi mindig is egy kereskedő-, vállalkozóbarát nemzet voltunk, melyen az Unióból való kilépésünk sem fog változtatni.

Barátságunk mélységét az állampolgárok országaink közti szabad mozgása is jól mutatja. A V4-es országok mintegy 1,2 millió állampolgára él jelenleg az Egyesült Királyságban, és természetesen az Önök országaiban is sok brit állampolgár talált otthonra. Ezért szeretném megragadni ezt az alkalmat, hogy a brit kormány nevében biztosítsam Önöket a Nagy-Britanniában élő barátaik és rokonaik jogairól. Ők közösségünk megbecsült tagjai, éppúgy, ahogy brit állampolgáraink is az Önök országaiban. A gazdasági, kulturális és szociális élet fontos szereplői. Éppen ezért fontos, hogy annyi bizonyosságot nyújtsunk számukra, amennyit csak lehet, hogy státuszuk a jövőben is változatlan marad. Ezért a Brexit tárgyalások során a brit kormány számára kiemelten fontos, hogy egy olyan megállapodás szülessen, mely éppúgy vonatkozik a brit, mint az uniós állampolgáraira is.

Bizakodással tekintünk a jövőre, illetve a jövő rejtette kihívásokra. 2009-re a brit államadósság elérte a II. világháború utáni szintet és 8 százalékon állt a munkanélküliség. Az azóta eltelt időben háromnegyedével csökkentettük az adósságunkat, 2,9 millió új munkahelyet hoztunk létre és a foglalkoztatottsági szintünk soha nem látott rekordokat dönt.

Noha 2019 tavaszán kilépünk az Európai Unióból, továbbra is elkötelezett partnerei maradunk a közép-európai régió országainak, és közösen nézünk szembe a jövőben rejlő kihívásokkal, mint például az illegális bevándorlással és a gazdasági reformok szükségességével. Katonai eszközökkel a jövőben is hozzájárulunk majd uniós műveletekhez és a biztonsági együttműködés részeként továbbra is egyeztetünk a harmadik országokra kivetett szankciókról, közös külpolitikai álláspont kialakításán dolgozunk majd. Továbbra is közös érdekünk, hogy gazdaságaink virágozzanak, ezért bízom benne, hogy tovább mélyíthetjük kapcsolatainkat, melyek már idáig is oly sok előnnyel jártak állampolgáraink számára.

Szerző
2017.09.14 08:03

Játék a demokráciával

Rejtély, miért pont Latorcai Jánost hagyták magára párttársai múlt pénteken, a parlament rendkívüli ülésszakán. A jegyzőn kívül ő volt az egyetlen kormánypárti az ülésteremben. Persze levezető elnök ilyenkor is kell, Kövérnek rangon aluli volt a feladat, a szocialista Hiller és a jobbikos Sneider nyilván szóba se jöhetett, a három fideszes közül kellett választani. Életének 75. évében még megtiszteltetésnek is vehette, hogy ő maradt, s így Navracsics nyomdokaiba léphetett. 2006 emlékezetes őszén, amikor a Fidesz folyton kivonult az ülésekről, a frakcióvezetőt hagyták magnak, neki kellett a sárba taposnia Gyurcsányt, meg az akkori kormánypártokat. Latorcainak ehhez képest egyszerű volt a dolga: megadta a szót a napirend előtti felszólalóknak, aztán megállapította, hogy jé, nem is határozatképes az ülés, mindenki menjen haza. 
Lehet ironizálni a történteken, pedig nagyon súlyos ügyről van szó. Egyébként függetlenül attól, hogy az ellenzéki pártok miért kezdeményezték a nyári ülést, és hogy előtte meg utána ki milyen propaganda-célra használta a történteket. Itt ugyanis a már csak nevében létező Magyar Köztársaság már csak nyomokban fellelhető demokráciájáról van szó. Arról állítottak ki bizonyítványt - ismét - a tavasszal újabb négy évre megválasztott hölgyek és urak. Játszanak vele mind a 199-en, bár az a 38, aki legalább elment az ülésre, némileg enyhébb elbírálás alá esik. 
Orbán Viktortól tudhatjuk, hogy a Ház ellenzék nélkül is működik. Még első miniszterelnöksége idején közölte ezt, válaszul arra, hogy a szocialisták - tiltakozásul - kivonultak egy ülésről. Azt sem 2010-ben, sem az azóta megszerzett kétharmados többség birtokában egyszer sem mondta, hogy a parlament csak akkor működik, ha a kormánypártok úgy akarják. De minthogy az is tőle ismert, hogy a tettekre kell figyelni, ez nyilvánvaló. Akárcsak az, hogy a törvényhozó testület munkáját a gombokat egységesen nyomogató többség terepévé silányították. Miközben Orbán Viktor - bár időről-időre fellép a pulpitusra - fontos mondandóit nem az Országgyűlésnek tartogatja. Kötcsére kell figyelni, meg Tusványosra, s még az egyre laposabb évértékelők is tartalmasabbak, mint parlamenti beszédei. 
Minthogy a legfőbb vezető lényeges gondolatait hívei körében osztja meg - természetesen - a nagy nyilvánossággal is, az ellenzéki pártok tehetetlenül szemlélik az események alakulását. Sem ötletük, sem elképzelésük nincs arra, miképpen lehetne megtörni, netán ellensúlyozni a kormánypárti dominanciát. A sodródás és a beletörődés ugyan kényelmes, de egyre fogyatkozó táborukat ezzel aligha képesek meggyőzni arról, hogy bármikor is számolhatnak velük mint valódi alternatívával. 
A 2006-os választás előtti emlékezetes vitában - amelyben kétségkívül Gyurcsány győzött - Orbán fejtette ki: a nemzetnek nemcsak az az érdeke, hogy jó kormánya, hanem az is, hogy jó ellenzéke legyen. Függetlenül attól - tette hozzá -, hogy ki melyik oldalon van. Napjainkban mintha ez már nem is lenne érvényes. Minden elromlott.
Vagy ennyit érdemlünk?
2018.08.22 09:07
Frissítve: 2018.08.22 09:07

Kegyes aszály

A magyar gazdaságról nem egyszer leírtuk - legutóbb a kormány és a pénzvilág által oly nagyon várt felminősítés elmaradása kapcsán -: sérülékenyek vagyunk. A külpiacokat ért legkisebb sokk hatására a forint árfolyama nehezen követhető rángatózásra vált, amihez hozzászokni nem, de számítani rá annál inkább lehet. Arra azonban már kevésbé, hogy agrárgazdálkodásunk még haszonélvezője is lehet az Európai Unió meghatározó tagállamát, Németországot is sújtó természeti katasztrófának, az aszálynak. 
Magyarország tőketámogatást ugyan nem tud nyújtani - a bajor tartomány gazdánként 50 ezer euró vissza nem térítendő pénzt utal ki -, de a  gabonaszállítmányaink már útra készen állnak. Ezúttal senki sem vitatja, hogy eredeti magyar termékről van szó, nem kevés hozzáadott értékkel, amelyben persze a termésidőszak kedvező időjárásának is oroszlánrésze lehetett. Mivel kőkemény üzletről van szó, így azzal a kijelentéssel vajmi kevésre lehet menni, hogy Magyarország segítséget nyújtott a bajoroknak.
Az aszály természeti csapás, amelyet kontinensünkön még a szakemberek is hajlamosak elbagatellizálni. Intő jel lehet, hogy Németország egészében már 3 milliárd eurós kárról beszélnek, s ha nem avatkoznak be - nincs kétségünk, hogy meg fogják tenni -, akkor tömeges csődökkel kellene számolniuk. 
Vészesen apadó folyóink láttán érdemes felidézni, hogy az 1863-as aszálykor az Alföld legnagyobb részén nemcsak termés nem volt, de hiába próbálkoztak azzal is, hogy az állatokat messzi tájékokra elhajtsák, mert nem bírták volna ki a terelést. Elpusztultak, és éhínség tizedelte a vidék népét is. 
Manapság - legalábbis Európában - ilyesmire még nem kell számítani, ám elgondolkodtató, hogy a globális felmelegedés miatt a talaj vízszintje a Duna-Tisza közén már 6-7 méter mélyre süllyedt. Hosszú távon a kiszáradás jelei szaporodni fognak, nem véletlen, hogy az Országos Meteorológiai Szolgálat új, az aszály mértékét rögzítő szakértőkkel bővíti megfigyelői hálózatát. 
Ne feledjük: öntözni muszáj - amíg még lesz miből.
Mivel kőkemény üzletről van szó, azzal vajmi kevésre lehet menni, hogy Magyarország segítséget nyújtott a bajoroknak
2018.08.22 09:06
Frissítve: 2018.08.22 09:06