A címeres mezt eddig 97-szer viselő, 38 esztendős ferencvárosi csapatkapitány a bajnokság 3. fordulójában sérült meg, ezért egy ideig még biztosan nem léphet pályára.
- Mikor láthatjuk legközelebb a pályán?
- Még nem tudom pontosan, hogy mennyi időt kell kihagynom. Elkezdtem a könnyített edzésmunkát, aztán majd meglátjuk, hogy alakul. Egyelőre külön csinálom a gyakorlatokat, nem olyan stabil még a lábam.
- Sérülése ellenére meghívót kapott a válogatott legutóbbi selejtezőire készülő keretébe, s amint azt Bernd Storck elmondta, Telkiben már a szakvezetők munkájába is bepillanthatott.
- Sok újdonságot nem tartogatott számomra az a hét. A szövetségi kapitány megmutatta, milyen felállásban szeretne játszani, milyen edzésmunkát végeznek a fiúk, néhány dologgal kapcsolatban kikérte a véleményemet. Jó volt ott lenni, de azért jobb lett volna játékosként készülni.
- Sajnálhatja, hogy a sérülések miatt legutóbb márciusban lehetett válogatott, hiszen Lettország ellen elérte volna a 100. válogatottságát.
- Sajnálom, hogy ezek a mérkőzések kimaradtak számomra, de ez van, ezt el kell fogadni. Valószínűleg a jövő hónapban sem fogok tudni játszani (október elején Svájcban és Feröer-szigetek ellen lép pályára a nemzeti tizenegy – a szerk.), ám ami a legfontosabb: szeretnék még egészségesen futballozni, ameddig lehet.
- Célba veszi Király Gábor válogatottsági rekordját?
- Nem szeretnék ezzel kapcsolatban elárulni semmit, hiszen a folytatásról még nem beszéltem a szövetségi kapitánnyal. Most az a lényeg, hogy újra egészséges legyek és tudjak játszani a Fradiban.
- Mi motiválja még?
- A legfontosabb, hogy szeretek futballozni. Sajnos a lehetőségek már nem adottak ahhoz, hogy a Premier League-ben játszhassak, egyrészt a korom miatt, másrészt akadályoznak azok a sérülések, melyeket a pályafutásom során elszenvedtem.
- Csalódott emiatt?
- Elfogadom a helyzetemet és a sorsomat. Én vállaltam, hogy az NB I-ben játszok és szeretnék minél jobban teljesíteni, ameddig lehet. Hasznos tagja akarok lenni a Fradinak, s még mindig motivál, hogy kiemelkedőt nyújtsak. Amint látom, hogy ez már nem megy, és csak erőlködöm a pályán, abbahagyom… Nem szeretném, hogy egyszer lekiabáljanak a pályáról.
- Az infrastruktúrát leszámítva hogy érzi, változott az NB I a két hazai időszaka között?
- Ezt nehéz megítélni, mert az én játékstílusom és a személyiségem is más volt akkor, amikor először voltam a Ferencváros játékosa. Napjainkban sokkal több olyan külföldi játszik az NB I-ben, aki a kétezres évek elején elérhetetlen volt a magyar kluboknak, e tekintetben fejlődött az élvonal. A színvonal és a játék minősége viszont biztosan nem változott, hiszen a nemzetközi kupákban továbbra sem szerepelünk jól. Bő másfél évtizeddel ezelőtt a ciprusi csapatokat még könnyedén legyőztük, ma már nem biztos, hogy így lenne… Látok fejlődést, de ezt meg is kell mutatni.
- Jól érzi magát a Ferencvárosnál?
- Igen, úgy érzem, itt megbecsülnek. A fiatalabb kerettagoktól is megkapom a maximális tiszteletet, de az idősebbek is elismerik a múltamat, az eredményeimet. Ezt egyébként elmondhatom az ellenfelek vonatkozásában is, ez jó érzés számomra.
- Egykori csapattársai közül többen már edzői pályára léptek. Tudható, hogy Önnek is ez a célja...
- Az edzősködés vonzó lehetőség, de az biztos, hogy a futball körül szeretnék maradni az aktív évek után is. Hogy ez milyen formában valósul meg, az még nem dőlt el teljesen. A közeljövőben el fogom végezni az edzői licencekhez szükséges tanfolyamokat, aztán majd meglátjuk, milyen lehetőségeim lesznek.
- Magyarországon tanulna?
- Az edzői papírokat – mivel mindenhol ugyanazt tanítják –, itthon szeretném megszerezni, hiszen az anyanyelvén jobban boldogul az ember. Angliába viszont biztosan fogok menni tanulmányutakra. Jó kapcsolatban voltam a kinti klubjaimmal, más egyesületekkel is, kihasználnám a lehetőségeimet.
- Mi az, amit még mindenképpen szeretne elérni a pályán?
- Összességében nem vagyok elégedetlen a pályafutásommal. Jó volna még egy bajnoki címet ünnepelni a Fradival, főleg, mert az lenne a harmincadik a klubnak, amely biztosan nagy élmény lenne. Szerettem volna világbajnokságon szerepelni, de ez már nem fog megadatni, úgyhogy nagy célokat már nem fogalmaznék meg magam számára.
